Nem tűnik kifejezetten csodás szezonkezdetnek egy 50-s és egy 30-s vereség, így a tavaszi Békéscsabáról sok szépet nem lenne könnyű írni. Rosszat annál inkább, no de ezt megtettük a csütörtöki mérkőzés tudósításában, és emígyen a csabaiak egy bravúrt azért elkönyvelhettek: talán még soha nem fordult elő, hogy egy csapatból nyolc játékos teljesítményét is hármas osztályzattal ismerjük el. Mert valóban érdekes, amikor a négyesre taksált futballisták lesznek csapatuk legjobbjai&A liláknál tehát helyzet van, szerda délután az együttes nem csupán Békéscsaba, hanem a kiesés felé is elindult.
– Ebben a szituációban talán nem fölösleges a kérdés: milyen útjuk volt Dunaújvárosból hazafelé?– Azt hiszem, senki sem várhatott túl nagy jókedvet… – válaszolta Garamvölgyi Lajos, a csapat vezetőedzője.– Pedig éppen ezért kérdezem, hiszen egyfelől a csabai ifisták is jókat nevettek felnőtt klubtársaik produkcióján, másrészt pedig ön is célozgatott a mérkőzés utáni nyilatkozatában, hogy talán nem mindenki hozzáállása volt megfelelő. Gondoltam, a srácok esetleg jókat sztoriztak egymás szerencsétlenkedésein és a bravúros háromgólos vereségen…– Na, még csak az kellett volna. Az utunk siralmas volt, szó is alig hallatszott, mindenki letargikus állapotba került.
Garamvölgyi Lajos szerint nem lenne etikus, ha most elhagyná a süllyedô hajót… (Fotó: Németh Ferenc)
Garamvölgyi Lajos szerint nem lenne etikus, ha most elhagyná a süllyedô hajót… (Fotó: Németh Ferenc)
Garamvölgyi Lajos szerint nem lenne etikus, ha most elhagyná a süllyedô hajót… (Fotó: Németh Ferenc)
Garamvölgyi Lajos szerint nem lenne etikus, ha most elhagyná a süllyedô hajót… (Fotó: Németh Ferenc)
– Akkor megnyugodhatunk, legalább mindenki megfelelően kezelte a szerdai teljesítményt. De legalább ön hangoskodott? – Nem vagyok én az a kiabálós típus, nem az én stílusom ledorongolni a játékosokat. Természetesen a hibákról beszélünk, és megpróbáljuk kijavítani azokat, de annak nem vagyok híve, hogy rögtön a meccs után nekitámadjak a focistáknak. – Pedig most megérdemelték volna… Büntetni sem szándékozik? Mert azért a két meccsen nulla nyolcas gólkülönbséget produkálni sokak szerint megér valami szankciót. – Az MTK elleni mérkőzés előtt semmilyen büntetés nem lesz, mert máris itt a szombat, fölösleges lenne indulatokat gerjeszteni. Utána viszont lesz idő értékelni az első három meccs eredményét. – Maradjunk még az első kettőnél: hány pontot várt ezeken a tavaszi rajt előtt? – A négy pontban majdnem biztos voltam, úgy számoltam, ez jó nyitány lenne a későbbi nehezebb mérkőzések előtt, de titkon abban is reménykedtem, hogy mindkét meccsünket megnyerjük. Erre kaptunk nyolc gólt, és két hatalmas pofont. Pedig az őszt milyen szépen zártuk, nyertünk Fehérvárott, és úgy tűnt, jó pozícióból indulhatunk majd a rájátszásnak.
Akiknek van jövôjük
A Békéscsaba elleni meccs hôse dunaújvárosi oldalról a két gólt szerzô szerb Jovan Drobnjak volt ugyan, de a mecscsen kitűnô teljesítményt nyújtott a pálya minden pontján fel-felbukkanó Buzás Attila is. „Bár a kupában az MTK-tól, a bajnoki nyitányon pedig a Kispesttôl is vereséget szenvedtünk, úgy érzem, egyik meccsen sem vallottunk szégyent – mondta Buzás Attila. – A Békéscsaba ellen pedig már eredményesek is voltunk, s ez nagy lökést adhat a továbbiakra. Óriási önbizalmat kölcsönzött nekünk szerdán, hogy a közönségünk minden egyes jó megoldást elismert. Emlékszem, nekem is volt egy lövésem, ami messze elkerülte a kaput, mégis, a nézôk ezt a próbálkozást is megtapsolták. Szóval, élmény volt ez a mérkôzés. Azt hiszem, Gálhidi György mondta épp a minap – és ezzel tökéletesen egyetértek –, hogy a mostani Dunaferrt sokan legyôzhetik ugyan, de megverni sohasem lehet majd… Bármit mondhatnak ránk, de ennek a csapatnak igenis van jövôje!”
– Igen ám, de éppen a Videoton elleni győzelem után mondta, hogy csak akkor lehet a csapatnak valós esélye, ha a téli szünetben komolyan megerősödik. Nem akarom bántani Schindler Szabolcsot, de ő lenne egy személyben a komoly erősítés? – Aligha kell mondanom, Békéscsabán mennyire behatároltak az anyagi lehetőségek. Volt nekem egy elég tekintélyes listám, hogy kiket hozzunk ide, erre senkit nem sikerült szerződtetnünk. Jó lett volna néhány játékost igazolnunk éppen a Dunaferrtől is, ám semmi esélyünk nem volt a nagycsapatokkal szemben. Anyagilag is jobban jártak, ráadásul Békéscsabánál egy számukra vonzóbb várost kaptak. Ha viszont meghatározó focistát nem kaphattunk, középszerűt már nem akartunk idehozni, mert anynyit a mostaniak is tudnak. Ráadásul a téli szünet számunkra duplán kellemetlen volt, mert nem elég, hogy a legtöbb csapat megerődösött, mi még megfelelően edzeni sem tudtunk. Amikor letakarítottuk végre a havat, éjszaka rögtön leesett kétszer annyi. Úgyhogy sem erősödés, sem felkészülés, csak úgy nekivágtunk a tavasznak. – Ekkor fel sem vetődött önben, hogy elköszön? – Nem, mert az, amit vállaltam, teljesíteni szeretném, élvonalban kellene tartani a Békéscsabát. Persze, nem kell engem lekiabálni a kispadról, ha éreztetik, hogy már nincs rám szükség, akkor felállok. De úgy látom, még nem jött el ez az idő. – Igazán nem akarom lemondásra bírni, de látva ezt a kilátástalanságot, ezt a szánalmas játékot, nem értem, mi tartja még mindig a csapat élén. Érdemes a nevét adnia ehhez a produkcióhoz? – Mint a meccs után is mondtam, a hajó ugyan süllyedőfélben van, de nem lenne etikus, ha legelőször a kapitány menekülne el. Amíg papíron esélyünk van, addig tartani kell a lelket a játékosokban. – A szurkolók viszont már attól kifekszenek, ha az alapszakasz hátralévő meccseire gondolnak: sorrendben az MTK, az Újpest és a Debrecen az ellenfél. Ez bizony ránézésre nulla pont. – Ránézésre lehet, hogy az, de éppen az a célunk, hogy felborítsuk a papírformát. Volt nekünk egy Üllői úti mérkőzésünk, akkor szereztünk egy elég nagy meglepetést, és arra vár mindenki, hogy újra ilyen meccseket játszhassunk. – Konkrétan milyen eredményekkel is lenne elégedett? – Maradjunk annyiban, hogy végre pontokat szeretnék látni. A számolgatást viszont most nem erőltetném…
