Bozóky Imre nyugodtan alszik

– Megbánta?
– Mit?
– Azt, hogy aláírta a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatot.
– Azt hiszem, az aláírás ténye magánügy. Az én és a családom legszemélyesebb ügye. Eddig sem mondtam róla többet, ezután sem szeretnék.
– Lehet magánügy az, amiről egy minisztérium, jelen esetben a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium közleményt ad ki?
– Ez a része nem rajtam múlt, ugyanakkor a véleménynyilvánítás joga engem az alkotmány szerint ugyanúgy megillet, mint minden magyar állampolgárt.
– Ez igaz, de a kritikusai szerint a szövetség alapszabálya tartalmazza, hogy az elnöknek nem lehetnek politikai színezetű megnyilatkozásai. Ez igaz?
– Nem. Ez a pont úgy szól, hogy az MLSZ politikai pártokat nem támogathat, politikai tevékenységet nem folytathat. Ez teljesül is, a nyilatkozat aláírása ennek nem mond ellent.
– Kedden rendkívüli elnökségi ülést tartottak. Sokan azt hitték, ez az ügy lesz a napirendi pont, aztán állítólag szóba sem került. Talán nem haragszik, de kicsit életszerűtlen, hogy a sajtó napok óta erről ír, összejönnek, és még csak nem is beszélnek róla.
– Én nem is állítottam, hogy nem jött szóba, bár az igaz, hogy az elnökség nem emiatt ült össze. Ennek ellenére én a testületnek nagyon röviden elmondtam, mi történt, és gyorsan le is zártam azzal, amit most önnek is válaszoltam.
– Ezzel tehát véleménye szerint az egész ügy is lezárult?
– Igen.
– Annyiban azért még ne zárjuk le, hogy ön nemcsak magánember, hanem az MLSZ elnöke is. A Terror Házáról ismerjük az álláspontját, de a futball égető kérdéseiben mintha a tisztségét nézve ritkán ismertetné. Miért?
– Nem értek ezzel egyet. Meggyőződésem, hogy minden kardinális, a futballhoz kötődő kérdésről elmondtam a véleményemet a maga idejében. Sőt, olyanról is beszéltem, ami ma már a liga hatáskörébe tartozik, de attól még lehet, sőt muszáj, hogy legyen róla véleményem. Persze, az igaz, hogy minden egyes héten nem akarok nyilatkozni, nem szeretnék mindig, mindenáron szerepelni a médiában. A szövetség elnökének akkor kell kiállnia a nyilvánosság elé, amikor van komoly mondanivalója.

Kívülről szított viszály

– Ez a mai, píártól vezérelt, valóságshow-s világban elég?
– Mondom, azt hiszem, minden fontos kérdésben hallattam a hangomat, az viszont igaz, hogy manapság talán kevés bármit is egyszer érvekkel alátámasztva elmondani. Ám mégis, amikor csak kellett, beszéltem a Bozsik-programról, megszólaltam, amikor éppen a Nemzeti Sportban vita zajlott az edzőképzésről, és így tovább, említhetnék még több fontos kérdést.
– Minek tulajdonítja, hogy manapság ennyi támadás éri?
– Nem tudom. Már a megválasztásomkor sem örült mindenki a többségi döntésnek. Előrelépés, hogy csak három év után szólítanak fel lemondásra, és mindig ugyanaz a személy teszi… Amikor a 2008-as Európa-bajnokság pályázatát nem nyertük meg, azért is engem vádoltak, egyesek az én felelősségemet firtatták, még lemondásra is felszólítottak. Holott azzal, hogy rendkívül színvonalas pályázatot tettünk le az asztalra, azzal, hogy az UEFA szemlézőit fogadta a köztársasági elnök és a miniszterelnök is, az egész ország presztízsét sikerült növelnünk. Mégis bűnbak lettem, tehát a támadások mögött más szándékok húzódnak meg.
– Mire gondol? Tényleg dúl a háttérben hatalmi harc a szövetségen belül? Kovács Attila például a múlt héten kereken kimondta: ő az elnökségen belül az ellenzék.
– Az nyilvánvaló, hogy egy döntés megszületése során az elnökségen belül mindenkinek meglehet a maga véleménye, az hasznos is, hogy ha gyakran különbözik másokétól, de az már nem, ha egymás véleményét nem tartjuk tiszteletben.
– Ezt megmagyarázná?
– Arra gondolok például, hogy nem elfogadható, ha az elnökség üléseiről olyan belső információk is rendszeresen kiszivárognak, amelyek csak a testületre tartoznak. Amikor egy, az elnökség által hozott döntés megszületik, az a magyar futballcsalád összes tagja részére kötelező érvényű.
– Az előbb ön sorolt fel néhány, labdarúgásunk szempontjából fontos kérdést, elsőként említve a Bozsik-programot. A legélesebben talán éppen ezen a téren támadják a szövetséget, még a felügyelőbizottság elnöke is visszásságokról írt a jelentésében, lényegében arra utalva, hogy sokan rengeteg pénzt tesznek zsebre a program ürügyén.
– A Bozsik kettő program életében lezárult egy korszak, és a kapott ötszázmillióval el is számoltunk. Lemásoltuk az összes bizonylatot, több mint tizennégyezer oldalt adtunk át, és ez az elszámolás maradéktalanul korrekt volt. Abból az ötszázmillió forintból négy-öt százalék a működési költség, és ez teljesen normális mérték. A gond az, hogy a Bozsik egy és a Bozsik kettő program irányítói nem ugyanazok, és rivalizálnak egymással, holott a kettőnek egymásra kellene épülnie. A jövő útja mindenképpen az, hogy a futball utánpótlásprogramját a labdarúgásért felelős MLSZ irányítsa. A presztízsharcot amúgy szerintem kívülről szítják, és a táptalajt az adja a viszálynak, hogy maga az iskolai futball is több részre szakadt. Nem szeretnék ebbe mélyebben belemenni, mert csak közvetett információim vannak, ugyanakkor a feszültség léte tény.
– Ha az elszámolás rendben van, akkor a felügyelőbizottság tartozik önkritikával?
– A bizottság egy-két tagja érdekelt a Góliátban, ezért az említett feszültség oda is beszivárgott, és ezért az egész program vizsgálata – fogalmazzunk így – sajátos szempontot kapott. A felügyelőbizottság szakmai kérdéseket is érintett, holott csupán az lett volna a dolga, hogy megnézze, a program működése megfelel-e a hatályos törvényeknek és más előírásoknak.

Tekintélyünk a világban

– Az ön ellenzéke azt is felhánytorgatja, hogy csaknem kilencszázmillió forint szerepel a szövetség költségvetésében személyi kiadásként, holott ez korábban nagyságrendekkel kevesebb volt. Ez igaz?
– Persze, csak éppen a megfogalmazás hatalmas csúsztatás. Nem arról van szó ugyanis, hogy az MLSZ alkalmazottjai ennyi pénzt visznek majd haza. Mondok néhány tételt a költségvetésből, amelyek mind ide tartoznak. A válogatott csapatok utazási, étkezési és szállásköltsége 235 millió 677 ezer forint. A válogatottak teljesítményösztönzésére 144 millió 88 ezer forintot terveztünk be, amit úgy számoltunk ki, hogy feltételeztük, a felnőttcsapat nyolcvanszázalékos teljesítményt nyújt. Ezzel egyébként nyilván ki is jutna az Európa-bajnokságra, amivel a bevételi oldal is emelkedne, mert az UEFA rengeteg pénzt utalna át a számlánkra. Sorolhatnám tovább a különböző idetartozó tételeket, például a játékvezetői vagy az instruktori díjakat is, de hadd osszak meg már csak egyetlen számot önnel: a főfoglalkozású dolgozók bére nem éri el a százmillió forintot sem.
– Még egy vádpont: az MLSZ működése szabálytalan, mert nem készített, és így nyilván nem fogadott el pénzügyi tervet sem.
– Erre egyszerű a válasz: a szövetségnek az összes szabályzata készen van, és az elnökség mindegyiket elfogadta. Ez tény, hiszen dokumentálható.
– Az előbb lényegében kikerülte a kérdést, hogy dúl-e hatalmi harc ön és az ellenzéke között. Ha nem, akkor miért támadnák meg olyan vádakkal, amelyek ezek szerint kézből cáfolhatóak?
– Engem már az elnökségi ülés után is feljelentettek az ügyészségnél a költségvetés miatt, de higgye el, emiatt is nyugodtan alszom éjszakánként. Az nyilvánvaló, hogy néhány ember szívesen venné, ha őrségváltás lenne a szövetségben, de ezt a szándékot nemigen értem. Három és fél éve állok az MLSZ élén, és ennyi idő alatt annyi minden hasznos kezdeményezést váltottunk valóra vagy tettünk sínre, amire korábban talán nem is volt példa.
– Mondja ön. Az ellenzéke pedig egészen mást mond…
– Mondhat, de beindult a Bozsik-program, az edzőképzés európai szintű, zajlanak az egyeztetések a Testnevelési Egyetemmel, a szövetség körül viszonylagos nyugalom honol, sikerült felszámolni azt a lehetetlen helyzetet, amely a megválasztásom előtt uralkodott, visszaállt a tekintélyünk Európában és a világon is, annyi bizottsági tagunk és egyéb képviselőnk van a FIFA és az UEFA különböző szervezeteiben, mint még soha, és ezt a munkát külföldön is elismerik.
– Akkor mondok mást: ezek az eredmények nem jelennek meg markánsan a közvéleményben, amit az is bizonyít, hogy erre az interjúra is a vélt vagy valós botrányok ürügyén került sor, és eddig lényegében ezekről beszélgettünk. Másként fogalmazva: hatásosabb kommunikációval talán nem kényszerülne ilyen gyakran védekezésre és cáfolatokra.
– Ebben igaza van, de a történelmi hagyományok miatt nálunk még mindig félreértékelt szerep az MLSZ elnökéé. A válogatott szereplése erre a legjobb példa, hiába a klubok nevelik és készítik fel a játékosokat, a szövetség a válogatottnak csak a lehető legjobb feltételeket és körülményeket adhatja meg, mégis, kudarcok esetén a kapitány és az elnök fejét követeli a közvélemény. Már most szólok: ha sikerül kijutnunk az Európa-bajnokságra, az nem az én érdemem lesz… Még akkor sem, ha az említett feltételeket maradéktalanul megadjuk. A szövetségnek az a feladata, hogy meghozza azokat a döntéseket, létrehozza, támogassa azokat a programokat, amelyek a labdarúgás fejlődését, előrelépését szolgálják, azaz amelyeknek köszönhetően jobb lesz a klubfutball, és következésképpen a válogatott is eredményesebb lehet.
– Ez világos, de nem erre céloztam, hanem a kommunikáció esetleges hiányosságaira.
– Ez annak ellenére jogos felvetés lehet, hogy a szövetség honlapja bárki számára elérhető, havonta megjelenik a hírlevelünk, és a sajtóosztály megszervezése is roppant hasznos lépés volt. Azonban tegyük hozzá: a pozitív eseményekre a közvélemény és a sajtó nemigen fogékony, egy szövetségi alkalmazott elbocsátása nagyobb hír, mint mondjuk a Bozsik-program beindulása volt.

A lobbizás akadályai

– A már említett szabályozók megalkotásán kívül az MLSZ és az elnöke hogyan tud segíteni a többnyire vergődő profikluboknak? Például arra gondolok: lehet, hogy a siófoki önkormányzat akkor sem adott volna egy fityinget sem a csapatnak, ha ön elutazik a városba és lobbizik az önkormányzatnál, de legalább megpróbálta volna.
– Először is, a szabályzók mellett mi a legtöbbet talán azért tehetjük, hogy a futball légköre jobb legyen, mert ha háborúk zajlanak benne, az esetleges támogatók megmaradnak esetlegesnek… A személyes presztízst természetesen mindenütt bevetem, ahol csak lehet, éppen kedden például a Szolnok megyei közgyűlés elnökénél jártam, hogy segítsen a megyei szövetség székházának ügyében. Egy önkormányzat beszállása, vagy egy nagyobb szponzor belépése egészen más kérdés. Sajnos sok esetben a helyi klub személyi háttere eleve akadálya a sikeres lobbizásnak, ezeket a konfliktusokat nehéz kívülről megoldani, és a futball emiatt sokat veszít. Ettől, persze, még nekem is az a véleményem, hogy az önkormányzatok szerepvállalása kulcskérdés a magyar profifutballban. Nézze meg Debrecent, ahol a káoszból az önkormányzat vezette ki a klubot, rendet tett, így könnyebben talált tulajdonost, és most szép lassan csökkenti is a tulajdonrészét, ami tökéletesen érthető is.
– Ezek szerint közvetlenül nem is tudnak segíteni a csőd szélére sodródott klubokon, például a Dunaferren vagy a Vasason?
– Nem. Bár más országban is eltűntek a porondról patinás klubok, a szomorú példák engem is elkeserítenek. Azt azonban látni kell, hogy több klubnál is olyan szinten akarnak teljesíteni, aminek a feltételére még csak esélyük sincsen, azaz a gazdasági teljesítőképességet nem veszik figyelembe a célok megfogalmazásakor. Ezt mi nem tudjuk orvosolni.
– Végül a támadásokra is újra utalva árulja el: mi a vonzó az ön posztjában, és egyáltalán, a magyar labdarúgás jelenlegi presztízsét is nézve jó az MLSZ elnökének lenni?
– Hadd közelítsem meg ezt a kérdést máshonnan. Nem az a fontos, hogy ki az MLSZ elnöke. Az lenne az igazi, hogy ha személyektől függetlenül valósulnának meg és működnének roppant hasznos programok a labdarúgásunkban. Ha minden kurzusváltáskor mindenki újra akar kezdeni mindent, akkor sohasem jutunk előbbre. Nem az én személyem a fontos tehát, hanem az, hogy önjáró rendszerek működjenek, és ha ezt sikerül elérnem, akkor nem töltöm az időmet hiába ezen a poszton. Ha nem, akkor pedig minden mindegy.