Sokszor el kell olvasni a liga és a többi szervezet közös döntését, hogy meg lehessen érteni. Az empátia persze megvan, hiszen az, aki kicsit is követi labdarúgásunk eseményeit, pontosan tudja, mekkora kárt okoznak azok az ösztönlények, akik idényről idényre hatalmas balhét csinálnak egy-egy rangadóból.
Ám mégis: ez nem más, mint pótcselekvés. A tehetetlen szervezetek gyermeteg akciója. Ha következetesen tovább gondoljuk ezt az elképzelést, akkor csak oda juthatunk, hogy meg sem kellene rendezni a biztonsági szempontból kritikus meccseket, hiszen ha újpesti szurkoló lennék, nem is érteném, miért ne kerülhetnék be a négyszázötvenbe; ha pedig valaki feltép néhány széket a szektorban, honnan tudják majd, hogy kit kell felelősségre vonni, tehát az egyetlen komoly intézkedés a most követett logika szerint csak a találkozó teljes betiltása lehetne. Arról nem is szólva, hogy kívül rekedve a négyszázötvenen, talán zöld sálat kanyarítanék a nyakamba, és vennék jegyet az Üllői úti pénztárban – ki az, aki ebben megakadályozhatna?!Ugyanakkor érezni lehet a jó szándékot, kár, hogy az ötlet szánalmas lett. Nem a liga, és még csak nem is a rendőrség a hibás, ők kiszolgáltatottjai a helyzetnek, és kínjukban tenni akarnak valamit. Ám, amíg nálunk nem lesz olyan törvény, amely kérlelhetetlen szigorral foglalkozik a sportesemények rendjével, amíg az, aki ma a rendőröket megtámadja egy közlekedési táblával, egy hét múlva szabadon röhöghet ki mindenkit, addig nem is szabad csodálkozni azon, hogy például a rendőrségnek nem feladat, hanem púp a hátán egy labdarúgó-mérkőzés, hiszen nem áll a háta mögött semmi, sem törvény, sem erkölcsi háttér.Természetesen ettől még egy torzszülött intézkedés nem válik sem üdvözítővé, sem üdvözölendővé. A fél- vagy negyed megoldások csak táplálják a feszültségeket, és sajnos, lassan már az sem tartozik a cinizmus tartományába, hogy nálunk manapság négyszázötven fizető néző olykor gazdasági sikernek számít.Éppen ezért kellene végre igazi megoldást találni.