Amikor szabad a pálya

Nem talált befektetőt a Dunaferrt működtető kft., így a csapat a csőd szélére sodródott. A játékosok gyakorlatilag szabadon igazolhatóak, egy hét alatt tizenketten távoztak, hétfőn az őszi keretből csak négyen edzettek, és várhatóan a juniorokkal folytatják a bajnokságot – de azt is csak akkor, ha senki nem indít csődeljárást a futball-kft. ellen.

Mezey György:

Mezey György: – Sokat beszélgettünk az utóbbi napokban barátaimmal a dunaújvárosi helyzetről. Ami számomra érthetetlen: a klub nevezése mögött állami garancia volt, de mégis ez történt, szerintem komoly felelősségre vonásnak kell következnie. Mert ha az állami garancia enynyit ér, hogyan bízhatnak az emberek a magántulajdonban lévő gazdasági vállalkozásokban? Elkeserítő, ami itt van…
Nyilasi Tibor: – A magyar futball egyik legnagyobb válságát éli. Akármennyire sajnálatos, ami történt, az élet megoldja a kérdést, és a mesterségesen fenntartott vagy rosszul gazdálkodó csapatok elhullanak. Rengeteg futballista szabadul fel, túlkínálat lesz játékosból és edzőből egyaránt, ez lenyomhatja az árakat, és talán valóban csak a legjobbak szerepelhetnek az első osztályban.
Hajdú B. István: – Fájó kimondani, de a vezetőségváltás után várható volt, hogy ez történik. Ennyi sportágban minőségi csapatot a város nem bír el, ráadásul az anyacég is nehéz helyzetbe került. A sors furcsa fintora, hogy a kevés szép és új stadion egyike a Dunaferr-junior otthona.
Csank János: – Sok kommentárt nem lehet ehhez hozzáfűzni. Elszomorító, hogy ott, ahol két és fél éve bajnoki címet ünnepeltek, most ez a helyzet. A junioroknak magam nem sok értelmét látom, hacsak azt nem, hogy ha kiesnek, lesz indulási jog az NB I B-ben, kérdés, a városnak erre szüksége van-e.
Szántó Imre: – Előfordul, hogy az edző több részre osztja a csapatot, és csoportos foglalkozást tart, de ritkán történik meg, hogy ezt a fajta tréninget a kényszer szüli. Nem azt mondom, hogy sokat kerestek a játékosok, de mindenki elismerését kivívták volna, ha azt mondják: ezt a néhány meccset akár még ingyen is csináljuk meg, tartsuk bent a csapatot, majd nyáron elmegyünk, a vezetők addig is keressenek megoldást, ha akarnak. Persze, tudom, csak a becsületből nehéz megélni.

Nem támogatja a siófoki önkormányzat a felsőházba jutásért küzdő Balaton-parti csapatot, így a klub sorsa lett bizonytalan. A siófokiak a Magyar Labdarúgóligával tárgyalnak, de egy esetleges kölcsönnel is a korábban igénybe vett hitelt törlesztenék, az életben maradáshoz más forrásokat kellene találni.

Csank: – Most úgy tűnik, talpon maradunk, és folytatni tudjuk, amit ősszel elkezdtünk, remélem, sikeresen. Hogy pontosan miként, az még nem dőlt el, de e pillanatban úgy fest, a tulajdonos megpróbálja végigcsinálni a bajnokságot a csapattal, és a játékosok együtt maradnak. A polgármester a futball mellett van, de nem tudom, ebből mi mennyit érzünk majd.
Szántó: – A külföldi példákkal nem lehet összehasonlítani az itteni helyzetet, mindenhol mások a körülmények, a lehetőségek, nemcsak a futballista, a szakácsnő is máshogy él Manchesterben, mint itthon. A jelek szerint a csapat nem idegenforgalmi látványosság, a befektetők nem üzletelni, csak nyaralni mennek a Balaton mellé. Úgy tűnik, Siófokon nemcsak fürdeni lehet, hanem befürdeni is.
Nyilasi: – Siófok, Dunaújváros és Székesfehérvár közel fekszik egymáshoz, azon a részen lehetne egy erős csapatot alkotni közösen. Siófokon is vannak futballszerető emberek, de túl kicsi a város ahhoz, hogy nyereséges lehessen a klub. Ott három hónapig van élet, amúgy egy csöndes, hogy azt ne mondjam, kihalt település.
Hajdú B.: –Az önkormányzat nyilván felelőssége teljes tudatában döntött. Az NBA-ben is előfordul, hogy ha egy csapat nem nyereséges, de van rá igény máshol, egyszerűen más városba költözik. Úgy tűnik, a magyar élfutball első áldozatai megvannak, félek, nem a Dunaferr és a Siófok az utolsó a sorban.
Mezey: – Hihetetlen számomra, hogy a csodálatos tóparton nincs annyi magántőke, hogy egy szerény költségvetésű, de stabilan működő csapat működjön. Az önkormányzat által fenntartott csapatoknak nincs jövőjük, de nehezen érthető az a szétesés, ami most tapasztalható.

A Ferencváros tartalékcsapatának válogatott játékosaival erősített a Kispest: Hrutka János és Zombori Zalán is a Bozsik-stadionba költözött.

Hajdú B.: –Kispesten a két dunántúli klubnál tapasztaltakkal ellentétes folyamat zajlik. Amíg máshol megszabadulnak a játékosoktól, sőt az egész csapattól, addig a Honvéd jó játékosokra tesz szert, így elkerülheti a kiesést.
Mezey: – Ez a két játékos csak idézőjelben volt tartalék, Kispesten erősítést jelentenek, ebben bizonyos vagyok. Jellemző az erőviszonyokra, hogy aki a Fradiban még kerettag sem volt, az még máshol vezéregyéniség lehet. Ez az állapot egyszerre örömteli és szomorú: örömteli a Fradinak, szomorú a többieknek. A Kispest, a jelek szerint, bentmarad.
Csank: – Egyértelműen nő a csapat szakmai értéke, hiszen tudása alapján e két játékosnak az első ligában van a helye.
Szántó: – Az ötvenes években máshogy szereztek játékost Kispesten, most szép ígéretek vannak, bár adná a sors, hogy most is olyan erős legyen a Honvéd, mint akkoriban. A kiesés elkerülése a cél, majd az élmezőnybe kerülés, ahogy mennek tönkre a csapatok, ez utóbbi is elérhető, akár már most. Sőt anélkül is, hogy egyetlen meccset játszottak volna.
Nyilasi: – Két értékes futballistáról van szó, nekik is – mint minden labdarúgónak – az a legfontosabb, hogy játsszanak. Most kell megmutatniuk, hogy kár volt lemondani róluk, még az is kiderülhet, hogy Zombori Zalán van olyan jó, mint az, aki a posztján a Fradiban szerepel.

Balassagyarmati SE-Nógrád Volán Goldex Anettka néven szerepel a tavaszi szezonban az NB I B hatodik helyezettje, miután a televíziós műsorvezető anyagilag támogatja a futballcsapatot. Anettka elmondta, nem a publicitás miatt van erre szüksége, hiszen róla havonta százötven cikk jelenik meg.

Nyilasi: – Nem tudom, a csapatban vagy egy-két játékosban lát-e fantáziát. Kívánom, hogy ne csak fellángolás legyen a kapcsolat, bár tartok tőle, ez is, mint a csoda általában, három napig tart.
Csank: – Nem butaság belátni, hogy a futballt még mindig sokan nézik, van tehát reklámértéke, és ha egy híres ember megteheti, hogy segít, akkor a sportoldalakon is feltűnhet a neve. A futball lényege az, hogy egy klubhoz vagy egy régióhoz kötődő gazdag ember beszáll a klub működtetésébe.
Szántó: – Anettka volt már minden, csak akasztott ember nem, feltűnt műsorvezetőként, színházmegmentőként, leendő asztronautaként is. Ha sikeres lesz a csapat, a balassagyarmati drukkerek nem engedik kilőni az űrbe a névadót, de ha nem…
Mezey: – Mások mosolyognak ezen a híren, én komoly dolognak tartom, hiszen kiderült: a lokálpatriotizmus fontos tényező, amikor befektetőt keres egy klub. Elismerésre, tiszteletre méltónak tartom a hölgy döntését.
Hajdú B.: –A klub a támogató vezetéknevét nem vehette fel, hiszen Fehérgyarmat már van. Minden befektetőnek örülni kell, még ha kérdés is, milyen bőrszerkóban játszanak majd a nógrádiak. Még a tévéjogdíjból is részesülhet a csapat, ha a Budapest Tv adja mondjuk az Anettka–Vasas meccset, de lehet, hogy a santanderi Dimitri Piterman – aki elnök lett, kinevezte magát edzőnek, majd fotós akkreditálással állt a kispad szélén – mintájára a névadó is több funkciót vállal. Talán még játszani is akar, ha igen, összeállhat a Sáfár Anikó, Anettka, Csala Zsuzsa belsőhármas.

A DVSC nyerte a Borsodi Terembajnokságot, miután a zsúfolásig telt Főnix-csarnokban a Loki 2–0-ra verte az MTK-t, a harmadik a Ferencváros és a ZTE lett. A legjobb kapusnak Szűcs Lajost, a legjobb játékosnak Zavadszky Gábort választották, a gólkirály a debreceni Kolbe Ádám lett. Az FTC a pénzdíjat felajánlotta Zsiborás Gábor, Fodor Imre és Simon Tibor családjának.

Karmesterek küzdelme – Gera Zoltán (jobbra) hiába lôtt, a debreceni Sándor Tamás (9) ünnepelhette a terembajnoki címet

Mezey: – A felajánlásról: mit tud adni a futball a rászorultaknak? Ez felemelő, megindító lépés volt. Vasárnap délelőtt százhúsz ember előtt mondtam, hogy délután a DVSC nyer, és a Loki céltudatos játékkal megérdemelten ünnepelt. Igaza van Szentes Lázárnak akkor, amikor azt mondja, ma már egy proficsapat nem engedheti meg magának, hogy ne adjon száz százalékot ott, ahol elindul, főleg nem saját közönsége előtt, ehhez a szellemiséghez csak gratulálni lehet. A csarnok remek színhelye volt a finálénak, ilyen miliőben nagyszerű lehetett játszani, és élmény volt nézni a meccseket.
Nyilasi: – Természetesen végignéztem a döntőt, hiszen imádom a teremfutballt. A ZTE jól játszott, de pechje volt, a Debrecen végig jól küzdött. A politikától függetlenül épülnie kellene minden nagyvárosban egy, a Főnixhez hasonló csarnoknak, ahogy olvasom, befedik a stadiont is, és ez jó, mert vasárnap is kiderült: a közönség megfelelően kulturált körülmények között igenis szeret futballmeccsre járni. A Fradi játékosai elhatározásukkal alighanem még az ellenfelek tiszteletét is kivívták, szívmelengető, hogy a srácok szívében tovább él az egykori csapattársak emléke.
Szántó: – A gyorsan dönteni tudó, technikás futballisták játéka ez, nagyon élvezetes volt a döntő. Időnként feszült volt a légkör, ennek ellenére a fradistáknak eszükbe jutott, hogy másnak nagy szüksége lehet a pénzre. A drukkerek jó szívvel emlékeznek a tragikusan elhunyt játékosokra, és jó érzés, hogy a csapat mostani tagjai sem feledkeztek meg róluk.
Hajdú B.: –A gesztus példaértékű, példamutató emberi megnyilvánulás. A tornán érződött, hogy mindenki nyerni akar, és lehet, a Loki-drukkerek már kiderítették: új kedvencük neve valójában nem Kolbe, inkább "Gól be”. A jól szervezett futballeseményre van igény, ez sokadszor is elmondható, és úgy fest, Debrecen képes eltartani egy jó élvonalbeli gárdát.
Csank: – Lám, létezik a futballvilágon belül egyfajta összefogás, ennek eredménye ez a nemes gondolat. A döntő szakmai tapasztalata az volt számomra, hogy a csapatok nem akartak kockáztatni, hiszen nagy előnybe került, aki vezetést szerzett, az óvatosság miatt így a vártnál talán alacsonyabb volt a finálé néhány meccsének színvonala. A mutatott játék alapján az MTK tűnt nekem esélyesnek, de a DVSC-nek kedvezett a futball dicső bizonytalansága.