Szép volt, csajok! - Magyarország-Svédország U17-es Eb-selejtező

A bravúr ugyan elmaradt, mégis zúgott a taps Telkiben az U17-es válogatottunknak. A lányok hősiesen küzdöttek, nagyszerűen futballoztak, a továbbjutás azonban a két győzelem és az ipari mennyiségű gól ellenére sem sikerült. Hajtás után összefoglaló, sok fotó és egy villáminterjú, hála kiváló egyszemélyes stábunknak, Vikinek. Ja, és meg is nézhetitek az egész meccset.A bravúr ugyan elmaradt, mégis zúgott a taps Telkiben az U17-es válogatottunknak. A lányok hősiesen küzdöttek, nagyszerűen futballoztak, a továbbjutás azonban a két győzelem és az ipari mennyiségű gól ellenére sem sikerült. Hajtás után összefoglaló, sok fotó és egy villáminterjú, hála kiváló egyszemélyes stábunknak, Vikinek. Ja, és meg is nézhetitek az egész meccset.

Magyarország-Svédország 0-5, 2011. október 22., Telki

Viki jelenti:

„Két fölényes győzelem után (Magyarország-Bulgária 3-0, Magyarország-Horvátország 4-0) bizakodva vártuk a magyar korosztályos válogatott utolsó Eb-selejtezőjét a jóval esélyesebbnek tartott Svédország ellen. Hevesi Tamás szövetségi edzőnek változtatnia kellett a kezdőcsapatán, a jól összeszokott három középpályásunk közül ugyanis Bognár Enikő sérülés miatt nem állhatott a magyar csapat rendelkezésére. Helyette az előző meccsen gyönyörű szabadrúgásgólt szerző Kókány Regina került a kezdőbe, amely így nézett ki:

Hargas Annamária - Lázár Alexandra, Mesterházi Csilla, Vőfély Noémi (Gál Henrietta, 75.), Németh Loretta - Görög Zsófia, Horváth Zsófia, Kókány Regina (Nagy Alexandra, 53.) - Kálmán Hanna, Zeller Dóra, Diószegi Fanni (Fenyvesi Evelin, 51.)

A lelátó ezúttal teljesen megtelt Telkiben, zászlókkal, síppal, dobbal, nádi hegedűvel felszerelkezve buzdították a szurkolók a magyar csapatot. Óriási hangzavar, tapsvihar és zúgó HAJRÁ, MAGYAROK fogadta a pályára érkező csapatokat. Egészen felemelő érzés volt ilyen hangulatban hallgatni a magyar himnuszt.

A mérkőzés nagy iramban kezdődött, látszott, hogy a mieink nagyon szeretnék azt a továbbjutást. Az első negyedórában mindkét oldalon akadtak lehetőségek, az első gólt mégis a svédek szerezték a 12. percben, majd a 33. percben már kettőre növelték előnyüket. A szünetben 2-0-ás svéd vezetést mutatott az eredményjelző.

Itt kell megemlítenünk, hogy a mérkőzést érthetetlen módon norvég játékvezető dirigálta, aki elég erőteljesen az északi szomszédok felé billentette az elbírálás mérlegnyelvét. A kétes szituációkban rendre a svédeknek fújt, hasonló helyzetekben a javunkra ugyanakkor néma maradt a sípja. Ezt mutatja az is, hogy az első félidő hajrájában négy perc alatt három (!) sárgát osztott a mieinknek. Igaz, a végeredmény nem ezen múlott, de bosszantó volt látni, hogy tördeli szét a játékot, és veszi el a lányok kedvét a norvég bíró.

A csapat játékán meglátszott a karmester, Bognár Enikő hiánya, akinek személyében egy sokat dolgozó, jól szervező, kiváló labdákat osztogató egyén maradt ki a belső középpályáról. A második félidőre a fizikálisan jobb adottságokkal rendelkező svédek (a mieinknél átlagban egy fejjel magasabbak voltak) felőrölték a magyarok erejét, és a meccs végéig további 3 gólt szereztek. Így alakult ki az 5-0-ás végeredmény. (A mérkőzésen Kókány Regina lába/bokája megsérült, őt sajnos a mentőnek kellett elvinnie. Jobbulást kívánunk neki!)"

Ha esetleg bárki kételkedne abban, amit Viki a svédek fizikumáról ír:

Hevesi Tamás így értékelt a Kötényblognak:

"A magyar és a svéd foci közti különbség érzékelhető volt a mérkőzésen. Ők tízezer kislányból válogatták ki ezt a tizennyolcat, ott nagyobb a merítési lehetőség. Tudtuk, hogy fizikálisan nincs esélyünk a svédek ellen, és ez sajnos be is igazolódott. Néhányan kicsit talán félénkek voltak, pár játékosomtól pedig többet vártam. Az első félidőben több szituációból gólt rúghattunk volna, de a volna a futballban nem játszik. Az ellenfél jobban kihasználta a helyzeteit. Mondtam is a lányoknak, hogy nekünk kell nyolc-tíz helyzet egy gólhoz, a svéd válogatottnak elég három. A második félidőben cserékkel próbáltam frissíteni a csapaton, akik jól szálltak be a meccsbe, nem lehet panasz rájuk.

Lányok, nincs okotok keseregni!

Azt gondolom, nem érheti szó a ház elejét, nagyon jól dolgoztak a lányok, kifejezetten agilisan, kezdeményezően léptünk fel, szerettünk volna tovább jutni. Reális esélyünk lett volna a győzelemre, de a két ország futballkultúrája közti különbség és a fizikális adottságok döntőnek bizonyultak.

Összegezve a hetet: a csoportról beszélve, ha az elején nekem azt mondja valaki, hogy 6 ponttal, pluszos gólkülönbséggel, második helyen jövünk ki egy ilyen csoportból, akkor azt elfogadtam volna. Végig egyértelműen látható volt, hogy mit akar a csapatom játszani, kombinatívan, szépen tudtunk futballozni. Zseniálisan dolgoztak a lányok egész idő alatt, maximális dicséret illeti őket. A mérlegünk egyébként fantasztikus, az elmúlt 7 nemzetközi mérkőzésünkből 5-öt megnyertünk, rengeteg gólt rúgtunk. Le a kalappal a lányok előtt."

Ezt mi sem mondhattuk volna szebben. Lányok, büszkék vagyunk rátok!

A kiváló riporterünk mellett ezúttal egyik törzskommentelőnk, ucr is segítségünkre volt, aki rögzítette az egész meccset. Köszönjük neki! Íme: