Férfi kosárlabda: „A Körmend teljesen más szurkolókkal és nélkülük”

– Miért kötöttek önnel hároméves szerződést, ha utána ilyen hamar, nyolc hónap elteltével felbontották a kontraktust?
– Az volt a terv, hogy másként dolgozzunk, ahogy tette azt a klub korábban – felelte Ziga Mravljak, akit február legvégén menesztettek a férfi élvonalbeli bajnokságot végül hetedik helyen záró Egis Körmendtől. – Szerettünk volna némi folytatólagosságot, ezért közösen hároméves tervet készítettünk. Ebben mindent leírtunk a fiatal játékosok képzéséről, csatlakozásukról az első csapathoz, és arról, miként juthatnának játékpercekhez a következő években. Ahogy arról az idény előtt sokszor beszéltünk, az ifjú magyar játékosok fejlesztése mellett csökkenteni akartuk a légiósok számát. A hosszú távú célok elérésére több időre és türelemre van szükség. Hogy megítéljem, miért rúgtak ki ilyen hamar, arra nem én vagyok a megfelelő személy.

– Viszont ha eleve a helyi fiatal játékosokra szeretnének építeni Körmenden, miért nem adták meg a vezetők a kellő türelmet?
– Feljegyeztünk néhány célt az említett hosszú távú programba. Ezek közé tartozott, hogy a 2020–2021-es évadban jussunk be a legjobb nyolc közé, aztán fokozatosan lépkedjünk egyre feljebb. Minden edző a legjobb csapatot és eredményeket szeretné magáénak, de ez nem mindig lehetséges. Úgy döntöttünk, az eredmények elérését néhány évvel későbbre halasztjuk, de sajnos nem jutott erre annyi idő és türelem, amennyit elterveztünk, néhány hónap alatt lehetetlen játékosokat fejleszteni. Éveken át tartó edzésekre és magas színvonalú mérkőzésekre van szükség ehhez – néhányan előbb, mások később jutnak el a megfelelő szintre. Három éve nagyszerű fiatal generációval dolgoztunk együtt az Olimpija Ljubljanánál, az U18-as Euroligában és az Adria-ligában szerepeltünk, és azóta közülük csak néhányan jutottak korlátozott lehetőséghez a felnőttkosárlabdában. A fejlesztés tehát jelentős erőfeszítéseket igényel, az ifjaknak együtt kell játszaniuk igazi példaképnek számító hazai kosárlabdázókkal, hogy előrelépjenek. Manapság a tehetségnél sokkal fontosabb a kemény munka és az elszántság. Ezt kívánta nekik átadni az edzői stáb Körmenden, és az ott töltött időszakom ezen részével nagyon elégedett is vagyok. A klubnál sok fiatal rendelkezik potenciállal, remélem, megkapják a türelmet.

– Nem lehet, hogy a korábbinál alacsonyabb költségvetés ellenére a háttérben mégis magasak voltak az elvárások, hiszen 2019-ben ezüstérmet szerzett az Egis Körmend, tavaly meg nagyszerűen szerepelt a bajnokság kényszerű befejezéséig?
– A körmendi várakozások mindig nagyok, de az enyémek is. Az elvárások késztetnek minket, edzőket a határaink kitolására, továbbá erősebbé és jobbá tesznek. Különösen az idény elején mindannyian reálisak akartunk lenni, és elérhető célokat állítottunk fel. Hittem abban, hogy a kialakított programnak megfelelően együtt fejezzük be az évadot. Amikor elhagytam Körmendet, hatodik helyen állt a csapat, és a miénk volt a harmadik legjobban védekező együttes, a kitűzött célokat meglehetősen jól követtük. Két vagy három olyan meccs volt, amelyeket meg kellett volna még nyernünk, de a szezon specifikus és nehezen kezelhető volt a világjárvány miatt. Hasonlóan szerepeltünk olyan klubokkal, amelyeknek a miénknél jóval magasabb volt a költségvetésük.

– Mi volt a legnagyobb probléma mindezek mellett?
– Hiszem, hogy nem voltak hatalmas gondjaink. Nagyszerűen teljesítettünk az idény első felében, nyolcból hét mérkőzést megnyertünk. Öröm és megtiszteltetés volt minden nap, amelyen együtt dolgozhattam a csapattal. A legnagyobb hatással az eredményeinkre az üres csarnok volt. A Körmend teljesen más szurkolókkal és nélkülük. Valószínűleg a klub rendelkezik Magyarország leghangosabb csarnokával, és a drukkerek sokat segítettek a korábbi évadokban. Általában bejutott a gárda a legjobb négy közé, igaz, megemlítendő, hogy ezúttal kevesebb pénzből gazdálkodhatott a körmendi klub, mint a korábbi években. A telt ház, ami további energiát és pluszmotivációt nyújt a játékosoknak, nagyon hiányzott nekünk – én pontosan ismerem a különbséget. Szerencsére a helyzet mostanra megváltozott, aminek örülök, mert szurkolók nélkül nem létezik a sport, és a fanatikusok mindig részei lesznek a csapat sikerének.

– Ha megnézzük, hol zárt a csapat az idény végeztével, kijelenthetjük, hogy reális volt a pozíció, ahol állt a Körmend, amikor megköszönték a munkáját?
– Azt hiszem, a büdzsé és a játékoskeret alapján az volt a realitás. Amire szükségünk lett volna, egy hatalmas energialöket a szurkolóktól, és némi szerencse a csapatépítés során. Épp ezért a magyar mag felfrissítésére három évet szántunk volna, nehéz ugyanis kiegyensúlyozott teljesítményt várni egész idényben a fiataloktól. Fontos szerepet adtunk nekik, és feltettük néhányukat a magyar kosárlabda térképére, remélem, szép jövő áll előttük. Nyilvánvaló, hogy a nyomás túl nagy volt minden oldalról, és a történet a tervezettnél korábban ért véget.

– Benne lehet a pakliban, hogy nem volt még elég tapasztalt a vezetőedzői szerephez?
– Nem tudom megítélni. Valószínűleg mindenki mást válaszolna erre a kérdésre. Még mindig azt gondolom, jó színvonalon teljesített a csapat az irányításom alatt, modern kosárlabdát játszottunk és több remek meccsünk is volt. Örök dilemma, mikor áll készen egy edző a szintlépésre. Az elmúlt tíz évben remek szakemberektől tanulhattam, sokukat követve a lehető legmagasabb szinten dolgozom, temérdek energiát fektettem a sportágba. Ha az edző abbahagyja a tanulást, elszalad vele az idő, és hamar véget ér a karrierje. Nincs idő a kikapcsolódásra, és folyamatosan keresnünk kell az új ismereteket. Bízom benne, hamarosan eljön az újabb lehetőség, hogy ismét bizonyítsam, megérdemlem, hogy azon a színpadon állhassak. Természetes, hogy az edzőknek és a játékosoknak rendre, minden meccsen és évadban igazolniuk kell a tudásukat. Nagyon sok oka van annak, miért nem érünk el néhány célt, de senki sem kérdezi ezeket, mert az eredmény az egyetlen mérőszám ebben az esetben. Éppen annyira vagy jó edző, amilyen jó volt a legutóbbi mérkőzésed vagy szezonod. Erősen hiszek abban, amit csinálok, és száz százalékosan elkötelezett vagyok a kosárlabda iránt.

– Mit kapott Körmendtől az elmúlt esztendőkben?
– Minden szempontból sokat, és mindig hálás leszek a lehetőségért. Az egyéves kihagyással Körmenden töltött mind a négy idényemben fejlődtem. Mindannyian tudjuk, az Egis Körmend kőkemény munkahely, de a végén rendre arra jutok, ennél jobb helyet nem tudtam volna választani arra, hogy elkezdjem a vezetőedzői karrieremet. A klub nagyon támogató volt az összes évad során, és büszke vagyok arra, amit együtt felépítettünk. Körmend mindig ott marad a szívemben, mint egy olyan kosárlabdaváros, amely esélyt adott arra, hogy előrelépjek. Rengeteg új barátságot kötöttem, s ez nagyon sokat jelent. Nagyon nagy elismerésemet fejezném ki a stábomnak, amellyel vezetőedzőként dolgoztam, tudom, hogy nem könnyű velem, és hogy sok időt töltöttek a szabadidejükből is a csarnokban, de mindannyian nagyszerű munkát végeztek, függetlenül attól, hogy nem tudtuk befejezni együtt az évadot.

– Mit csinált az elmúlt hónapokban, s mik a jövőbeni tervei?
– Miután hazajöttem Szlovéniába, próbáltam lelkileg kipihenni az ebből a szempontból nagyon nehéz szezont. Igyekeztem sok minőségi időt tölteni a csodálatos kislányommal és a feleségemmel, akik nagyon hiányoztak nekem, mert el voltunk választva, amikor Körmenden dolgoztam. Ezután elemeztem az idényt, hogy lássam, mi vezetett odáig, hogy el kelljen hagynom a csapatot, mit csinálhattunk volna jobban és másként. Az elmúlt hetekben felvettem a kapcsolatot az ügynökömmel, hogy megtaláljuk a nekem leginkább megfelelő helyet a következő évadra. Várom az új kihívásokat, amelyekre az otthon töltött időszakban is készülök.