Forray Gábor: Azért dolgozunk, hogy szórakoztassuk a közönséget

– Jól sejtem, hogy karrierje legérzelemdúsabb idényén van túl?
– Kijelenthetjük – mondta a Nemzeti Sportnak Forray Gábor, a Körmendről távozó és Oroszlányba szerződő edző. – Tisztában voltam vele, milyen miliő veszi körül a kosárlabdát Körmenden, de teljesen más volt át is élni. Több olyan meccsem volt, ami egy edző karrierjében nem sokszor adatik meg, például amikor három perc alatt 19 pontos hátrányból fordítottunk a Honvéd otthonában, dudaszós triplával jutottunk be a négy közé a Magyar Kupában, hosszabbításban megvertük a Szolnokot, vagy már hiányosan, kétszeri hosszabbításban győztünk a Sopron ellen az öttől nyolcadik helyért zajló csatában.

– Számított rá, hogy ennyire izgalmas lesz Körmenden dolgozni?
– Felülmúlta a várakozásaimat. Nagyon nehéz évadra számítottam, Körmenden mindenki követi és érti a kosárlabdát, hangot is ad a véleményének, és rengetegen kétkedtek velem kapcsolatban. Ezek a megjegyzések hozzám is eljutottak, nagyjából fele-fele arányban álltak a biztató üzenetekkel, és aminek nagyon örültem, hogy megszámlálhatatlan ember személyesen kért elnézést tőlem azért, mert fenntartása volt, megkövetett engem, mert nem gondolta volna, hogy ilyen eredményeket érünk el. Hogy ilyen sokan vállalták a véleményüket arccal is, azt szinte többre tartom a győzelmeknél, mert mégiscsak azért dolgozunk, hogy szórakoztassuk a közönséget.

– Magyar Kupa-ezüst, bajnoki hatodik hely egy nagy nehézségekkel induló évadban. Maradéktalanul elégedett?
– Szokták mondani, az edző sohasem lehet maradéktalanul elégedett, van is egy kis hiányérzetem, mert lehettünk volna ötödikek, vagy bejuthattunk volna a legjobb négybe, de ami balszerencse ért minket, azt óriási szerencse egyenlítette ki. Ha Bebes István úr a szerződés mellé odateszi ezeket az eredményeket, gondolkodás nélkül aláírom, és ezt alátámasztotta, ahogyan indultunk. A légiósoknak nem Magyarország az első számú célpontjuk, és sajnos bizonyos menedzserek is komplett hülyének nézik a magyar edzőket, lenézik a bajnokságot, mindenkit ránk akarnak sózni – én is voltam menedzser, van ebben tapasztalatom. Aki jönne, az főleg újonc, de a játéktudás felméréséig gyakran el sem jutunk, mert 207 helyett 199 centis, 100 helyett 80 kilós, ha ez a megtévesztés egy webáruházban történne, a fogyasztóvédelem azonnal bezáratná. Több légióst is azért küldtünk el, mert nem azt kaptuk, amit ígértek, ezen túl viszont a teljes idényben nem cseréltünk külföldi játékost. Mivel tavaly az utolsó előtti fordulóban vált biztossá az élvonalban maradás, az algoritmus miatt nagyon nehéz sorsolásunk volt, négy topcsapattal találkoztunk az első öt fordulóban, háromszor idegenben játszottunk és a PVSK ellen hoztuk a kötelezőt. Felálltunk a padlóról, sérülés, betegség hátráltatta a munkánkat, de a kulcsmeccseket rendre meg tudtuk nyerni a hiányzóinktól függetlenül.

– Arról lehetett hallani, hogy Budapesten és az utánpótlásban folytatja a pályafutását. Ennek volt bármi valóság­alapja?
– Tavaly, amikor Kecskeméten háttérmunkát végeztem, felvetődött, hogy esetleg dolgozzak az utánpótlásban Budapesten, el is gondolkodtam rajta, mert ha olyan a közeg és olyanok a célok, lehet alkotni, fejleszteni, akkor nem számít, hogy férfi- vagy női vonal, felnőtt vagy utánpótlás, érdekel. A határidőig vártam, mert úgy voltam vele, szeretnék még az élvonalban bizonyítani, érkeztek is ajánlatok, végül Körmendre szerződtem. Mivel a nagyobbik lányomat, aki a Csatában kosarazik, felvették a Vörösmarty gimnáziumba, úgy segít neki a család, hogy Budapestre költözik. Körmend túl nagy távolságra lenne, ezért távoztam onnan, szeretek minél több időt tölteni a családommal, fontos, hogy lássam felnőni a gyerekeimet, nem akarom azt, hogy majd a ballagáson átnyújtom a lóvét egy borítékban azzal, hogy én vagyok az apád. Nagyon nehéz év volt az előző a feleségemnek és a gyerekeimnek is, de még erősebbé tett minket. A fővároshoz közeli munkát kerestem tehát, ebből lett a pletyka.

– Eddig hogyan tekintett az Oroszlányra, szimpatikus volt az építkezés, amelynek a részeként a nagy múltú klub 2019-ben visszajutott az élvonalba, s azóta is tagja?
– A nyolcvanas évek végén még bajnoki döntőbe is jutott, fehérváriként játszottam ott, utánpótlás- és felnőttcsapat edzőjeként is jártam Oroszlányban, pokoli a hangulat és még a csapat színe is megegyezik a Körmendével. Ott voltam a feljutást jelentő mérkőzésen is, jó viszonyt ápolok Beck Ferenc elnökkel, voltam edzőjelölt korábban is, most lett aktuális ez a lehetőség.

– Mit lehet tudni a következő idényről, kinek van szerződése a klubbal?
– A legutóbbi keretből szerződése van Ruják Andrásnak, Szabadfi Márknak, Csuti Kornélnak, Takács Zsoltnak, Balsay Ádámnak és Árva-File Balázsnak. Érkezik hozzánk egy tehetséges hazai játékos, aki egy jó csapatban kevés szerepet kapott. Először a magyar magot szeretnénk véglegesíteni, ettől függ a légióskontingens létszáma. A magyarok piaca eléggé behatárolt, vagy nincs szabad játékos, vagy drága. Az alapvető cél, hogy harcoljunk a playoffért és csípjük meg a Magyar Kupa-szereplést.

– Könnyebb vagy nehezebb most a rájátszásba jutni, mint, mondjuk, öt éve?
– Minden évben nehezebb. Az első három vagy négy csapat kiemelkedik, onnantól kezdve a 14.-ig ugyanazt a szintet képviselik a klubok. Büszke vagyok rá, hogy a Körmenddel a hatodik helyen végeztünk, mert voltak mögöttünk nálunk sokkal tehetősebb csapatok jelentősebb célokkal. Minden meccs élet-halál harc lesz a következő évadban is, ráadásul mivel két magyarnak folyamatosan a pályán kell lennie, nem mindegy, kinek milyen hazai játékosai vannak. Nálunk Ruják András az egyetlen tapasztalt kosaras, a fiatalokban benne van a kiemelkedő és a gyengébb nap is, ami fontos, az a rend, a fegyelem és a hierarchia. Elsősorban a hazai meccseinket kell megnyernünk, nagyon jó atmoszférája van az oroszlányi csarnoknak, amely európai színvonalú. A szurkolók szeretik a csapatot és idegenbe is elkísérik, ha vendégként is meg tudjuk nyerni a fontosabb mérkőzéseket, be lehet jutni a playoffba.