Stephanie Reid: Nagyon jó a soproni csapatkohézió

– Fantasztikus meccset játszottak – hogyan értékelné csapata és saját teljesítményét?
– Nagyon nehéz volt, elsőnek ezt szögezném le, nem beszélek mellé, Diósgyőrben roppant nehéz ellenfélként pályára lépni − válaszolta a Nemzeti Sportnak a DVTK Hun-Therm otthonában vasárnap este nyolcpontos győzelmet arató Sopron Basket 28 éves ausztrál irányítója, Stephanie Reid, aki 28 ponttal és hat gólpasszal együttese és a mezőny legjobbja lett. − Egy jó edző által felkészített, tehetséges játékosokból álló, erős csapat vendégeként tudtunk győzni. Fontos, hogy agresszíven, koncentráltan kezdtünk, ez elengedhetetlen volt a terveink megvalósításához, mert múlt csütörtök este még Franciaországban léptünk pályára az Európa-kupában a Montpellier ellen. Sikerült szinte végig betartani a meccstervet, de így is belekerültünk egy negatív spirálba, mert a térfélcserét követően a DVTK feljavult, ritmust fogott és egyre többször betalált távolról. Átvészeltük a felzárkózását, s hatalmas sikert könyvelhettünk el.

– Az első pillanattól kezdve vezettek a lefújásig, s a huszonötödik percben már huszonhárom pont is volt az előnyük. Számítottak-e erre, mert ez azért nagy meglepetés volt.
– Dehogyis! Noha nyilván kellő önbizalmunk van, de hogy Miskolcon ekkora előnyünk legyen, azt azért nem gondoltam, gondoltuk előtte. A taktikánk remek volt, bár a franciák elleni múlt csütörtöki mérkőzés és az utazás miatt kevés időnk volt alaposan felkészülni, mégis nagyjából meg tudtuk valósítani a pályán, amit Gáspár Dávid vezetőedzőnk eltervezett. Ez ragyogó első félidőt eredményezett és megágyazott a győzelmünknek.

– A harminchetedik percben három pontra felkapaszkodtak a hazaiak. Voltak-e akkor kétségei a meccs végkimenetelét illetően?
– Őszintén: nem! Ez különleges csapat, amelyben én vakon hiszek. Amikor legutóbb a diósgyőriekkel játszottunk Sopronban, elhúztak négy ponttal a hajrában, mégis mi nyertünk öttel. Az fordulatos összecsapás volt, itt ugye, miénk volt az előny a végéig. Különleges ez a csapat, mindig megtalálja a módját, hogy megnyerje az ilyen mérkőzéseket. Nagyon jó az összhang, a kohézió a játékosok között, ami a kritikus pillanatokban igenis számít. Ugyanakkor büszke is vagyok, hogy ennek én is részese lehetek.

– Ezzel a bravúrral nagyon közel kerültek, hogy megnyerjék az alapszakaszt, most már egyértelműen önöknek áll a zászló.
– Izgalmasan hangzik, egyetértek, de ne rohanjunk ennyire előre, mert lépésről lépésre haladunk. Bejutottunk az Európa-kupa elődöntőjébe, s előbb még a francia Lille ellen játszunk csütörtökön a párharc első meccsén. Ám most élvezzük egy napig azt, hogy fontos rangadón vertük meg a DVTK-t az otthonában.

– A második félidőben a hazaiak nagy rohanása közben időnként kiütközött önökön a fáradtság. Jól láttuk?
– Igen, ezt nem szeretném letagadni és nem is lehet. Én speciel az utolsó percekben hullafáradtnak éreztem magam. Ám itt jegyezném meg, milyen szuper az egészségügyi háttér és a fizioterápiás csapatunk, amely mindent elkövet, hogy ilyenkor se legyen gond, bírjuk erővel és ne sérüljünk meg. Ezért most nekik is jár a külön dicséret.

– Mi a véleménye a következő ellenfélről, a Lille-ről?
– Egyelőre nem foglalkoztam velük, de hamarosan megnézem a legutóbbi bajnokijukat.

Az alapszakasz lezárultáig azonos mutatónál a kosárkülönbség alapján rangsorolunk.