Férfi kosárlabda: Pakson megtalálta a stáb a működő frekvenciát

– Szombaton a Szeged is beleszaladt a késbe… Érezhető a kosárlabdaláz Pakson?
– Igen, sok szurkolónk van, majdnem minden hazai mérkőzésen megtelik a csarnok. Jó, hogy visszaszoktak a meccseinkre, remek visszacsatolás, hogy kíváncsiak ránk – felelte a Nemzeti Sportnak Benke Szilárd, az Atomerőmű SE magyar válogatott bedobója, aki a Szedeák elleni 109–76-os győzelem alkalmával 35 pontot jegyzett.

– Ön és a családja hogy érzi magát a városban?
– Nagyon jól elvagyunk, a kislányunk már bölcsődébe jár. Paks nyugodt kisváros, teljesen beilleszkedtünk, jól érezzük magunkat.

– Amikor aláírt, megfordult a fejében, hogy ennyire jó csapatba kerül majd? Hiszen az elmúlt évek eredményei várakozáson aluliak voltak az ASE-nél.
– Amikor aláírtam, ez egy újjáalakuló csapat volt. Tudtam, hogy Eilingsfeld Jani marad, egyébként totálisan új projektként kezeltem ezt a lehetőséget. A felkészülés során látszott, olyan srácok alkotják a keretet, akik egyéniségek, megvan a saját karakterük, de csapatszinten is tudnak együtt dolgozni, úgyhogy kiváló összhang alakult ki.

– Mit tart a legnagyobb erősségüknek?
– Nagyon jó a brigád, és nem csak a kosárlabdára gondolok, jó hangulat járja át az öltözőt. Persze könnyű, amikor jönnek az eredmények és sikeres a csapat, ennek ellenére dolgozunk keményen és látjuk az eredményét a befektetett munkának, hétről hétre visszajelzést adnak a megnyert mérkőzések, így motiváltan járunk edzésre. A csapatkohézió talán a fő erősségünk, és meccsen belül látjuk, kinek van jó napja, kit tudunk használni, továbbá az edzők kitűnően felkészítenek bennünket, jól nyúlnak bele a mérkőzésekbe.

– Minek köszönhető, hogy ilyen jól megy önnek a játék?
– Nagyon élvezem a rendszerünket – könnyű a matek: sokkal több akció fut át rajtam, mint korábban bármikor, ezt igyekszem meghálálni és kihasználni.

– Abba belegondoltak, hogy egyetlen vereségüket Szombathelyen két légiósuk nélkül szenvedték el?
– Négy perccel a vége előtt még szoros volt az állás ott, a győzelemért hajtottunk, mint minden meccsen. Tudtuk, hiányzik két srác, de akik ott voltak, a maximumot nyújtották. Nem volt elvárás, hogy nyerjünk Szombathelyen, ott nem könnyen hozható a vendégsiker, ám utána fogható mérkőzésnek éreztük. Kicsit szerencsésebbnek kellett volna lennünk és a végén jobban kihasználnunk a helyzeteinket, de így is építkeztünk abból a találkozóból.

– Dolgozott korábban sok jó edzővel, milyen polcra helyezné Kosztasz Flevarakiszt?
– Polcra talán nem tenném, mert ez nehéz és komplex kérdés. Van, aki megörököl egy keretet, Kosztaszék kialakíthatták maguk, a klubmenedzsmenttel együtt nagyon jó játékosokat sikerült hívni, miközben az egyéni képességek mellett az összkép is elégedettségre ad okot. Az edzőnk nagyon jó pedagógus, megtalálja a hangot a játékosokkal, ha valakinek rosszabb napja, hete van, akkor sem kell emiatt rosszul éreznie magát. Remek hangulatot teremt a stáb, akkor is öröm bemenni a csarnokba, ha kicsit fáj valahol, vagy fáradtabbak vagyunk. Nagy érdemük a szakvezetőknek, hogy megtalálták azt a frekvenciát, amin működni tudunk. Boldog vagyok, hogy a nyáron ide igazoltam, sokat beszéltünk Kosztasszal, mielőtt személyesen találkoztunk, elmondta az elképzeléseit, és mi próbáljuk is megvalósítani.

– Kihívói lehetnek a Falcónak?
– Még nem ment le egy teljes kör az alapszakaszból, hétről hétre gondolkozunk, mindig a következő meccset szeretnénk megnyerni, tehát most az Oroszlány ellen kell győznünk. Aztán a végén majd számolunk, fontos, hogy egészségesek maradjunk. Az első lépéseket megtettük és bizakodó vagyok.

– Hogy viselte a két vereséget a válogatott Törökország elleni találkozóin?
– A kinti harmadik negyedet viseltem a legnehezebben. Ezekből is próbálok erőt meríteni, megfogalmazni a tapasztalatokat, és belül olyan energiákká alakítani, hogy a javamra váljanak, ne húzzanak le. Túltettem magam a vereségeken, már az új kihívásokra koncentrálok!

– Bízik még az Európa-bajnoki szereplésben?
– Abszolút, amíg le nem fújják az utolsó mérkőzést. Két meccsünk maradt, meg kell nyerni őket és számolgatni, de küzdünk, amíg csak lehet.