Váradi Benedek: Megbecsült légiós voltam

– Még szerencse, hogy négy nyert mérkőzésig tart a lengyel bajnoki döntő…     
– Háromnál még nem állt jól a szénánk – mondta lapunknak Váradi Benedek, a lengyel bajnok Trefl Sopot irányítója. – Kedvezett nekünk, hogy négyet kellett nyerni, ha jól tudom, történelmet írtunk, korábban senki sem fordított egy háromról a döntőben.

– Volt a finálénak valamiféle fordulópontja?     
– Majdnem az összes meccsen ugyanúgy játszottunk, kivéve az első szczecini mérkőzést, ott rosszabb volt a dobóformánk. A kulcs az volt, hogy nagyon alacsony pontszámon tartottuk az ellenfelet, amely addig kilencven körüli átlagot ért el, a fináléban minden mérkőzésen hetven-nyolcvan környékén dobott. Egy-háromnál beszélgettünk, de arra jutottunk, sok mindenen nem kell és nem is tudunk már változtatni. Azon kívül, hogy elvesztettük a pályaelőnyt, semmi sem történt, idegenben akkor is kikaphattunk volna kétszer, ha előtte megnyerjük a hazai találkozóinkat. Az ötödik meccsen győzni kellett, a hatodikon hozni az idegenbeli bravúrt, mindkettőt sikerült véghez vinni.

– Kitettek magukért a szurkolók, megünnepelték a klub első bajnoki címét?     
– Természetesen, hétfő este találkoztunk velük, kedden a csapattal és a szponzorokkal zártuk le az idényt. A drukkerek jó kis programot találtak ki, közösen ünnepeltünk, sütögettünk velük a sopoti mólónál, gyönyörű környezetben.

– Milyen hasonlóságokat és különbségeket tapasztalt a magyar bajnokság döntőjéhez képest?     
– Attól függetlenül, Lengyelországban hányadik számú sportág a kosárlabda, jobban volt reklámozva a finálé, a legtöbb klubot jelentős marketingmunka segíti. Minden meccs este nyolckor vagy később kezdődött a televíziós közvetítés miatt, vasárnap lehet, hogy nem jöttek ki a kisgyermekesek, de a péntek például kedvező volt ebből a szempontból. Rendkívül kemény fizikai csata zajlott, újdonság volt nekem az egyik fél negyedik megnyert mérkőzéséig tartó párharc, nagyon hosszúra nyúlt a playoff, de megérte, örökké emlékezetes marad.

–  Önnek hogyan ment a játék a párharcban?     
– Amikor vesztettünk, sokkal többet gondolkoztam azon, mit csinálhattam volna másként. Ezen a szinten, ahogy az előző idényben Litvániában is tapasztaltam, kevés játékos kap meccsenként huszonöt-harminc percet, úgyhogy elégedett voltam azzal, hogy ha nem adódott faultproblémám, stabilan húsz-huszonöt percet játszottam, legtöbbször kezdő irányító voltam. Amiért kijöttem, azt kihoztam ebből az évadból, emberileg és játékosként is fejlődtem. Ha valaki nem elégedett egy ilyen idény után, azzal valami nincs rendben, örülök, hogy bajnoki címet nyertünk, erre azért nem gondoltam az első napon, amikor találkoztam a srácokkal.

– Kijelenthető, hogy önöké volt a liga legerősebb gárdája?     
– Biztos, hogy nem a miénk volt a legtehetségesebb csapat, ezt tudtuk is magunkról. Idény közben voltak változások a keretben, a támadójátéknak jót tett Geoffrey Groselle és Jakub Schenk érkezése, és mindenki tudta, mit szeretnénk elérni. Beigazolódott, hogy a védekezéssel lehet bajnokságot nyerni, nagyon össze volt rakva ez az elem, mindenki tudta a dolgát, a puzzle minden darabja a helyére került, így szereztem meg az első bajnoki címemet külföldön is.

– Melyik nemzetközi kupában indulhat a csapat?     
– Az ULEB Európa-kupában, a Sopot és a Wroclaw közül kellett választania a nemzetközi szervezetnek.

– Hogyan tovább, a Sopotban marad?     
– Egyelőre semmit sem tudok. Idény közben kaptam ajánlatokat, Magyarországról is, de mindenkivel tudatta az ügynököm, hogy a bajnokság ideje alatt senkivel sem szeretnék tárgyalni. Most vége lett, de az azóta eltelt napokban nem foglalkoztunk ezzel, hamarosan elkezdünk gondolkozni a folytatásról, leülök azokkal, akiknek a véleménye fontos nekem, aztán meghozom a lehető legjobb döntést.

– Maradna a lengyel klubban is?     
– Nagyon jól éreztem magam, megbecsült légiós voltam, rengeteg kedves szót kaptam a legelső meccs bemelegítése óta, megkedveltek a szurkolók. Nincs hatalmas tábor Sopotban, kis család vagyunk, idegenbe tíz-tizenöt drukker kísért el minket. Ehhez képest a mólón voltak vagy ezren, a hetedik mérkőzést a döntőben pedig 9689 ember előtt játszhattuk.

– Hogyan tovább a nyáron?     
– Igyekszem pihenni, a Covid előtt régen volt igazán nyugalmas nyaram, és azóta sem nagyon. Az első két-három hétben feltöltődöm, aztán egyéni edzéseket végzek a felkészülés kezdetéig – amire nem volt idő korábban, azt a munkát el lehet végezni most nyáron.