Férfi kosár: csapatként játszva nyerte meg tizedik trófeáját a Szolnok

Rendkívül magabiztos teljesítménnyel szerezte meg története 10. Magyar Kupa-aranyérmét a Szolnoki Olajbányász, amely a fináléban 96–80-ra nyert az SZTE-Szedeák ellen a BOK-csarnokban (előtte az elődöntőben 87–70-re verte meg az NKA Universitas Pécset). A piros-feketék fölényes sikere némiképpen váratlan, főleg ha azt vesszük, hogy az idény kétharmadában rengeteg problémával küzdöttek.

Az évadot a kispadon a nyáron érkező Miodrag Rajkoviccsal kezdték a szolnokiak, ám a 11. forduló után (ekkor hét győzelemmel és négy vereséggel álltak) a szerb edző távozott, a helyére az előző idényt vezetőedzőként befejező, másodedzőként 2017 óta a klubnál dolgozó Szarvas Gábor ült. Ám sokáig ő sem irányíthatta a rapszodikusan teljesítő gárdát, februárban újabb szerb tréner, Oliver Vidin érkezett. A 46 éves karizmatikus szakember korábban a lengyel Slask Wroclaw és a Zielona Góra csapatánál is dolgozott, és a VTB-ligában, valamint az ULEB Európa-kupában is megmérette magát. Vitathatatlan hozzáértésével és higgadtságával szinte azonnal rendbe szedte az Olajt, amely érkezése óta hétből hat meccsét megnyerte, és időnként már szemre tetszetős játékot mutat.

Ahogyan azt a döntőben is láthattuk: Rudner Gáborék a gyenge első fél­idő után, amelyben már 11 pontos hátrányban is voltak, fölényesen verték meg a végére az erejével elkészülő Szegedet, és noha az elődöntővel ellentétben távolról pocsékul dobtak (6/25, 24%), 25 gól­passzt jegyezve magabiztosan hódították el a serleget.

„Nem akartam sokáig kispad nélkül maradni és kiesni a ritmusból, így örültem, amikor a Szolnok ismét hívott – emlékezett vissza a Nemzeti Sportnak a Slasktól novemberben távozó Vidin, miközben a csapat hajnali két óra tájban már egy belvárosi vendéglátóhelyre vackolt be, hogy méltóképpen megünnepelje a klub tizedik kupaaranyát. Az éjjel egy körül a városházára érkező buszról Révész Ádám pattant le először és azonnal lelocsolta „folyékony kenyérrel” a szurkolókat, miközben azt kiáltotta: „Megvan!” A serleg tényleg nem veszett el, az abszolút szolnoki illetőségű és nevelésű Pallai Tamás csapatkapitány kezében volt, míg aztán a díszteremben tele nem öntötték pezsgővel. Szalay Ferenc szolnoki polgármester, a szövetség korábbi elnöke arról is beszélt, hogy bizony ebben az évadban volt már nagyon rossz és még annál is rosszabb helyzetben a csapat, így még nagyobb értéke van a kupagyőzelemnek.

„Az első két szolnoki meccsen még csak apróságokon tudtunk változtatni, de aztán megkezdődött az újjáépítési folyamat, és jöttek is az eredmények – folytatta Vidin.  – Örülünk a kupaaranynak, megdolgoztunk érte, de koránt sincs még vége a feladatnak, rengeteget kell még dolgozni, hogy a bennünk rejlő potenciált kihozzuk. Most örülünk és ünnepelünk, de szombaton kezdődik a bajnoki rájátszás, ami másik műfaj, és én hiszek a sportági zsargonban, azaz mindig annyira jó egy csapat, amilyen az utolsó meccse volt. Ez a siker nyilván önbizalmat ad a játékosoknak, de egyben azt is jelenti, hogy a riválisaink prédájává váltunk, mostantól még inkább meg akarnak minket verni. Mi pedig bajnoki döntőt szeretnénk játszani, továbbra is ez a célunk, és erre szerintem képesek is vagyunk!”