Férfi kosár NB I: Ferencz Csaba az utolsó idénye előtt

Ismét erőn felül teljesítve zárta az évadot a férfibajnokságban az Egis Körmend, amely bronzérmet szerzett, miután a helyosztó utolsó, ötödik felvonásán nyert a Zalakerámia ZTE KK otthonában. A gárda veterán csapatkapitányával, Ferencz Csabával kapcsolatban nem sokkal az idény vége után felröppent a hír, hogy jövő nyáron befejezi karrierjét.

„Valószínűleg a következő lesz az utolsó – mondta a Nemzeti Sportnak a 38 éves bedobó. – Azt mondtam magamnak, hogy addig szeretnék kosarazni, amíg nem fáj semmim, és nem fáradok el úgy a nap végére, hogy az már nem esik jól. Tavaly ehhez közel jártam, borzasztó hosszúra nyúlt az előző bajnoki évad, s utána ismét csatlakoztam a válogatotthoz, ott voltam az Európa-bajnokságon szeptemberben, így nem tudtam kipihenni magam rendesen. Ez sajnos meg is látszott az idény első felében nyújtott teljesítményemen. Elértem azt a kort, amikor a testem jelez, gond lesz, ha nem jut idő regenerálódásra. A következő évadban kiadok magamból mindent, és utána valószínűleg abbahagyom.”

A körmendiek „Fepuja” 2001-ben mutatkozott be az NB I-es felnőttcsapatban, vagyis a 23. idényére készülhet a nyáron – s már karácsony után lejátszotta 700. bajnoki mérkőzését a vasi együttesben, amivel klubrekorder lett.

„Mindent láttam, már nem tudnak újat mutatni nekem  – folytatta Ferencz, aki az előző évadban 44 mérkőzésen lépett pályára a piros-feketéknél. – Erre a rekordra nagyon büszke vagyok, de ez is csak azért van, hogy valaki majd egyszer megdöntse, bár mivel manapság egyre gyakrabban váltanak klubot a játékosok, lehet, hogy sokáig fennmarad. Egyszer majdnem távoztam, de végül sikerült megegyeznem a klubbal, a polgármester úr, Bebes István meggyőzött a maradásról, s nem bántam meg. Sem én, sem senki más nem számított arra, amit a csapat az előző két idény végjátékában »művelt«. Magunkat is megleptük vele, tavaly is erőn felül teljesítve lettünk ezüstérmesek a bajnokságban, s nehéz észszerű magyarázatot találni rá, idén hogy jött össze a bronz. Már az is csoda volt, hogy bejutottunk a playoffba, arról nem is beszélve, hogy a bombaerős Szolnokot pályahátrányból kivertük a negyeddöntőben. Az Alba ellen nem volt esélyünk, jobb volt, de a bronzcsata ötödik meccsét megnyertük Zalaegerszegen, ami sokakat meglepett. Kicsi a város, valószerűtlen, hogy évtizedek óta ott tudunk lenni a legjobbak között, az embereknek itt hihetetlenül fontos a kosárlabda. Az idény végére már az évad rajtja előtt igazolt külföldiek is átérzik, milyen fontos a helyieknek a csapat szereplése, s tapasztalják, milyen pluszt adnak a szurkolók, a szeretetük, ami lehetővé teszi, hogy a játékosok azt is megcsinálják, amiről maguk sem tudták, hogy képesek rá. A nemzetközi kupaszereplés anyagilag nagy teher a klubnak, amit plusztámogatás nélkül nehéz megoldani, s ezt nem könnyű kigazdálkodni. A Körmend eddig is mindig megoldotta, ha tudta, remélem, most is sikerül, hiszen a játékosnak az a jó, ha játszik, időnként külföldre utazik, s kizökken a hétköznapok darálójából.