– Amikor kettő-egyre vezetett a döntőben a PVSK, mennyire estek kétségbe?
– Egyáltalán nem, mondtam is az edzőkkel együtt az öltözőben a srácoknak, hogy a bajnoki döntő nem egyszerű, de minden meccs más, ahogy a PVSK elvette a pályaelőnyünket, mi is nyerhetünk nála. Bizakodtunk tehát, az utolsó alapszakasz-mérkőzésen éppen győztünk ott, tudtuk tehát, hogy képesek vagyunk rá. Úgy mentünk oda, hogy élet-halál harcot vívunk, mindent kiadunk magunkból, sikerült is megnyerni a mérkőzést – mondta az NB I B Piros-csoportját megnyerő NKA Pécs rutinos, korábbi magyar válogatott hátvédje, a 34 esztendős Kovács Péter.
– Tizenöt pontos hátrányból fordítottak az ötödik mérkőzésen. Volt egy pillanat, ami meghozta a fordulatot, vagy inkább folyamat eredménye a sikerük?
– Folyamat volt. Az első félidőben a zóna ellen nemigen találtunk ellenszert, leginkább az volt a nehézségeink oka, hogy védekezésben nem olyan energiával dolgoztunk, amilyennel a győztes meccseken szoktunk. A nagyszünetben rendeztük a sorokat, az egész második félidőben emeltünk a védekezésünk intenzitásán, míg támadásban sokat segített a kinti dobások értékesítése. Felőröltük a PVSK-t, pontról pontra, fokozatosan zárkóztunk fel.
– Mekkora ünneplést csaptak?
– Nagy feszültség szabadult fel bennünk, hatalmas volt az öröm, hiszen ez volt a célunk, feljutni az NB I-be. Nem volt egyszerű, ötmeccses sorozatra kényszerültünk, természetesen alaposan megünnepeltük.
– Érzett bármi feszültséget Pécsen belül amiatt, hogy két helyi csapat küzdött az NB I-ért?
– Nyilván nagy a rivalizálás, de a játékosok között nem éreztem semmi problémát. Ismertük a helyzetet, tisztában voltunk vele, mi a dolgunk. Egyes nézők között persze hallottam ezt-azt, beszéltem emberekkel, akik élesen az egyik oldalt képviselték, ám ez természetes. Nem éreztem túlságosan ellenséges hangulatot, mindenki a saját feladatára figyelt.
– Mennyire volt különleges korábbi PVSK-sként az NKA Pécs győzelméért küzdeni?
– Szép éveket töltöttem a PVSK-nál, de a profi sport ilyen, úgy hozta az élet, hogy ezúttal másik csapatban küzdöttem. A pályafutásom alatt hozzászoktam, hogy évről évre változik a felállás, akivel éppen egy klubban játszom, azzal a következő évadban már szemben állok. Tudtam, hogy ez vár rám, amikor az NKA Pécshez igazoltam, csak arra koncentráltam, hogy a saját együttesem sikerét segítsem.
– Az alapszakaszt is megnyerték, mondhatjuk, hogy a feljutásuk teljesen megérdemelt?
– Úgy gondolom, megérdemelt. Nyilván a PVSK is nagyon jó csapat, szintén megérdemelte volna a feljutást, viszont mi egész idényben nagyon kiegyensúlyozottan teljesítettünk, ahogyan megnyertük az alapszakaszt, a döntőben is bizonyítottuk, hogy érdemesek vagyunk az élvonalbeli szereplésre.
– Van élő szerződése a következő idényre?
– Közösen folytatjuk az elkezdett munkát. Fizikailag teljesen rendben vagyok, nem gondolkodtam a befejezésen, csupán az volt a kérdés, hogy ha esetleg nem sikerül a feljutás, milyen osztályban szerepelek majd. Úgy voltam vele, hogy szerettem volna maradni az akadémián így is, úgy is, szerencsére feljutottunk, ennek köszönhetően egyéves kitérő után ismét az NB I-ben játszhatok.
– Hogy megy az edzősködés, élvezi a munkát?
– Egyelőre még iskolába járok, edzői mesterképzésre, úgyhogy csak belekóstolok a szakmába. Teljes állású munkára nincs idő és energia, tapasztalatokat szerzek, úgyszólván előkészítem az aktív pályafutásom utáni tevékenységemet.
– Lát rá esélyt, hogy többé-kevésbé együtt maradjon a feljutást kiharcoló társaság?
– Amennyire tudom, nagyjából egyben marad a keret. Lesznek változások, az első osztályhoz kellenek is, mert más szint. Érkezik erősítésként két-három külföldi kosárlabdázó, a cél a bennmaradás, lépésről lépésre kell haladni, szépen lassan, fokozatosan építkezni.