Férfi kosár Eb: Hanga volt a legjobb a Nemzeti Sport osztályzatai alapján
„Fáradtak voltunk, a védekezésünk szörnyű volt, és sok taktikai hibát követtünk el a németek ellen. Az Európa-bajnokságon végig a legjobbunkat nyújtottuk, és igaz, hogy nem nyertünk, de nagyon küzdöttünk. Nekünk csak az Eb-ken van alkalmunk találkozni Európa legjobbjaival” – mondta kissé elcsigázott ábrázattal a szerdai utolsó, 36 ponttal elveszített csoportmeccset követő hivatalos sajtótájékoztatón Perl Zoltán, a magyar bajnok Falco kitűnősége, ezzel tulajdonképpen össze is foglalta a Kölnben történteket.
| Beigazolódott, hogy az előre kikiáltott halálcsoport tényleg az lett. A bosnyákok két győzelme meglepő, de a játékuk alapján nem meglepetés. Sajnos nem nyertünk meccset, a bosnyákok és a franciák ellen a siker közelében voltunk, de kellett volna nyolc-tíz pontos előny mindkét találkozón ahhoz, hogy átbillentsük a mérleg nyelvét. Összességében jó meccseket játszottunk, az a fizikum és tehetség, ami a másik csapatnál megvan, nálunk nincs meg, ez főleg az utolsó negyedekben látszott. Ha csak a németek elleni kiütést nézzük, azt lehet mondani, kudarc az Európa-bajnoki szereplés, de az összkép, azaz az öt találkozót figyelembe véve nem az. A végére elsősorban koncentrációban fáradtunk el, Ivkovics sokat rotál, ez azért van, most egyértelműen láthattuk, mert ha valaki ilyen intenzitás mellett tíz-tizenöt percet töltene a parketten az első félidőben, elfáradna a folytatásra. Jellemzően egyik meccsen sem tudtunk dominálni a palánk alatt, méretben, súlyban, passzolási készségben sem vagyunk ezekkel a csapatokkal egy szinten, ők ritmusban dolgoznak, a centerek folyamatosan érintik a labdát, aktívabb részesei a játéknak. Hanga Ádám kitűnt, bizonyította, nem véletlenül játszik az Euroligában évek óta, nála védekezésben és támadásban is megvan az a sebesség, koncentráció, ami ezen a szinten kell. Ha valaki nem kosarazik és meccsel állandóan ezen a szinten, az csak ideig-óráig tudja ezt a nívót tartani. Időnként a labda nélküli mozgást sem bírtuk lekövetni, és a saját figuráinkat sem tudtuk elkezdeni, olyan jól védekezett az ellenfél. Nem vállaltunk sok kockázatot, ezért volt kevés eladott labdánk, ha nem így lett volna, korábban eldől – nem a mi javunkra – a franciák és a bosnyákok elleni mérkőzés. A szlovénok és a litvánok utolsó öt cseréjével felvettük a harcot. Kár a végéért, ötven százalékkal tripláztak a németek, 18-szor találtak be kintről, ami demoralizáló volt, fizikailag és mentálisan elfáradtunk. Benke Szilárdnak és Perl Zoltánnak is volt egy-két jobb meccse, és Hanga mellett talán Vojvoda Dávid hozott stabilan pontokat, de őt sokszor ketten is védték, mert feladták a centerünket. – Boros Zoltán, korábbi 88-szoros válogatott játékos |
A magyar válogatott győzelem nélkül, öt vereséggel, minden bizonnyal lélekben szomorúan tért haza a 2022-es férfi Európa-bajnokságról, amely noha egyáltalán nem úgy alakult, ahogy arra titokban számítottunk vagy amire vágytunk, mégsem kell pálcát törni az együttes felett. Ha számszakilag nézzük a mieink teljesítményét, lehet hiányérzetünk, mert egy győzelem kicsikarásában még a mértéktartóbb csapat- és stábtagok is hittek, de az alapján, amit a kölni Lanxess Arena parkettjén a riválisoktól láttunk, tapasztaltunk, egyedül a franciák ellen volt győzelmi remény. Érkezéskor és előtte a sikeres kvalifikáció után joggal ünnepeltük, hogy egymást követő két Európa-bajnokságra is kijutott a gárda (erre 53 éve, 1969-ben volt példa legutóbb), ami nyilván nagy előrelépés olyan három évtized (1969–1999) után, amikor csak a televízióban nézhettük a férfi Eb-t...
Ami tény: a nemzetközi szövetség által is csak egyszerűen halálcsoportnak titulált hatos öt csapatában játszott legalább egy NBA-kosaras (csak nálunk nem), de az előzetes kalkuláció és latolgatások után, no meg a Real Madrid klasszisa, Hanga Ádám jelenléte miatt fellelkesedve úgy éreztük, a bosnyákok elleni nyitányon lehet sansz győzni, s az lesz a kulcsmeccs, ám végül a hajrában elveszítettük, s innen már szinte lehetetlen volt kétszer nyerni. A rajt meg Hanga sérülése alapvetően meghatározta a későbbi játékunkat, amellyel nem volt nagy gond a folytatásban sem, de az energiaszintet a vezér, illetve a később szintén megsérülő Váradi Benedek távollétében nem tudtuk emelni. A 2021-es olimpia ezüstérmesével, a franciákkal számszakilag így is ki-ki meccset játszottunk (egy bravúrgyőzelem minden bizonnyal óriási lökést és önbizalmat adott volna Vojvoda Dávidéknak), de a torna végére rettenetesen elfáradt a csapat, amely ellen a záró meccsen a szintén két kulcsembere nélkül kiálló németek gálaelőadást tartottak. Ezt nem volt szívmelengető látni, és valószínűleg a játékosoknak megélni sem lehetett kellemes.
| – Biztosan nem olyan meccsel szerették volna lezárni a tornát, mint a németek elleni volt. Mi történt? – Persze hogy nem. A végén már amolyan macska-egér játék zajlott a pályán, próbáltunk kapaszkodni, de fizikailag lemerültünk erre a mérkőzésre, a védekezésünk katasztrofális volt, a németek megérdemelten nyertek. – Erőben, erőnlétben nem bírtuk a torna végét? – Fizikailag és mentálisan sem. Ha a világbajnoki selejtezőre szeretnénk előrelépni, akkor például be kell ütni a taktikai faultokat is, az utolsó meccsen a németek a második negyedben úgy csináltak 19–4-es sorozatot, hogy egy személyi hibánk volt. Ilyen szinten ez megengedhetetlen. – Az utolsó, súlyos vereségtől eltekintve mit őriz meg erről a tornáról? – Szerintem az is szép eredmény, hogy itt voltunk. Hiányérzetem persze van, úgy gondolom, egy győztes meccs bennünk volt, két szoros csatát is vívtunk. Szerettünk volna jobban játszani. – Az őszi világbajnoki selejtezős mérkőzésekig lehet fejlődni? – Az egy másik sorozat, és az ellenfelek keretében is sok változás várható. Sokat kell javulnunk, ehhez mentálisan kell összekapnunk magunkat. |
| Szembejött a valóság. Valószínűleg nincs találóbb mondat a magyar férfi kosárlabda-válogatott Európa-bajnoki szereplése kapcsán, hiszen láthattuk, a játékosok pedig a saját bőrükön tapasztalhatták, miben jár előttünk az öreg kontinens, egyben a világ élvonala is. Taktikai téren biztosan nem vagyunk lemaradva, azonban ebben a korban, amikor gladiátorok sorakoznak fel a parkettre, nagyon nehéz nyerni úgy, ha szinte minden poszton magasabb, erősebb ellenfelek szerepelnek. Előbbit nem lehet fejleszteni, az utóbbit igen. És talán nem is a játékosoknak kell a legnagyobb tanulsággal szolgálnia ennek a tornának, hanem azoknak az utánpótlásedzőknek, akik felkészítik a fiatalokat a felnőttkori élsportra. Az izomerő, a tömeg megszerzéséhez nem kell tehetség, csak megfelelő edzésmódszer és munka, munka, munka. Ha ebben nem lesz előrelépés, esélytelenek vagyunk utolérni az élvonalat. Pedig a rendszeres Eb-szereplésen túl nyilván az is vágy, hogy győzelmek is legyenek. – Bobory Balázs |
Szégyenkezni nem kell és nem is szabad, mert öt, a miénknél magasabban jegyzett, a világranglistán is előkelőbb helyen álló, legalább egy NBA-sztárt is a soraiban tudó együttestől kaptunk ki. Emellett az időnként előforduló frusztráció okozta sebeket is begyógyítja majd az idő, főleg ha arra gondolunk, hogy például Luka Doncic a világ legjobbjaiból (és ahogy láttuk itt Kölnben, Dennis Schröderből is) bohócot csinál, ha úgy tartja kedve, vagy Jonas Valanciunast és Rudy Gobert-t az NBA amerikai szupersztárjai sem tudják megállítani egy adott napon. Viszont elégedettnek sem szabad lenni, mert ha őszintén megnézzük az összteljesítményt, a körülményektől függetlenül is azt látjuk, hogy öt meccsből egyszer volt győzelmi esélyünk, egyszer szorosabb végjátékban kaptunk ki tíz ponttal, míg a többi összecsapáson szemernyi sansz sem volt nyerni.
Igazából nem is nagyon lehetett, hiszen Hangán kívül nincs olyan játékosunk – ellenfeleinknek több is –, aki hétről hétre az Euroliga- vagy az ULEB Európa-kupa-meccsein pallérozódna, márpedig a fegyelmezett és jól betanult csapatjáték csak egy bizonyos szintig tudja kompenzálni a jobb egyéni képességeket, azon felül nem. A magyar válogatott szorgos és egységes munkával küzdötte fel magát a kontinens elitje mögé, de ahogy maga a szövetségi kapitány, Ivkovics Sztojan is mondta, van egy határ, amit már egyszerűen lehetetlenség átlépni. Szembejött a valóság, az önbizalmunkat megtépázták, de a realitással szembe kell nézni, s a novemberi világbajnoki selejtező mérkőzéseken (Bosznia ellen idegenben, Csehország ellen itthon) újra azzal a játékkal kirukkolni, amivel eljutottunk az Eb-re, és aminek köszönhetően még versenyben vagyunk a világbajnoki szereplésért.
| 1. Szlovénia | 5 | 4 | 1 | 464–432 | 32 | 9 |
| 2. Németország | 5 | 4 | 1 | 463–411 | 52 | 9 |
| 3. Franciaország | 5 | 3 | 2 | 381–379 | 2 | 8 |
| 4. Litvánia | 5 | 2 | 3 | 439–412 | 27 | 7 |
| 5. Bosznia-Hercegovina | 5 | 2 | 3 | 412–438 | −26 | 7 |
| 6. Magyarország | 5 | – | 5 | 382–469 | −87 | 5 |
Szolnok: akadt kivetnivaló a görög vendéglátásban
Golomán György: Jó érzés győzelemmel rajtolni
