Női kosár: ötödször száll harcba az Euroliga trófeájáért a Sopron Basket

 

Lassan természetesnek vesszük, és Török Zoltán, a Sopron Basket ügyvezetője is nagyon örül, hogy a kívülállónak magától értetődőnek tűnik, amit csapata egymás után negyedik alkalommal véghez vitt: bejutott a női Euroliga négy legjobb klubja közé.

Kétszer meg is rendezte a négyes döntőt, aztán a legutóbbi két alkalommal már Isztambult jelölték házigazdának a döntéshozók. A legjobb eredményt négy évvel ezelőtt éppen a pénteki ellenfelet, a Perfumerías Avenida Salamancát gardírozó spanyol Roberto Íniguezzel érte el az együttes: a második helyen végzett.

Íniguez csütörtökön nagyon barátságosan viselkedett Gáspár Dáviddal, a magyar bajnok vezetőedzőjével, bár a final fourt felvezető sajtótájékoztatón megsürgette a kisebb csúszásban lévő szervezőket, mondván, hamarosan edzésre kell menniük, és annyira már ismerhetjük az 54 éves szakembert, hogy noha a legjobbak egyike Európában, nem tanácsos kihozni őt a sodrából…

„Reggel a liftben volt szerencsém találkozni a Salamanca elnökével – mondta Török Zoltán, aki hosszú ideje küzd súlyos betegségével, ám mindenki örömére egészségi állapota lehetővé tette, hogy ismét a soproniakkal tarthasson Törökországba. – Ő hozta szóba, hogy ez már a harmadik egymás elleni elődöntőnk 2009 és 2021 után. A rivális edzője – miként tavaly is – Roberto Íniguez, ami őt illeti, nem telt még el annyi idő a távozása óta, hogy kimondhassuk, nincsen miatta külön érdekessége a párharcnak.”

Az újabb isztambuli rendezés kapcsán a sportvezető kifejtette, habár a Sopron az elmúlt négy év legsikeresebb európai klubja a tekintetben, hogy egyedüliként vett részt az összes final fouron, közel sincs olyan érdekérvényesítő képessége, mint a hagyományos, több szakosztályt működtető egyesületeknek, amilyen a Fenerbahce.

Ezért viszont nem neheztel Török Zoltán, inkább nagyon büszke arra, hogy kétszer a leghűségesebb város láthatta vendégül az elitet, amely az orosz csapatok háború miatti kiszorításával átalakulóban van.

A soproni ügyvezető azt várja, hogy az Euroligát és az Európa-kupa élmezőnyét alkotó húsz klub között óriási verseny alakul ki a négyes döntőbe jutásért, nem lesznek már bérelt helyek – pedig az NB I fináléjába idén is bekerülő magyar kirakatcsapat nélkül nem rendeznek mostanában elitsorozat-végjátékot…

„Ennek az ötödiknek az a különlegessége, hogy már a kisujjamra is jut egy – mondta mosolyogva Török Zoltán, amikor az idei kvalifikáció értékéről kérdeztük, majd később a háttérről is érdeklődtünk nála. – Ahogy több más tekintetben is, egy ember életében az első semmihez sem hasonlítható. Az ötödiket viszont még jobban kell becsülni és szeretni, mint az előzőek közül bármelyiket, mert sohasem lehet tudni, eljuthatunk-e idáig még egyszer. A klubkultúra és -identitás építése nem egyik idényről a másikra érvényes történet, talán nem túlzok, ha azt állítom, évtizedek kellenek hozzá. Sokszor megfoghatatlanok ezek a tényezők, de rakódnak egymásra az imázs és a kapcsolatrendszer építésekor, vagy szimplán csak a presztízs növekedésével. Minden évben hozzá lehet tenni a klub identitásához olyan tényezőket, amelyek kritikus helyzetekben, például a csapatépítésnél vagy a mérkőzések során visszaköszönhetnek.”

A tapasztalt ügyvezető kiemelte még a játék állandó elemzését, a kiszemelt kosárlabdázók figyelését.

A csapat építése ugyanis 365 napos folyamat – ezt mutatja, hogy az aktuális évadban fel kellett borítani az előre megálmodott szerkezetet, és megtalálni, hogyan juthat ismét magasra az együttes, ami igen bonyolult feladat.

Csütörtökön két edzéssel, reggel rövid átmozgatással, délután másfél órás tréninggel készítette fel övéit Gáspár Dávid a pénteki erőpróbára, amelyen az is döntő lehet, hogy a két elsőrangúan felkészített csapat közül melyik tudja tökéletesebben végrehajtani a szakmai stábja elképzeléseit.

A FOLYAMATOS VÁLSÁGKEZELÉS EREDMÉNYE AZ ÚJABB NÉGYES DÖNTŐ

A magyar bajnok 39 éves edzője, Gáspár Dávid úgy érzi, mentálisan és fizikailag is erősen érkeztek Isztambulba, s nagy megnyugvásként élte meg az ismételt négyes döntőbe kerülést.

– Megtippelhetetlennek tűnik a négyes döntő kimenetele…
– Teljesen természetes, hogy minden nagy esemény előtt esélylatolgatásba kezdenek a hozzáértők, a szurkolók – szögezte le Gáspár Dávid.– Jelen esetben van is realitása a bizonytalan kimenetelnek, nehéz megjósolni, melyik együttes ér fel a csúcsra. Mindegyik csapat mögött kemény munka áll, minőségi kerettel és szakemberekkel, tehát nem véletlenek sora kellett a bejutásukhoz.

– Az ön csapata milyen állapotban van?
– A múlt héten tapasztalható fásultságon, enerváltságon a frissítéseknek köszönhetően talán átlendültünk, mentálisan és fizikailag is erősen érkeztünk meg Isztambulba. Az elmúlt három-négy hétben igyekeztünk a csúcsra járatni az együttest, ennek érezzük a pozitív hozadékát. Persze borzasztó kemény ellenfél vár ránk, amelynek vitathatatlan a hatása a játékunkra, kérdés, melyik fél tud jobban kibontakozni és uralni a találkozót.

– Egy évvel ezelőtt még az Íniguez–Gáspár csatára hegyezték ki a Salamanca elleni elődöntős mérkőzést, de idén már nincs ilyen kontextus. Hasonlóan látja?
– Az én olvasatomban sosem volt szó erről. Roberto nagyon jó szakember, én teszem a dolgom, és a tudásom legjavát adom. A reggelinél egyébként üdvözölt, általánosságokról beszélgettünk, megkérdezte, hogyan utaztunk, kedves volt.

– Mi volt a felkészülésük alapja a spanyolok ellen?
– Általában kilenc-tíz megvágott mérkőzésből veszünk ki elemeket, az edzői stábból mindenkinek más a feladata. Én egész mérkőzéseket szoktam megnézni, Laczka Miklós kollégám 3-400 klipen megy végig, amelyekből nagyon sok gyűjtőmunkával összeáll a végleges anyag. A Salamanca játéka rendkívül gazdag, az idő rövidsége miatt nem is juthatunk a taktikai variációk végére, de nem is kell átrágni mindent, mert az egész idényben nagyon sok szituációt elemzünk. A frissítésre persze szükség van, ez ügyben van némi elmaradásunk.

– Hullámzóan tűnik az együttes az idényben. Idegenbeli győzelem Gironában és Kurszkban, vereség Győrben és Miskolcon. Kiegyenesedhet ez a hétvégére?
– Remélem, igen. A Győr elleni meccs idején nem tudtunk állandó, következetes munkát végezni, de erről több másik európai klub is beszámolhat. A DVTK otthonába kialakult kerettel utaztunk a Magyar Kupára, akkor annak a ciklusnak az elején jártunk, amikor már viszonylag normálisan együtt edzettünk, de azt a mérkőzést már nem elemezném mélyebben. A hullámzás okai a sérülések, a koronavírus-fertőzések és a későn érkező játékosok, szerencsére mindez kisimult, mindenki a rendelkezésünkre áll, bízom benne, hogy több mélyebb hullámvölgy nem érint minket.

– Mit jelent önnek, hogy edzőként másodszor is ott van az elitmezőnyben?
– Nagyon boldog vagyok, nagyon sokat tettünk ezért! A Schióban hosszabbításban elveszített meccsen eszembe jutott, hogy a vereség következtében nem kerülünk majd a megfelelő pozícióba a csoportban, azonban ahogy hazaérkeztünk, máris azon töprengtem, hogyan tudjuk kihozni a legtöbbet magunkból. Kulcsfontosságú találkozókat nyertünk meg a playoff­helyért, és olyan helyzetbe kerültünk, hogy reális esélyünk legyen továbbjutni a negyeddöntőből. A stressz, a nehézségek kontrollálása, valamint a folyamatos válságkezelés eredménye a final four, nagy boldogsággal és megnyugvással tölt el, hogy ismét elértük. A Montpellier elleni második meccs után ambivalens érzések dolgoztak bennem: nem tudtam eldönteni, hogy összecsuklom a fáradtságtól és elsírom magam, esetleg ordítanom kellene örömömben és rázni az öklömet, vagy higgadtan ülni a fotelben. Aztán lecsillapodtam, a helyére raktam mindent – megérte a küzdelmet, jó itt lenni megint a legjobbak között.

– Mit tanult a tavalyi final fourból?
– Azt, hogy ezek a párharcok alapvetően nem azon múlnak, taktikailag milyen szinten vannak a csapatok. Lényeges, de nem ez volt a tavalyi elődöntős vereség fő oka, apró részleteken múlott, a Salamanca temérdek lepattanót és szabad labdát gyűjtött be, amelyekből második esélyei származtak. Ugyancsak támadásban segítette az ellenfelet a precizitás, ráadásul jó a védekezése is, amit folyamatosan gyakorol az évad során. Ebben próbáltam idén változtatni, az határozta meg a felfogásomat, hogy minden edzést és mérkőzést aprólékosan tervezzünk meg, viszont a megvalósítás a fentebb említett problémák miatt nem lehetett tökéletes.

– Egy hónapja még arról jöttek a hírek, hogy a Salamanca romokban hever. Mi a helyzet most?
– Ahogy minket, a spanyolokat is érintették a gondok. Annyiban nem mérhető össze a helyzetük a miénkkel, hogy ők azonnal reagáltak, például amikor Katie Lou Samuelson megsérült, átigazolták a nigériai Adaora Elonut, vagyis mindig megvolt a megfelelő mélységű rotációjuk, bár ahhoz idő kell, hogy az új játékosok megtanulják a figurákat, megismerjék a taktikát. Most is itt vannak a négyes döntőben, s látva az előző kört, hozzák azt a szintet, ami mindig is jellemző volt rájuk.

 

KOSÁRLABDA
NŐI EUROLIGA, NÉGYES DÖNTŐ, ISZTAMBUL
ELŐDÖNTŐ
16.00: Sopron Basket–Salamanca (spanyol) (Tv: M4 Sport)
19.00: Fenerbahce (török)–USK Praha (cseh)

VASÁRNAP
13.00:    A 3. helyért
16.00: Döntő (Tv: M4 Sport)