Férfi kosár: Már nem lehet legyinteni a magyar csapatra – Pór Péter

– Mire gondolt, amikor megtudta, hogy Ivkovics Sztojan szövetségi kapitánynak pozitív lett a koronavírustesztje, ezért be kell ugrania a helyére?     
– Meglepő és váratlan szituáció volt – válaszolta Pór Péter, aki az első két világbajnoki selejtezőn, Portugália és Franciaország ellen irányította a magyar férfi kosárlabda-válogatottat. – Hirtelen történt minden, az egész csapatot tesztelték, majd este jött a telefon, hogy van egy pozitív eset, Sztojané. Abban a pillanatban nem is jutott eszembe, hogy nekem kell helyettesítenem.

– A karaténja alatt mennyit beszéltek naponta telefonon? Ivkovics tudott segíteni a felkészülésben?     
– Amikor kiderült, hogy Sztojan nem lehet velünk, már feltérképeztük az ellenfeleket. Az edzések után a szakmai stáb a telefonon bejelentkező kapitánnyal együtt megbeszélést tartott, közösen értékeltük a látottakat, és felállítottuk a célokat a következő tréningre. Az ellenfelek előző mérkőzéseit Sztojan is megnézte, és egyeztettet velünk róluk. Évek óta hangoztatjuk, hogy nekünk adva van a rendszerünk, csak egy-egy apróságon változtatunk az adott mérkőzésre. A védekezésünk és a támadásunk hosszú ideje ugyanazon elvek alapján működik, ez szokott egyébként a kulcs lenni a szoros meccseken, hogy a végén tudjunk nyerni.

– Úgy tűnt, a csapat életében nem okozott zavart, hogy a kapitány ezúttal nem lehetett ott a kormányrúdnál.     
– Az elején azért furcsa volt a játékosoknak, hogy Sztojan nincs velünk, hiszen hosszú évek óta dolgozunk együtt az irányításával. Ez a válogatott és a szakmai stáb már kilencedik éve végzi közösen a munkáját, és a sokat emlegetett rendszerünket vittük most is tovább. A játékosok profi mentalitása ismét megmutatkozott, a srácok tudták, hogy lényegében a portugálok elleni idegenbeli mérkőzés a legfontosabb ebben a selejtezősorozatban. Szerencsére harmincöt percig aránylag jól is játszottunk, okosan kosárlabdáztunk, kézben tartottuk a mérkőzést, aztán jött az egyik portugál játékos, és minden mindegy alapon bedobott három bravúrtriplát. Ennek hatására megint összezárt a csapatunk, és nem is volt kérdés, hogy megnyerjük a találkozót.

– A portugáliai túra során mekkora veszélyt jelentett, hogy az első mérkőzésünk volt a sorozatban, és az előzetes erősorrend alapján vélhetően a hazaiak is azt gondolták, hogy minket elcsíphetnek otthon?     
– Igen, nagy valószínűséggel így gondolkodtak, de ezért is volt fontos, hogy jól kezdjük az összecsapást, és ne engedjük ritmusba kerülni a portugálokat, mert akkor nehéz lett volna megállítani őket. Remekül kezdtünk, sikerült féken tartani az ellenfelet, az általuk kedvelt nyílt sisakos játékra csak a hajrában került sor.

– Több játékos is azt mondta az első meccs után, hogy a siker önbizalmat adhat a franciák elleni második fordulóra. Aztán éppen az történt, ami a portugálokkal néhány nappal korábban – beragadtunk a rajtnál...     
– A jelenlegi kosárlabdázásban az idegenbeli győzelem mindig nagy fegyvertény, egyértelmű, hogy egy ilyen siker után magabiztosabban várja egy játékos a következő feladatot. Ráadásul a kaposvári csarnokban sok nézőre lehetett számítani, így jó hangulatú mérkőzésre volt kilátás a franciák ellen. A kezdés azonban nem úgy sikerült, ahogy elterveztük, a vendégek nagyon összeszedett csapat benyomását keltették támadásban és védekezésben is, és jó dobóformát mutattak. Sajnos gyorsan eldőlt a meccs, már az első negyedben érződött, hogy bár a francia válogatott második-harmadik „vonala” lépett pályára, az elvárt játékerőt képviselte. Nagyon erős ellenfél volt nekünk.

– Úgy tűnt, alaposan felkészültek a topjátékosainkra, például Vojvoda Dávidra vagy éppen Perl Zoltánra.     
– Úgy gondolom, a franciák egységes csapatvédekezése volt nagyon agresszív, ami az elején nagyon nem ízlett nekünk. Nem játszottunk megfelelő sebességgel, védekezésben pedig nem voltunk kellően agresszívak. Azzal, hogy az elején sikerült elhúzniuk, lélektani előnybe kerültek, és vannak annyira jók, hogy ezt a helyzetet a későbbiekben is meg tudták lovagolni. Örvendetes, hogy vannak a magyar válogatottnak olyan egyéniségei, akikre az ellenfeleknek alaposan fel kell készülniük, biztos vagyok benne, hogy Vojvoda, Perl, Váradi Benedek vagy a Spanyolországban légióskodó Filipovity Márkó játékát alaposan elemezték. Már nem lehet legyinteni ránk.

– Két meccs után ötvenszázalékos a mérleg – érdemes számolgatni, gondolkodni, hogy mi vár ránk a selejtezősorozat hátralévő részében?     
– Ahogy említettem, az első, portugáliai összecsapás volt a legfontosabb a selejtezősorozatban, nagy jelentősége lehet a jövőben. Februárban kétszer találkozunk Montenegróval, előbb itthon, és ha nyerni tudnánk, mehetnénk a következő csoportkörbe, és lenne esélyünk tovább álmodni.

– Évek óta nem meccselt vezetőedzőként. Milyen érzésekkel állt az oldalvonal mellett?     
– A mérkőzés előtti napokban volt egy kis drukk bennem, ám a kezdésre elmúlt. Portugáliában sokkal inkább bele lehetett nyúlni a meccsbe cserékkel, időkérésekkel, sikerült megfelelően együttműködni a csapattal. A franciák ellen a nagyobb különbség hatására nehezebb lett volna fordítani a játék menetén. Összességében jól éreztem magam.