Európában is főszerepben – a Sopron és a Szekszárd különböző útja a legjobbak közé

SOPRON BASKET

A Sopron Basket idén megcsinálta az észak-amerikai profi kosárlabdaligából (NBA) ismert kifejezéssel élve a „three-peatet”, vagyis egymás után háromszor jutott be a női Euroliga final fourjába. Az eredmény önmagáért beszél, a csaknem három évtizede tartó szisztematikus építkezés részleteivel egy vastag könyv is megtölthető, ám ezúttal jóval kisebb terjedelemben taglaljuk a klub felépítésére és jövőképére is kitérve Török Zoltánnal, a soproniak ügyvezetőjével.

„Hadd kezdjem azzal, hogy gratulálok a Szekszárdnak az Európa-kupa legjobb négy csapata közé jutáshoz, és ahhoz, hogy elnyerte a sorozat final fourjának rendezési jogát  – fejezte ki elismerését a riválisnak a sportvezető. – Óriási jelentősége van annak, hogy a magyar kosárlabdázást minden szinten minél több kiemelkedő nemzetközi eredménnyel tudjuk képviselni. Ha már erről beszéltem, innen nem nehéz átkötni arra, hogy 1998-ban hatalmas sporttörténelmi tettet vittünk véghez, hiszen mi nyertünk legutóbb nemzetközi kupát Magyarországnak, méghozzá a Ronchetti-kupát. Nem várt mérföldkő volt a klubunk életében, de ehhez hasonlónak tekinthetjük az első, 1993-as bajnoki címünket is. A Ronchetti-kupa volt az első csillag, amely máig ott világít a magyar kosárlabdázás egén. Azóta csupán két idény zajlott le anélkül, hogy az Euroliga résztvevői lettünk volna. Sokszor ostromoltuk a final fourt késhegyre menő rájátszásmérkőzéseken, amíg 2009-ben rendkívül fiatal csapattal először, meseszerű módon be nem jutottunk oda – és azóta további három alkalommal.”

Török Zoltán a jövőképről szólva hozzátette, olyan sok mindent mondott már az elmúlt években, és ezek annyira nem jöttek be, hogy nem bocsátkozna jóslásba, hanem visszatérne az alapszlogenhez:      „Nyerjük meg a következő mérkőzést és maradjunk életben!” Azt ugyanakkor megígérheti, az elmúlt évtizedekben Sopronban felhalmozódott tudást igyekeznek a jövőben is maximálisan kihasználni. Erre alapoztak a 2020–2021-es játékoskeret kialakításakor is, s lám, a csapat a pályán eddig csupán egyszer maradt alul.

„Azt hiszem, több, a mostaninál lényegesen erősebb keretünk is volt már – jelentette ki Török.  – Talán az a különbség, hogy azokból nem tudtunk kihozni annyit, mint ebből. Ennek a keretnek a titka az edzői stáb és a játékosok egymáshoz fűződő viszonyában rejlik. Ha jobban belegondolunk, a csapatjátéknak ez az igazi szépsége.”

A felnőttcsapat stábja most a legbővebb, öt edző dolgozik az együttessel, az egészségügyi stábot két orvos és további négy szakember alkotja. Mivel az élsport egyre tudományosabb alapokon áll, minden apró részletnek jelentősége van, s a klub igyekszik haladni a korral. A hátországot államilag elismert kosárlabda-akadémia és a Darazsak Sportegyesület biztosítja, amelynél csaknem 300 utánpótláskorú versenyzővel foglalkoznak. Hazánkban gyakran felvetődő, ám némileg kényes téma a költségvetés, ami viszont egyáltalán nem egzakt fogalom.

„Miután nagyon sok mindennel foglalkozunk, amibe a létesítményüzemeltetés is beletartozik, noha a felnőttcsapatot üzemeltető kft. mérlegének főösszege és számai minden évben nyilvánosak, ezek nem sokat mondanak egy átlagos sportbarátnak  – magyarázta Török Zoltán. – Azt lenne érdemes összevetni, melyik klub mennyit költ a játékosállományára. Úgy gondolom, az Euroligában a középmezőnybe tartozunk, és nem vagyok benne biztos, hogy Magyarországon mi költjük a legtöbbet, ám ez csak az én becslésem.”

Adódik a kérdés, hogy a sok nagyszerű eredmény, a folytonosság segíti-e a Sopron Basket reputációjának növelését a nemzetközi színtéren, a FIBA (Nemzetközi Kosárlabda-szövetség) háza táján. Török szerint az előrelépés nyilvánvaló, és ebben a tekintetben ki meri jelenteni, a klub jelen pillanatban a honi kosárlabdázás legértékesebb projektje. Hiszen bárhová megyünk a világban, legyen szó az Egyesült Államok válogatottjának irányítóiról vagy a FIBA döntéshozóiról, mindenki pontosan ismeri a Sopron értékét, s ez óriási büszkeséggel tölti el az ügyvezetőt. Amikor rákérdeztünk, mi a csapat célja a jövő heti, Salamanca elleni Euroliga-elődöntőben, hitvallásának megfelelően, kertelés nélkül csak annyit felelt: „Nyerjük meg!”

ATOMERŐMŰ KSC SZEKSZÁRD

Kedvesek – akkor is azok voltak, amikor a nyolcadik helyért harcoltak, akkor is azok maradtak, amikor a bajnoki aranyért küzdöttek –, tisztelettudók, elsőrangú vendéglátók és már nagyon jó csapatuk is van. Az Atomerőmű KSC Szekszárd öt év alatt szürke középcsapatból az NB I és Európa meghatározó klubjává nőtte ki magát úgy, hogy közben nem lépett senki tyúkszemére, nem korteskedett, nem kiabálta tele a médiát hangzatos, „mostantól mi leszünk a legjobbak” kampányszöveggel.

Mindez hogyan is történt pontosan?

„Én 1998-tól utánpótlásedzőként dolgoztam a klubnál, majd másodedző lettem többek között Ujhelyi Gábor, Földi Sándor, Magyar Gergő és a 2016-ban érkező Djokics Zseljko mellett   – kezdte Szabó Noémi, a KSC szakmai és sportigazgatója. – Akkoriban a taotámogatás ellenére pénzügyi gondokkal küzdöttünk, s én veszélyben éreztem a klub létét, így Némedi Péter ügyvezetőt rábeszéltem, gondolkodjunk máshogyan és próbáljuk meg rendbe tenni az egyesületet. Tőle testvéremmel, Gergővel szabad kezet kaptunk, s átvettük az irányítást. Miután Péter financiálisan sínre tette a klubot, 2019-ben abban egyeztünk meg, kettőnk közül egyikünk vegye át a helyét. A közgyűlés megválasztotta Gergőt ügyvezetőnek, én sportigazgató lettem, s egyre több szponzort sikerült magunk mellé állítanunk. Gyakorlatilag mi ketten menedzseljük az egyesületet, amelynek mindig erős volt az utánpótlása, s ez többek között édesanyánk érdeme. Zseljko szakmai hozzáértésének köszönhetően a mi fő feladatunk az lett, hogy pénzt szerezzünk, a szakmai kérdésekbe már nemigen szólunk bele.”

Az Atomerőmű 2018-tól klubtörténeti jelentőségű sikerek sorát érte el: alapszakaszgyőztes lett, megnyerte a Magyar Kupát, fennállása során először bajnoki döntőbe jutott, kétszer selejtezhetett az Euroliga-részvételért, s miután az nem jött össze, az Európa-kupában vitézkedett.

„Valamennyi, azaz öt korosztályban, amelyben a szövetség versenykiírást szervez, indul csapatunk, a junioregyüttes az NB I B-ben is játszik – folytatta Szabó Noémi. – Arra külön büszke vagyok, hogy 2015-ben megálmodtuk az ovikosár programot, amelynek működése ugyan most, a koronavírus-járvány miatt szünetel, de az eddigieknél is szélesebb saját utánpótlásbázist tudunk vele kialakítani. Szekszárd mind a hat iskolájában van kengurucsapat, a klubnál bővült az edzői létszám, jelenleg 12 utánpótlásedzőt, kettőt főállásban foglalkoztatunk. A klub személyzete kicsi, összesen tizenegyen vagyunk a testvéremmel és velem együtt. A napi munkát mi végezzük, konkrétan Gergő mint ügyvezető utal, kisbuszt vezet vagy éppen promóciós anyagot szerez be... Szóval, a miénk nem klasszikus klubmodell. Öt esztendeje emelkedik a klub költségvetése, de azt tudni kell, hogy így is van az élvonalban két-három nálunk tehetősebb egyesület.”

Ami pedig a pénteken kezdődött négyes döntőt illeti, a szekszárdiakat meglepte a FIBA határozata, de óriási sportdiplomáciai sikerként könyvelik el, hogy megrendezhetik az Európa-kupa final fourját. Amióta a döntés megszületett, Szabó Gergő ügyvezető is keveset aludt, száznál is több telefonhívást intéz naponta.

„Korán sikerült összeraknunk az idei keretet, sok magyarnak volt szerződése, akiknek nem, azokét gyorsan meghosszabbítottuk, így április közepére teljes volt a csapatunk – mondta Szabó Gergő.  – A koncepciót természetesen Zseljkóval közösen álmodtuk meg, s olyan légiósokat kerestünk, akik itthon már bizonyítottak, de még éhesek a sikerre. Csak kicsivel kerül többe ez a csapat, mint az előző idénybeli, alapvetően amiatt, hogy végre tényleg bő a keret. DeWanna Bonner megszerzésének lehetősége menet közben adódott, januárban kezdődtek a tárgyalások, ám a sérülése miatt volt egy pont, amikor úgy tűnt, nem lesz az üzletből semmi. Végül sikerült megállapodnunk vele, ami a klubnak hatalmas előrelépés, hiszen ilyen kaliberű kosárlabdázó még nem játszott nálunk. Mondhatjuk, ez a klubtörténet legsikeresebb csapata, bár nekem a Magyar Kupa-győzelem is van olyan értékes és kedves, mint az Európa-kupa-elődöntőbe kerülés. Ami pedig a négyes döntő megrendezését illeti, a FIBA ezzel a lehetőséggel a korábbi évek munkáját és eredményeit honorálta. Megpróbáljuk a legtöbbet kihozni belőle, szeretnénk, ha a csapatok, vezetők, bírók, vendégek nagyon jól éreznék magukat. Azzal, hogy a sportcsarnok mellett három helyszínen laknak a résztvevők, még nehezebbé vált a szervezés. A FIBA a padlómatricákat, az érmeket, a díjakat, a trófeákat és a promóciós anyagokat adja, külön pénzt a szervezésre nem. Szerencsére kormányzati támogatást sikerült kapnunk, aminek köszönhetően – annak ellenére, hogy csupán tíz nap állt a rendelkezésünkre – remélhetőleg magas színvonalon meg tudjuk rendezni a tornát.”

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. április 10-i lapszámában jelent meg.)