Férfi kosár: Ennek a csapatnak példátlan a hozzáállása – Ivkovics

– Reális a csoportban megszerzett negyedik hely?
– Kezdjük ott, hogy ez a második selejtezőcsoportos helyezésünk – válaszolta Ivkovics Sztojan, a magyar férfi kosárlabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Megint vissza kell utalnom a hat évvel ezelőtti helyzetünkre: akkor egy ilyen világbajnoki kvalifikációs sorozat előtt előselejtezőt kellett volna játszanunk. Most csak a második körben kellett csatlakoznunk, aztán a harmadikban az utolsó előtti fordulót megelőzően még volt esélyünk kijutni a vébére. A lényeg azonban, hogy nem utazhatunk Kínába, amiért nagyon szomorú vagyok, de annak örülök, hogy mint a 2017-es Európa-bajnokságon, ismét a kontinens legjobb tizenhat csapata között zártunk. Azt is be kell látni, ha kijutottunk volna a világbajnokságra, valószínűleg sok vizet nem zavartunk volna, mert az már tényleg nem a mi szintünk. Sokan azért szerették meg ezt a magyar válogatottat, mert a saját képességeihez mérten mindig igyekszik a legjobbját nyújtani.

Díjazott gladiátorok

– Van hiányérzete a selejtezővel kapcsolatban? Volt olyan pillanat, történés, amely elsülhetett volna kedvezőbben, és akkor esetleg kijuthattunk volna a vébére?
– Jó lett volna, ha legalább egy-egy hetet együtt tudtunk volna készülni a mérkőzések előtt. A srácok akaratával, küzdőszellemével sosem volt baj, azonban a sorozat alatt a játékunk folyamatosan romlott. Az olaszok elleni súlyos vereség után, a horvátok elleni meccs előtt több negatív véleménnyel találkoztunk, ez pedig összekovácsolta a csapatot, amely erőn felül teljesített, de ennek nem szakmai okai voltak.

– Egyértelműen a közös felkészülés hiánya volt a teljesítményromlás oka?
– Természetesen. Aki ismeri a taktikánkat, a szerkezetet, amelyben játszunk, tudja, hogy közös edzések nélkül nehezen működik. Erre rakódott még rá, hogy szinte minden kétmeccses ciklus előtt variálni kellett a kereten, kulcspozíciókban, például a magasposztokon nagy volt a játékosmozgás. Sok új embert kellett menet közben beépíteni, például Govens Darrint, Golomán Györgyöt vagy Jones Jarrodot, aztán volt olyan, hogy Allen Rosco nem tudott jönni – tehát nem csak az ellenfelek küzdöttek hasonló jellegű problémákkal, hanem mi is. Nem volt meg az állandóság, ezért egyetértek azzal, hogy a játékunk minősége nem mindig volt jó, de abban meg velünk kell egyetérteni, hogy ennek a csapatnak példátlan a hozzáállása. A magyar szurkolók díjazzák – és erről folyamatosan visszaigazolást kaptunk –, ha gladiátorokat látnak, akik mindig a legjobbra törekszenek, és ha nem is mindig a legszebben vagy tökéletesen játszanak, a szívüket-lelküket kiteszik a pályára.

– Azért a negatív hangokat is hallja...
– Létezik egy kisebbség, amely személy szerint velem harcol a kilencvenes évek óta, de nekem ez szórakoztató műsor: ha nem lennének, már rég feladtam volna, mert unalmas lenne az életem.

– Okozott az nehézséget, hogy selejtező alatt a korábbiaknál sokkal több játékost vetett be, hol kényszerűségből, hol a fiatalítás miatt?
– Beigazolódott, hogy a 2017-es Európa-bajnokságon még a rutinosabb játékosok kaptak szerepet, és a fiatalabbaknak, Benke Szilárdnak vagy Váradi Benedeknek nem akartunk ajándékot adni. Korábban kétévente rendeztek Eb-t, most négyévente kerül sor rá, de egy világbajnoki selejtezősorozat kontinensviadallal ér fel. Már nyugodtan mondhatjuk, hogy a Perl-, Váradi-, Benke-féle generáció ismét Európa legjobb tizenhat csapata közé juttatta a magyar válogatottat. Ők adták a pályán a pluszenergiát, amelyet két évvel ezelőtt, mondjuk, Vojvoda Dávid, Hanga Ádám és Keller Ákos nyújtott a még idősebbeknek. Nagyon fontos feladatunk, hogy a fiatalabb játékosoknak megerősítsük a lelkét is, mert többször előfordul, hogy a válogatottnál nagyobb feladatot kapnak, mint a klubjukban.

Csoda kellene az előbbre jutáshoz

– Lehetett volna szerencsésebb a sorsolásunk? A csoport két legerősebb csapata, a litván és az olasz is akkor jött hozzánk – nyár, illetve ősz elején –, amikor a legnagyobb sztárjai is rendelkezésre álltak, így nem volt esélyünk elkapni őket.
– Nem hiszem. Nézzük reálisan az erőviszonyokat! Amikor kialakult a hatos csoportunk, minket a hollandokkal helyeztek egy polcra, az ötödik-hatodik helyre. Örültem, hogy tétmérkőzésre Magyarországra jöttek NBA- és Euroliga-sztárok. Ha szigorúan vesszük a tényeket, az sem biztos, hogy nekünk Európa legjobb 16 csapata között van a helyünk, de jó példa lehetünk arra, hogy összefogással, alázatos munkával szép eredményeket lehet elérni. Azoknak, akiknek ez nem elég, van lehetőségük megmondani, hogy léphetünk tovább, hogyan fejlődhetünk... Vannak, akik azt mondják, nem jó taktikával játszunk, nem jól cserélünk, nem jó a kiválasztásunk, én pedig azt mondom, oké, csak mondja már meg valaki, hogy melyik az eredményesebb út. Ha valaki azt mondja, továbbvinné a csapatot a legjobb tizenhatból, akkor félreállok, és én leszek az első, aki minden segítséget megad.

– A 2017-es szintet sikerült tartani. Lehet innen továbblépni?
– Nem tudom. Én mint szövetségi kapitány nem látom, hogyan tudnánk előrelépni. Ezért mondtam, ha a sok alkalmi tanácsadó, aki általában osztja az észt, jobban csinálná, és azt mondja, jobb is lesz, szívesen viszem a táblát neki. Csoda kellene, hogy ennél többre jussunk, azt hiszem, jelenleg ez a maximum. Persze lehet óriási szerencsénk is, de reálisan az érhető el, hogy Európa legjobb tizenhat csapata közé jussunk.

– A következő ciklus benne van még ebben a keretben vagy további frissítésre van szükség?
– Ez a keret adva van – természetesen Hanga Ádámmal mindig számolunk.

Legkésőbb 2021-ben biztosan leköszön

– A horvátok elleni meccs előtt azt mondta, azért is fontos a negyedik hely megszerzése a csoportban, mert a következő selejtezősorozat sorsolása előtti kiemelésnél ez kedvezőbb pozíciót jelenthet. Előfordulhat azonban, hogy nem is kell selejteznünk, mert 2021-ben Eb-t rendezhetünk.
– Réges-régi vágyam, hogy Budapesten játszhassunk ekkora tornán. Nagyon remélem, hogy sikerül, és azon búcsúzhatok el mint szövetségi kapitány. Kétezerhuszonegyben mindenképpen távozom a posztomról, ezzel tisztában vannak a szövetségben is. Ha azonban nem rendez Budapest, akkor a második kalapból húznak minket, ami eléggé kedvező.