Dávid Kornél szerint nem sokáig lesz ő az egyetlen magyar NBA-kosaras

– Először láthatta a filmet, milyenek a benyomásai?

– Nagyon tetszett! Az alkotók (Gallai László és Szaniszló Csaba – a szerk.) remekül megtalálták az arányokat, hogy mit akarnak bemutatni, nemcsak a sportolót, hanem az embert is sikerült – legalábbis bízom benne, hogy ez jön le a nézőknek – mondta lelkesen a válogatottban 107-szer pályára lépő egykori kosárlabdázó, Dávid Kornél. – Olyan jelenetek voltak benne, amelyekre én sem emlékeztem. Érdekes volt látni, hogy az interjúalanyok nem beszéltek össze, mégis ugyanazt mondták, jó szívvel emlékeztek rám. Ez számomra azt jelenti, hogy a rövid idő alatt, amíg kint voltam, valamilyen nyomot sikerült bennük hagynom, és ez jó érzés.

– Milyen érzések voltak Önben, amikor megtudta, hogy elkészül az alkotás?

– Amikor először mondták nekem pár hónappal ezelőtt, hogy kimegyünk Amerikába, akkor még nem tudtam, hogyan fog kinézni ez az egész, de mondtam, hogy csináljuk, érdekel engem is. Voltam NBA-karrierem befejezése óta Bulls-meccsen, illetve Detroitban is, de soha nem volt így megszervezve, hogy néhány napon belül ennyi emberrel találkozhassak és beszélgessek velük.

– A jó, kellemes emlékek mellett azért volt egy olyan jelenet is, amelyben említette: nem biztos, hogy ide vissza kellett volna jönni, mert így már nem a régi kép marad meg a fejében...

– Igen, a Berto Centerben, ahol a Bullsszal edzettem, azóta nem is jártam. Döbbenetes volt látni, ahogy most kinéz. Az a hely, ahol Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman nap mint nap megfordult, és óriási médiahadsereg figyelte minden megmozdulásukat, most egy olyan épület, amely csak nyomokban emlékeztet régi önmagára.

– Visszatekintve hogyan ítéli meg az NBA-karrierjét?

– Azt hiszem, hogy amit lehetett – nem volt ügynököm, nem draftoltak, semmit nem tudtam a ligáról –, azt kihoztam belőle. Egyáltalán nem vagyok elégedetlen. Ha többet tudok, és úgy kerülök ki, akkor lehet, hogy bizonyos dolgokat máshogy csinálok. Mindent egybevetve: örülök, hogy a Chicagóban játszhattam, hogy később más csapatokban is megfordultam, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, ami a mostani munkámban is jól hasznosítható.

– A mai európai játékosoknak már más a helyzetük – a liga negyede az Egyesült Államokon kívülről érkezett. Ha most játszana, jobb lehetőségei lennének, esetleg tovább tudna maradni?

– Azt gondolom, igen, sokkal nyitottabb a liga. Tény, hogy több az európai, a játék is globalizálódott, átalakult. Sok minden változott, például nem kell már fiatalnak lenni, ki lehet kerülni akár 30 évesen is.

– Jelenleg is a Milwaukee Bucksnál dolgozik, ahol egy rendkívül tehetséges játékos, Jannisz Antetokounmpo is bontogatja szárnyait. Mire emlékszik abból, amikor először látta kosarazni? Mit vár tőle a jövőben?

– Akkor még a Phoenix Sunsnál dolgoztam. Elmentem egy görög negyedosztályú meccsére – már akkor sokkolt. Emlékszem, azt írtam a riportomba, hogy olyan, mint Magic Johnson. Sokat elmond, hogy az Olympiakosz felnőttcsapatából hárman eljöttek megnézni őt – ez azért nem jellemző. Másfél fejjel nagyobb volt mindenkinél, mégis irányítót játszott. Rendszeresen találkozom vele, követem a pályafutását – hallatlan rendes, normális srác. Ha töretlen marad a fejlődése, olyan egyedi játékos lehet, amilyet még nem látott az NBA.

–Ha már jövő... Meddig mondható el, hogy Dávid Kornél az egyetlen magyar, aki pályára lépett az NBA-ben?

– Valószínűleg idén nyárig – ha Ádámnak minden összejön és a Spurs is úgy gondolja, akkor most kikerülhet!

– Játékosmegfigyelőként hogyan ajánlaná be?

– Nem kell őt beajánlani. Az utóbbi két évben szenzációs szezonjai voltak az Euroligában. Nagyon jó adottságokkal rendelkezik, 28 évesen a legjobb korban van – minden tapasztalata megvan már, hogy a következő szintet meg tudja ugrani. A Spursnek kell eldöntenie, hogy ilyen típusú játékosra van-e szüksége ahhoz, hogy bajnok legyen. Egyébként hátrány is, hogy draftolta a San Antonio Spurs, mert a másik 29 csapat nem viheti el, pedig lehet, hogy leigazolta volna már más. Ha viszont a Spursbe kerül, akkor nagyon jó helyen lesz, mindent meg fog kapni, játéklehetőségben, támogatásban egyaránt.

– Mi a legfőbb fegyvere?

– A védekezésben a legerősebb. Európában kiemelkedő az atletikussága, a tengerentúlon kevésbé, mert az átlagos is hozzá hasonló szintnek felel meg. Ezt védekezéssel és más erényeivel kell kompenzálnia, mert ami Európában megy sebességből, azt az NBA-ben nem biztos, hogy ugyanúgy meg tudja oldani. De nagyon várom, hogy kikerüljön, mert szeretném látni, hogy mire képes.

– Hanga a szeptemberi Európa-bajnokságon is bizonyíthat, melyre a mieink 1999 után jutottak ki ismét. Mit vár a válogatottól?

– Tisztes helytállást. Továbbjutást nem mernék mondani. A FIBA, az NBA és az ULEB közötti vita miatt még nem lehet tudni, hogy kik lesznek ott az ellenfeleknél, ám ha a legerősebb csapatokkal találkozunk, akkor reálisan nézve nem sok esély van a továbbjutásra. Már ott lenni is nagyon fontos lépés, és jó lenne, ha nem kellene ugyanennyit várni a következő kijutásra.

– A válogatott szereplésének lehet valamilyen hatása a magyar kosárlabdázásra?

– Ahhoz hogy hatása legyen, folyamatos eredményeket kell elérni klubszinten és válogatott szinten egyaránt. Ha egy-egy fellángolás van, rengeteg ember kíváncsi rá, aztán ha visszazökkenünk oda, ahol voltunk, akkor a lelkesedés is visszaesik. Az elvárások is nőnek, és nehéz visszahozni az embereket a realitás talajára. Ha már 3-4 Eb-re kijutunk, annak már lesz hatása.

– És végül: mit vár az NBA-nagydöntőtől? (Az első mérkőzést azóta lejátszották, ezt megelőzően kérdeztük Dávid Kornélt – a szerk.)

– Nagyon várom, ahogy mindenki a finálét várta az egész rájátszásban. A Golden State Warriors az esélyes, ezzel nem mondok újat, de LeBron James ellen nem tennék. Nem lehet leírni sosem, ezt tavaly megtanultuk. Egyre inkább bezáródik nála az ablak – ahhoz, hogy annyi bajnoki gyűrűje lehessen, mint Michael Jordannek, most nyernie kell. Ha idén bajnok lesz, akkor az elvesztett döntőiről már senki nem fog beszélni – ebbe persze Kevin Durantnek és a GSW-nek is lesz némi beleszólása. Annak szurkolok, hogy minél hosszabb, és minél izgalmasabb döntőt láthassunk.