Időt kérünk! Az időkérés stratégiai jelentősége

Nem is csoda, hogy a szurkoló és az edzői stáb azt várja egy jó ütemű időkérés után, hogy a csapat újult erővel és nagyobb pontossággal hajtja végre a pillanatokkal korábban egyeztetett figurát. Az ilyen sztereotípiák igazságtartalmának megvizsgálása, számszerűsítése kiváló alkalom egy sportinformatikusnak egy izgalmas kutatásra. A végső kérdés pedig azonnal adódik: dobott pontokban kifejezve mennyivel hatékonyabb egy támadás időkérés után, mint a meccs bármely más szakaszában?

A tizenhat szezonnyi adatbázist átfésülve az olasz és a francia bajnokság 2015–2016-os évada tűnt a vizsgálódás jó alapjának, mert ezek a ligák a világ élvonalába tartoznak, a statisztikusok évtizedek óta készítenek pontos eseménylistákat, beleértve az időkérések jelölését is.

Első lépésként a támadások alapértékét határoztam meg, elosztva a dobott pontok számát a támadások számával – normalizálva a büntetőket is. Az így kapott érték Franciaországban 1.0713 pont/támadás értéket mutat, míg az olasz bajnokságnál 1.0167 a hasonló érték. Már ebből a két számból is jól látszik, hogy a sportág szabályai minimálisan a labdát birtokló csapatot segítik, emiatt is igazi látványsport a kosárlabda. A magamfajta, borzasztó rosszul büntetőző játékosoknak pedig azt üzeni ez az információ, hogy legalább az egyik dobást sikeresen illik végrehajtani és az megfelel a ligaátlagnak.

Ezt követően az eseménylisták lebontásából kizártam a védekező csapat időkéréseit, illetve az időkérés utáni, büntetőket nem eredményező mezőnyfaultokat hozó támadásokat összevontam az következő labdabirtoklással. A galloknál így 1393, az olaszoknál 1021 releváns esetet sikerült feljegyezni. Ekkora mintát joggal nevezhetünk reprezentatívnak, ami azért is különösen fontos, mert a végeredményül szolgáló két sarokszám döbbenetes zuhanást mutat az átlagos esethez képest. A francia bajnokságban 0.8317, az olaszban még nagyobb a szakadék a 0.7845-ös pont/támadás mutatóval.

Mi lehet a fordított hatás oka? Miért romlik a hatékonyság, miközben minden környezeti változó a támadó felet kellene, hogy segítse? A válasz a szabályok adta keretekben rejlik, hiszen minden játékmegszakítást rögzített játékhelyzet követ, azaz a védelem felkészülten várja a támadást. Az 1 pont/támadás feletti értékek ugyanis tartalmazták a gyors indításokat, a rendezetlen védekezés hibáit és minden más speciális helyzetet. Ezzel szemben időkérés után öt az öt ellen játékban kell rohamozni.

Nem meglepő ezek után, hogy az időkérések utáni második, harmadik támadások már a normál mintát követik, és mindkét országban átlépik a bűvös egypontos határt. Annál meglepőbb képet mutat a negyedenkénti és a mérkőzések végjátékát célzó ellenőrzés. Az utolsó perces időkéréseknél az olasz bajnokságban egészen 0.9258-re kúszik fel a pontmutató, míg a franciáknál minimális javulás látható (0.8421).

Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy az edzőknek valóban nincs könnyű dolguk, különösen egy rohanásban lévő ellenfél ellen, hiszen a kritikus helyzetben nem elég, hogy jókor kell időt kérniük, jól kell belenyúlniuk a meccsbe és még türelemre is szükségük lesz, mert az első támadás nem ígér gyors javulást – sőt, a játék kér még egy kis időt.

A Brainsporting további írásait ezen a linken érheti el.