Átigazolási körkép: az Albacomptól Zalaegerszegig

Azon szabálynak köszönhetően, mely szerint egy időben egyszerre a pályán kell lennie két magyar játékosnak, jelentősen megnőtt a hazai kosárlabdázók szerepe, s ennek megfelelően az értékük is. Mivel azonban a honi piac meglehetősen szűk keresztmetszetű, ezért a kluboknak hamar le kellett csapniuk a magyarokra.

Amikor a magyar mag kialakult, akkor fordult a piac szereplőinek figyelme a légiósok irányába. Minden klub a pénztárcájának megfelelően tudott lépést tartani az igényekkel, s ismét főszereplővé vált a magyar klubok által a közeli múltban szívesen alkalmazott „ár-érték arány" alapján megszabott kínálat.

A magyarok között a bajnoki címre leginkább esélyesnek tartott, a nemzetközi porondon a bemutatkozását az Eurochallenge-ben sikerrel teljesítő Szolnoki Olaj keresett, s talált igazán erősítésnek számító játékosokat a válogatott Horváth Ákos és a zalaegerszegi Trepák Zoltán személyében. Az Olaj a légiósok közül sem választott zsákbamacskát: Ivory Clark kiváló szezonon van túl az Atomerőművel, s a másik két érkező, az amerikai Obadiah Trotter, valamint a horvát Veljko Budimir is kitűnő erősítésnek tűnik.

Az Albacomp veretlenül zárta az előszezont, s nagyon úgy tűnik, egy évtized után valóra válhat a fehérváriak álma, azaz a válogatottnál fényesen bizonyító Dzunics Braniszláv edző vezetésével újra bajnokesélyes a kék-fehér gárda. Tony Crocker és Damian Hollis ontja a pontokat, Jonathan Jones-ról pedig már régebb óta tudvalévő, hogy a magyar bajnokság meghatározó játékosa tud lenni. Az Albacompnál pusztán azon aggódhatnak, hogy a Kaposvárról érkező nagy magyar fogás, Hendlein Roland súlyos térdsérülést szenvedett.

Hendleinnel úgy járt az Albacomp, mint a Falco Váradi Kornéllal. A Szolnokról Szombathelyre hazatérő bedobó szerződését a vasiak szüneteltetik is januárig, s ha egészséges lesz a játékos, újra életbe lép a kontraktusa.

A bajnoki címvédő Zalakerámia-ZTE is megszerzett két válogatottat – a nemzeti együttes kezdő ötösében is helyet kapó Vojvoda Dávidot, valamint Tóth Gergelyt. A legnagyobb kérdés a zalaiak kapcsán, hogy Lorenzo Williams mennyire tudja pótolni a bajnokcsapat távozó kulcspilléreit, Louis Hinnant-et és Calvin Watsont. Zalában nem csak a vékonyabb pénztárcára hivatkozással nem töltöttek még be egy légiós helyet.

Az említett három együttes mellett a szakemberek úgy tartják, a MJUS-Fortress Körmend együttese érhet még oda a legjobb négy közé a papírforma alapján. Az biztos, hogy az első magyar vidéki bajnokcsapat igazolta az egyik legnagyobbnak számító nevet a légiósok közül Magyarországon: Rashad Bell eddig két szezonban játszott hazánkban, s markáns teljesítménnyel tette le a névjegyét négy esztendeje Zalaegerszegen, s két szezonnal ezelőtt az Albacomp csapatában is.

Bellhez mérhető fogás – persze a Magyarországon eddig még nem ismert külföldiekről a szezon során bőven kiderülhet, hogy nagyon jó játékosok – a soproniaké, akik lecsaptak

Thomas Kelley játékjogára, ráadásul megtartották magyar válogatottjaikat, s ez legalább akkora bravúr, mint a Szolnokról érkező irányító megszerzése.

A tavasszal bajnoki döntőt játszó Atomerőmű mindenképpen gyengült Gulyás Róbert visszavonulásával, s a tesztmérkőzéseken a tavalyi légió helyére érkezők is gyengébbnek tűnnek, ám Tolna megy első bajnokcsapatát sosem lehet leírni.

Egy biztos, mindenhol komoly változások történtek az együttesek keretében a holt szezonban, s idő kell, amíg igazán csapatként működik majd az edzők által összecsiszolni kívánt szerkezet.