Simán lelépte a Szolnok a Tiszaligetben az Atomerőmű gárdáját

A hazaiaknak hatalmas lökést adott, hogy visszatért három és fél hónapja hiányzó kedvencük, a litván Andrius Jurkunas. Első mérkőzésén még nem szórta meg magát – bár triplája és duplája persze jókor jött az Olajnak –, de kitűnőt nyújtott védekezésben, blokkjaival és lepattanóival uralva a palánkok alatti teret.

A mérkőzés elején jobb volt az Atom, de 6–2-es vezetés után a hazaiak szórtak gyorsan hat pontot, innen kezdve pedig nem is voltak hajlandóak visszaadni a kezdeményezést a vendégeknek.

A Hollins vezette szolnokiak az első negyed végére már tizenhárom ponttal is megléptek, innen pedig már nem volt visszaút: hiába próbált meg mindent Stevenson, az eladott labdákkal és technikai hibákkal a paksiak a saját esélyeiket döntötték romba.

Ha a vendégek azzal a szándékkal jöttek ki a nagyszünet után, hogy gyorsan felzárkóznak, Sabaliuskas gyorsan „lebeszélte” őket erről két triplával, melyeknek köszönhetően húszpontosra duzzadt a hazai fór.

A vendégek összes felzárkózási kísérletére jött az Olaj-válasz, hol Molnártól, hol Kelley-től érkeztek a triplák, és amikor harmincegy pont volt a szolnoki előny, az összes jelenlevőnek világos volt: minden eldőlt.

Az utolsó negyedet megnyerte ugyan a Paks a szolnoki fiatalok ellen, de ez nem volt több kozmetikázásnál: Pór Péter csapata rendkívül simán intézte el az Atomerőműt, így joggal ünnepelhetett a tiszaligeti közönség.