Pécsi henger a második félidőben

Már a találkozó előtt biztossá vált, hogy annak eredményétől függetlenül a magyar bajnokcsapat, illetve a kubai válogatottal megegyező BC Habana jutott ki az októberi, Jekatyeringburgban megrendezendő klubvilágbajnokságra. Ennek ismeretében tétnélküli örömkosárlabdára számíthattunk, amit azonban csak részben kaptunk meg a találkozótól és a két csapattól.

Az első negyedet például mindjárt a kubaiak nyerték egy ponttal. A pécsiek támadásban sok hibát vétettek, ennek köszönhetően csak 17 pontig jutottak hazai pályán, amely nem jellemző Rátgéber László csapatára.

A második negyedet egy ponttal sikerült ugyan megnyerniük, ám ennek azért nem lehetett felhőtlenül örülni, mert mindezt egy 15-14-s negyedbeli részeredménnyel tették. Tehát még az első felvonásban látottakat is sikerült alulmúlniuk, már ami a támadások eredményességét illeti.

A pécsieknek hét hárompontos kísérletükből például egy sem hozott eredményt, de rontottak ziccereket és büntetőket is. Ennek köszönhetően a szerény 32-32 állt az eredményjelzőn a félidőben.

Ez így bizony nem mehetett tovább, érezhette ezt Rátgéber László is, aki igyekezett felrázni csapatát a szünetben. A második félidőben látottak alapján: nem eredménytelenül.

A kubaiak ugyan megszerezték még a vezetést, ám 37-38-t követően zsinórban kilenc pontot dobtak a magukra találó pécsiek – köztük két hárompontost -, így a vezetést is átvették. A mérkőzés irama és színvonala ugyan ettől önmagában még nem ment az átlagos fölé, ám mivel a harmadik felvonást kilenc, a záró játékrészt pedig négy ponttal nyerték a pécsiek, végül 13 pontos sikert arattak.

Megérdemelten nyerték a találkozót a hazaiak, mert egyrészt lényegesen jobb csapatot alkotnak, mint a kubaiak, másrészt a második félidőben mégiscsak sikerült komolyan venniük a tétnélküli találkozót, az ellenfelet és önmagukat. Ennek eredményeként végül hibátlan mérleggel zárták a pécsi selejtezőt.

A Rátgéber-csapatból nagyon hiányzott az amerikában légióskodó Iványi Dalma, vagy legalább egy olyan kaliberű játékos, aki irányítóként leosztogatott volna egy ilyen könnyednek vélt találkozón.

A kubaiak remek fizikai adottságaikra építettek, ám egyéni képességekben és csapatként is klasszisokkal a pécsiek mögött járnak. Jó tulajdonságaik ezen a találkozón arra voltak elegendőek, hogy egy félidőn keresztül partnerei legyenek a hazai fronton évek óta egyeduralkodó magyar bajnokcsapatnak.