A szomorú varázsló

- Egyértelmű, hogy nem vagyok boldog, hiszen vesztettünk, amit viszont nagyon utálok - így az Univer klasszisa. - Pedig elkaptuk a fonalat a második félidőben, remekül védekeztünk, a közönség is fantasztikusan buzdított minket, fel is zárkóztunk három pontra, aztán leálltunk.

- Miért?
- Nem tudom, talán túl sok szabálytalanságot követtünk el, az Atom szinte a büntetővonalról nyerte meg az összecsapást.

- Egyéni teljesítménye miatt azért csak nem szomorkodik…
- Amiatt nem, tényleg jól ment, a második félidőben bejöttek a nagyon fontos triplák, a társak is rám játszottak, biztosították számomra a szabad területet és tömtek labdákkal. Amikor nagy hátrányban voltunk, nem éreztem egyáltalán nyomást, teher, görcs nélkül játszhattam, s nagyon megindult. Aztán már minden ment magától.

- Ön szerzett negyvenkét pontot, a társak összesen harmincnégyet…
- A kosárlabda igazi csapatjáték, ez sokadszor bebizonyosodott. És az is kiderült, hogy ebben a párharcban egyáltalán nem jelent előnyt a hazai pálya.

- Akkor önöknek jó hír, hogy a harmadik meccset kedden Pakson rendezik.
- Igen, meg is próbálunk nyerni. Nagy önbizalommal várjuk a folytatást, úgy érezzük, a másik három csapat sem jobb nálunk: a bajnoki címre vágyunk! Minden egyes meccs teljesen nyílt a magyar bajnokságnak ebben a kiegyenlített, végső szakaszában.

- Akkor mégis, mi dönti el majd a bajnok kilétét?
- Egészség és hosszúság.

- Ezt hogy érti?
- Nagyon fáradtak már az izmok, az ízületek, gondolom, mind a négy gárda tagjainál. Amelyik csapatnál kevesebb lesz a sérült, amelyik a kétnaponkénti mérkőzések, a feszített tempó ellenére frissebb tud maradni, amelyiknek hosszabb a kispadja, az a gárda léphet tovább az elődöntőből, és azé lesz az arany is.