Tapodi Péterék nem adják fel

Az ellenfél, a lengyel Gdynia régóta meg akarja nyerni az Euroligát, sőt az idén megrendezné a négyes döntőt - már ha eljut odáig. Ahhoz azonban, hogy ez sikerüljön neki, a rájátszás előtti legjobb pozíciók megcsípése érdekében szerdán nemcsak győznie kötelező, hanem kosárarányán is jelentősen javítania kell, vagyis valószínűleg nem lesz lazítás, negyven percen keresztül óriási nyomás nehezedik majd a kék-sárgák csikócsapatára a hat évvel ezelőtt a földrész legjobb játékosának választott, 213 centis Dydek vezérelte kompánia részéről. Erről beszélgettünk Tapodi Péterrel, az előző évad Ek-ezüstérmesének - amely az őszi idénynyitó óta elveszítette Marcauskaitét, Volnaját, Englertet, Farmert, Fürészt és Pappot, a helyükre pedig mindeddig csupán a fiatal Somogyi és Tajkov érkezett - mesterével, de szóba kerültek más, aktuális témák is.
- Milyen most a hangulat az öltözőben, illetve az edzéseken a nagy változások után?
- Nincsen semmi extra, a fiatalok aranyosak, dolgoznak, és reméljük, hogy élnek a lehetőséggel, amely az ölükbe potytyant.
- Egy kicsit sincsenek megszeppenve?
- Nem tudom. Biztos furcsa azért nekik, hogy ilyen mérkőzéseken vesznek részt és ilyen ellenfelekkel szemben lépnek pályára, ráadásul szerda-szombat ritmusban, de hát majd beleszoknak.
- Azért a Szolnoki Főiskola és a B-csoport után, ahol eddig szerepeltek, elég nagy ugrás az Euroliga, a kontinens elitligája…
- Hát igen…
- Ezt a különbséget valamilyen taktikai fortéllyal át lehet hidalni?
- Nem.
- Akkor mi lesz a szerdai fellépésen a Gdynia ellen? Európa egyik legerősebb női klubjával szemben mire mehet a Szolnoki MÁV-Coop SE a tinijeivel? Nem tart attól, hogy ennek az összecsapásnak nagyon csúnya vége lehet?
- De igen, mert a lengyeleknek az euroligás rájátszás szempontjából számít a gólkülönbség, ezért sok együttérzésre nem számíthatunk tőlük. Megpróbálunk tisztességes mérkőzést játszani.
- Mint például a múlt szerdán Újvidéken?
- Mint például Újvidéken, így van.

- Ne kerülgessük tovább a forró kását: azért nem ment el a csapattól, mert önnel szemben nincs hátraléka a vezetőségnek?
- Sajnos én is a négy játékos közé tartozom, akikkel szemben az egyesület igen tetemes tartozást halmozott fel.
- Mennyit is?
- Tetemeset.
- Nem akar erről beszélni?
- Hát nem. De én ezt az évadot mindenképpen szeretném végigcsinálni Szolnokon.
- Ez valami belső késztetés, netán hűségeskü?
- Három évvel ezelőtt, amikor idejöttem, nagy lehetőséget kaptam a vezetőktől. A város és a szurkolók támogatását is élvezve azt gondolom, ennyivel tartozom az együttesnek.
- És az eddig eltávozók nem tartoztak?
- Én más nevében nem szeretnék nyilatkozni. Azt gondolom, hogy mindannyian más szituációban kerültünk Szolnokra és dolgoztunk itt, ezért nem lehet egyformán megítélni a helyzetünket.
- Ôszintén: meddig tervez jelen körülmények között a Tisza partján?
- Mondom, ezt az idényt mindenképpen be akarom fejezni a MÁV-Coopnál. Aztán, hogy a következő szezont hol kezdem el, az a jövő zenéje.
- Mi a közeljövő zenéje? Mik lehetnek a tavalyi bajnoki ezüstérmes és kupagyőztes céljai az előttünk álló hónapokban?
- Konkrét céljaink, hogy a fiatal játékosok fejlődjenek, élvezzék a kosárlabdát, élvezzék azt, hogy ilyen kiemelkedő tudású ellenfelekkel játszhatnak, és meg kell találni azokat az embereket, akikre majdan a jövő szolnoki női kosárlabdája épülhet.
- Tehát lesz MÁV-Coop SE, nem kell temetni a csapatot?
- Azt mondták a vezetők…