Megvan az első siker

A magyaroknak főleg a palánk alatt voltak gondjaik, centereink naggyá tették a veterán Paparazzót az elején, de ezt valamelyest kompenzálta a túloldalon Vajda két hármasa, és a hét első napján válóperen áteső Fürész (immár nem Csákány) ponterőssége. Az első negyed második felére végre összeállt a mieink védekezése, ami odavezetett, hogy öt perc alatt mindössze egy mezőnykosarat tudtak elérni a vendégek.
Az ebben az időszakban összegyűjtött tizenhárom pontos előnyre nagy szükség volt a második játékrészben, melyben váratlanul visszaesett válogatottunk, és ezt kihasználva két pontra zárkóztak fel az olaszok. Macchi vezérletével, aki a nyár nagy részét a tengerentúli profiligában, a WNBA-ben játszotta végig. Hogy nem rosszul, azt jelzi: tizenöt alkalommal a kezdőcsapatban lépett pályára ottani klubjában, a híres Los Angeles Sparksban, és meghálálva edzője bizalmát, ő lett a pontvadászat alapszakaszának negyedik legpontosabb dobója a mezőnyből. Arról, hogy egy fecske ne csináljon nyarat az ősz kellős közepén, Károlyi Andrea és Vajda Anna gondoskodott, jó megoldásaikkal a nagyszünet előtti percekben újra gyarapodásnak indult az előny.

A második félidő elején pedig el is döntötte az összecsapás sorsát a magyar válogatott, Englert vezérletével a harmadik negyed derekára húsz pont fölé tornászta a különbséget. A szolnokiak irányítója roppant nagy elánnal kosárlabdázott, és ő maga jegyezte azt a duplát egy szép passzcselt követő ziccerből, amellyel 59-39-re alakult az állás.

A maradék több mint egy játékrésznyi időben még brusztolt egy jót a két együttes, de izgalom és érdekesség már nem sok maradt. Olaszország ugyan a hajrában 22-ről 12-re faragta a hátrányát, de még így is elegendő távolságra maradt ahhoz, hogy ne kelljen félnünk az egymás elleni összevetéstől, hiszen Nápolyban a középdöntő második fordulójában mindössze öt ponttal kaptunk ki.
A csapatkapitány Károlyi félpályás triplája pedig jól jött slusszpoénnak a végére. ---- M ---- &