Ujhelyi Petra: igaz a pletyka

– Igaz az a pletyka, hogy a búcsúmeccse következik a hét végén a Szeviép színeiben? – faggattuk Ujhelyi Petrát, a szegediek válogatott centerét, aki tavaly bajnoki aranygyűrűt nyert a tengerentúli profiligában, a WNBA-ben a Detroit Shock tagjaként, december óta pedig édesapja kezei alatt kosárlabdázott a csongrádi megyeszékhelyen.
– Igen, igaz.
– Ez azt jelenti, hogy a Magyar Kupa jövő heti négyes döntőjét sem várja meg, amelyet éppen Szegeden rendeznek?
– Nem, mert hétfő hajnalban indul a gépem.
– Egészen pontosan hova is?
– Először Charlotte-ba, aztán Minneapolisba, mert a Minnesota Lynxhez megyek. ---- – Tehát akkor a Phoenix Mercury és a Detroit Shock után ez lesz a harmadik csapata az amerikai profiligában.
– Remélem. De egyelőre az a helyzet, hogy újra bizonyítanom kell, csak edzőtáborba hívtak a minnesotaiak, semmi garanciát nem adtak a jövőre nézve. Most minden úgy lesz, ahogy tavaly volt Detroitban: be kell verekednem magam a csapatba, ami már csak azért sem ígérkezik könnyű feladatnak, mert a Cleveland megszűnésével tizenhárom plusz játékos került a szabad ügynökök listájára.
– Szóval Dávid Kornélhoz hasonlóan újra belevág a nagy kalandba, egyszersmind a bizonytalanba. Mi csábítja vissza az Egyesült Államokba?
– Szeretném megméretni magam, de az is fontos a jövőm szempontjából, hogy ott legyen a nevem mellett: én WNBA-s játékos vagyok. Európában egyértelműen előnyt jelent az ilyesmi, hogy ne menjek túl messzire, itt, nálunk, Magyarországon is sokat nyom a latban egy játékos szerződtetése kapcsán. Szóval úgy is fogalmazhatnék, azért is megyek, hogy növeljem az eladhatóságomat.
– És hová szeretné eladni magát?
– Spanyolország a nagy álmom. Ezt meg is beszéltük a menedzseremmel, ráadásul most már, hogy mi is európai uniós tagállammá válunk, sokkal kedvezőbbé válik a pozícióm, mint ahogy minden magyar sportolóé.
– De miért éppen a spanyol bajnokság vonzza?
– Mert ott meleg van. És akárhányszor voltam ott, kellemes élmények értek. No és szeretem a sangriát… De komolyra fordítva a szót: fiatal vagyok, miért ne próbálhatnám ki?
– Olvasta detroiti bajnoktársa, Swin Cash lapunkban tett nyilatkozatát, melyben az ifjú sztár kijelentette, hogy a profiligának szüksége van az olyan játékosokra, mint Ujhelyi Petra?
– Jólesett, hogy ezt gondolja rólam, de nem hiszem, hogy egyetlenegy játékos is rosszat nyilatkozna a csapattársáról akár itt, akár külföldön. ---- – És ha megy a WNBA-be, mi lesz a válogatottal? Ebben az évben fontos Európa-bajnoki középdöntők várnak a magyar nemzeti együttesre…
– Ott elvileg szünet van augusztusban, mivel az amerikaiak kijutottak az olimpiára, és valószínűleg meg is nyerik. Nem tudom, mi lesz, beszéltünk Rátgéber Laciékkal, hogy erre még visszatérünk. Remélem, picit sikeresebben, mint az előző nyáron.
– Régen játszott már Magyarországon, most viszont az elmúlt fél évet itthon töltötte. Ha valamikor, hát most, a távozásakor itt az ideje a mérlegkészítésnek: milyennek érzi, hogy sikerült a visszatérése?
– Úgy érzem, az utolsó hónapra sikerült igazán belerázódnom a játékba, meg a csapatot és a csapattársaimat megszoknom, ezért is sajnálom, hogy éppen most kell elmennem. Ami pedig a bajnokság színvonalát illeti: erős, mert tényleg nagyon jó, európai szintű játékosok szerepelnek itt. A huszonnégy másodperces támadóidő bevezetése ellenére ritmusában még nem, fizikailag viszont egyre jobban kezdenek hasonlítani a magyar bajnoki mérkőzések a tengerentúliakra, a verekedés például már ugyanolyan a palánkok alatt, mint ott, erről a rajtam lévő kék-zöld foltok is híven tanúskodnak.
– Egy kellemetlen kérdés: WNBA-bajnokként nem érzi kevésnek a magyar mezőnyben elért alig több mint tizenkét pontos átlagát?
– De, végül is ha ennyire a számokra akarunk koncentrálni, elég kevés, ám én tudom, hogy meccshiányom volt, amikor viszszajöttem, hiába voltam edzésben. Összességében lehetett volna talán jobb is a teljesítményem, ez tény. ---- – Viszont az is, hogy ezzel fennállása legjobb eredményeihez segítette eddig a bajnokságban az ötödik helyen tanyázó Szeviép-Szegedet, sokat segítvén édesapjának, aki az edzője volt a jövő héten kupaelődöntőt játszó csapatnál.
– Aminek nagyon örülök. Remélem, a lányok sikerrel veszik a rájátszás utolsó szakaszát, és megtartják az ötödik pozíciót, mert ugye ez a cél, és a kupadöntő hétvégéjén is tudnak nyerni egy meccset.
– Búcsúzóul mit üzenne szegedi csapattársainak, mintegy útravalóul az idényből hátralévő egy hónapra?
– Azt, hogy próbálják meg élvezni a kosárlabdázást, hiszen ez csak játék, nem az életük múlik rajta, és akkor úgyis jönnek majd a győzelmek, ha az ember jó kedvvel, jó mentalitással áll hozzá a mérkőzésekhez.