Hiába, a sportág olimpiai bajnoka buszozott le Baranyába, úgyhogy ez az összecsapás azért mégis kicsit más volt, mint a többi, még ha tétje nem is volt. Hacsak az nem, hogy miként sikerül Jekatyerina Lisina bemutatkozása és Béres Tímea visszatérése, mivel ők is átöltöztek a mérkőzésre, és Rátgéber László azt ígérte, pályára is küldi majd mindkettőjüket.
Nos, az első félidőben nem tette meg, de mint mindennek, ennek is megvolt a maga oka. Mégpedig az, hogy a MiZo váratlanul jól tartotta magát, sőt az elején tartania sem kellett magát, mert annyira jól kezdtek Iványiék, hogy meglepetésre az Egyesült Államok nemzeti együttese kényszerült kapaszkodásra. Dobást is alig hibázott kezdetben a felszabadultan, mindenféle vesztenivaló – tehát lelki teher – nélkül kosárlabdázó magyar csapat, és a pécsiektől megszokott befutásos ziccerek mellett a triplák is sorban beestek az amerikaiak kosarába. Tranquilli, Branzova, Károlyi, majd Keller is treffelt távolról – igen, Keller is, az ős-PVSK-s center elvállalta a hármast és csont nélküli találat volt a bátorsága jutalma.
Ebből is látszik, az első negyedben minden bejött a fekete-fehéreknek, akik igazán méltóképpen képviselték hazánkat a világ első számú válogatottjával szemben. Amíg a kezdő ötös volt a pályán, egyre csak nőtt az előny, és az európai túrán lévő WNBA-sztárok egyre morcosabb arccal vették tudomásul, hogy már tíz pontnál is nagyobb volt a hátrányuk. Aztán Rátgéber ígéretéhez híven elkezdett cserélgetni – érthető, hiszen egy héten belül már a harmadik mérkőzését játszotta együttese, kellett egy kis pihenő a kulcsembereknek –, és a különbség előbb stagnálni kezdett, majd csökkenni. Ekkor már gyakrabban megtapasztalhattuk az irányító Shannon Johnson félelmetes gyorsaságát, akit egy az egyben képtelenségnek tűnt tartani, vagy Tina Thompson ponterősségét, aki jelenleg az Egyesült Államok női együttesének legjobb formában lévő játékosa. ---- E ---- &