Öt perccel a vége előtt hat pontra zárkózott fel a magát még egyszer nekiduráló BSE, ám erre 112-es etap volt a válasz pécsi részről, és Iványi hajrábeli hármasa végképp eldöntötte a csatát.
Borzasztó, csapkodó játékkal kezdődött a mérkőzés, amely valószínűleg a Pécsi VSK utolsó fellépése volt az idény során a fővárosban. Mindkét csapat erőltette a kinti dobásokat, de egyik sem sok sikerrel, viszont ha Palmer a gyűrű közelében kapcsolatba került a labdával, abból általában jól jött ki a BSE. Neki, Kosjárnak és Némethnek volt köszönhető, hogy némi meglepetésre szorossá tették az első félidőt a városmajoriak, aztán 33–33 után robbantott a bajnok. Károlyit nem tudták tartani a hazaiak egy az egyben, és az ő pontjaira építve előbb egy 8–0-s rohamot vágott ki a vendég, majd tíz fölé növelte előnyét. Öt perccel a vége előtt hat pontra zárkózott fel a magát még egyszer nekiduráló BSE, ám erre 11–2-es etap volt a válasz pécsi részről, és Iványi hajrábeli hármasa végképp eldöntötte a csatát.
Minek volt betudható csapata akadozó játéka a mérkőzés elején? – kérdeztük a lefújást követően Rátgéber Lászlót, a PVSK mesterét. – Szerintem sokan még nem értik, mit jelent keményen, de tisztán játszani. A másik dolog pedig az, hogy ez a meccs is bebizonyította: mindig ugyanazok az emberek nyerik meg nekünk a mérkőzéseket, és amikor mások voltak a pályán, sajnos ritmustalanokká váltunk. Egyébként pedig nagyon nehéz motiválni a kulcsembereket, hogy csipkedjék magukat ebben az értelmetlen középszakaszban.
