Spurs: már csak egy lépés

Az egyszer-egyszer nekilendülő, de rögtön falakba ütköző hazaiak egyébként sem voltak erejük teljében, szegény Kenyon Martin például hozzásegített bennünket a gyomorra ráhúzódó influenza új kórisméjéhez: négy pont, öt személyi hiba, nyolc labdaeladás. A Spursnek már csak egy győzelem hiányzik ahhoz, hogy 1999 után másodszor is bajnok legyen.
Bár K-Mart a szokásos módon indult az ütközetbe – a tenyeréből tölcsért illesztett a füléhez, hogy még hangosabb buzdításra biztassa a közönséget –, sápadtabb, halkabb és szelídebb volt a kelleténél, ami a fentebb már megidézett statisztikákon is meglátszott. A csatár a párharc során először nem volt képes érdemben hozzájárulni a Nets játékához, a cserepadon törülközőt borított a fejére, se őt ne lássák, se ő ne lásson senkit – bár állítja, a negyedik meccsen ennél is roszszabbul érezte magát. A csütörtöki edzésen is, amelyről ki kellett oldalognia, és a péntek reggeli dobóedzés időpontjában is, amikor képtelen volt szerelést ölteni. "Se a bíráskodásról, se a betegségemről ne kérdezzenek, csak a teljesítményemről. Azt könnyű összefoglalni: borzalmas volt. Rossz játék, rossz időpontban. Ez a történet lényege” – mondta Martin, aki négy pontjával az idénybeli legrosszabb mutatóját ismételte meg.
Az ABA-s időkből származó mezben játszó Nets hamar ötpontos hátrányban találta magát, de Jason Kidd első dobásai (tripla, középtávoli, lepattanóból feltett ziccer, betörés utáni felugrásos) után a labda rendre utat talált a gyűrűbe, így a mínusz ötből villámgyorsan plusz öt lett. És bár Kiddnek maradt még lőszere, a hazai csapat szép lassan belegabalyodott a Spurs-védelem csapdájába: ebben az időszakban szinte lehetetlen volt támadólepattanót szedni a vendégek palánkja alatt, és ahogy fogyott a bizalom, úgy mondott csődöt az irányzó Kidd kezében is. Miközben a Nets első negyedbeli mezőnydobási mutatója 27 százalékra zuhant, a Spurs 10–4-gyel zárta a játékrészt. Majd 7–0-val a másodikat.
Ebben a sorozatban egyszer sem nyert az a csapat, amelyik a nagyszünetben vesztésre állt – állapították meg a statisztikusok. Természetesen a kosarasok ezzel nem foglalkoztak, és hiába ment el kilenc ponttal is a nyugati bajnok, az ismét erőre kapó Kidd két triplájára, játékrészbeli 12 pontjára építve a Nets fordítani tudott. Csakhogy minimális előnyét nem volt képes megtartani, és mire ismét felharsant a szünetet jelző dudaszó, viszszaállt a "közte kilenc” állapot. A baj nem jár egyedül: ébredezni látszott Tony Parker is, akit Gregg Popovich, a Spurs vezetőedzője többször is lelki masszázsban részesített – a fiatal francián ugyanis látszott, megviselte David Robinson ledorongolása a legutóbbi összecsapás után (emlékezhetünk, a kis irányító akkor 1/12-es mezőnymutatóval rántotta sírba a texasiakat, igaz, többedmagával).

De még ekkor sem úszott el a hajó! A vírusokkal hadakozó Martin sikerrel vívott meg néhány fontos lepattanóharcot, Richard Jefferson nagy hirtelen hintett hét pontot: máris 76–78! "Vészhelyzet – gondolta Popovich –, ideje harcba küldeni Steve Kerrt, hisz évekkel ezelőtt megmondtam neki, tartsa melegen a kezét, biztosan most is készült.” A szinte a padhoz ragadt öreg természetesen nem okozott csalódást: előbb egy triplát, majd egy duplát küldött a helyére csont nélkül, és igaz, hogy két büntetőjéből csak az egyiket értékesítette, de azzal is tízpontosra nőtt a különbség – először az este folyamán. "Tizenöt esztendőm volt arra, hogy megtanuljam, hogyan kell nyugodtnak maradni az ilyen pillanatokban” – legyintett a 38. születésnapja (és az ötödik bajnoki gyűrűje?) felé közelítő Kerr papa.
Parkeren kívül sokat javult az előző meccsen pont nélkül maradó Malik Rose, a fontos pillanatokban labdát csenő vagy pontot szerző Emanuel Ginóbili, de a Spurs legjobbja szokás szerint az erős dupla duplát jegyzőkönyvező Duncan volt. "Két csatát akartunk megnyerni idegenben, ez sikerült, úgyhogy elégedettek vagyunk. Elég régóta küzdünk már ahhoz, hogy motiváljon bennünket az újabb bajnoki győzelem esélye. Nem szeretnénk, ha a lehetőség kicsúszna a kezünkből” – beszélt az öltözőbeli hangulatról a büntetővonalon is beleerősítő Duncan.
A Spurs vezéréhez hasonlóan 29 pontig jutott Jason Kidd is, akinek lehet, ez volt az utolsó mérkőzése a New Jersey közönsége előtt. "Ha ez lett volna az utolsó, úgy érzem, szépen búcsúztam – mondta az idény végén szabadügynökké váló, a pletykák szerint éppen a Spursbe tartó irányító. – Amim volt, azt ma mind otthagytam a pályán. Megpróbáltam a lehető legmagasabb szinten játszani, és úgy érzem, nyugodtan alhatok az éjszaka. Ami Kenyont illeti, nem szeretném, ha bárki is őt hibáztatná a vereség miatt, hisz ő is csak ember, márpedig mindannyiunkkal előfordul, hogy nem érezzük jól magunkat. Most neki volt rossz napja.”
Az East Rutherford-iak tehát elköszöntek a döntőtől, a párharc visszatér Texasba, ahol a felek további egy vagy két estén fárasztják egymást. Legutóbb 1992-ben volt példa arra, hogy az egyik fél a páratlan, a másik a páros mérkőzéseket nyerte meg: akkor a Chicago Bulls a hatodik találkozón "megszegte a szabályt”, és a Portland elleni győzelemmel el is hódította a bajnoki címet. E séma szerint most a San Antoniónak áll a zászló.
A legutóbbi mérkőzés tudósításában szót ejtettünk a pályán uralkodó feszültségről. Nos, ezúttal a palánkok alatt rend volt, viszont a környéken nem: előbb (hamis) bombariadó okozott némi felfordulást a meccsnek otthont adó Continental Airlines Arenában, majd a csarnoktól nem túl távoli egyik parkolóban gyulladt ki tíz autó, mert a döntőre igyekvő szurkolók siettükben megfeledkeztek a grillsütő kikapcsolásáról.

Tv: a Sport1 máról holnapra virradóra, hétfő hajnali 2 óra 15 perckor élőben közvetíti a nagydöntő hatodik összecsapását; ismétlés: hétfő, 16.15