Diadalmas visszatérés
Körmend egyik legboldogabb embere az a játékos, aki elmondása szerint Európa legjobb csapatából Európa legjobb közösségébe tért vissza. Az olasz Benetton Treviso még küzd a bajnoki címért, azonban Németh István a Körmenddel már bajnokcsapat tagjaként ünnepelhet. S teszi is, csütörtök este óta gyakorlatilag egyfolytában.
– Mondja csak, februári visszatérésekor gondolta volna, hogy az évad végén bajnoki aranyat akasztanak a nyakába?
– Nem gondoltam, de sokszor álmodtam róla.
– Edzôje, Zsebe Ferenc szerint hatalmas része volt a végsô sikerben.
– Ezért a mondatáért több italt kellett fizetnem neki. De nem bánom. Sokat változtattam a játékomon, hogy hasznos tagja legyek a csapatnak a végsô siker érdekében.
– Sikerült-e méltóképpen megünnepelni a bajnoki címet?
– Maradjunk annyiban, hogy a buli közepén járunk. Ezt nem lehet egy éjszaka alatt megünnepelni, de azért arra a csapat minden tagja vigyáz, hogy ne járjunk úgy, mint a Körmend elsô bajnoki címe alkalmával Putesz, azaz Patonay Imre.
– Mik a tervei a következô évadra? Marad Körmenden?
– Konkrétan nem tudom, hogy hol folytatom a pályafutásomat, de bárhová is kerülök, szeretném hasonló módon búcsúztatni az évet.
A kép közepén, világos pólóban a boldog tréner: Zsebe Ferenc aktívan kivette a részét a harmadik körmendi aranyból is (fotó: Meggyesi Bálint)
A kép közepén, világos pólóban a boldog tréner: Zsebe Ferenc aktívan kivette a részét a harmadik körmendi aranyból is (fotó: Meggyesi Bálint)
– A fenébe – tör ki a bajnoki aranyérmet és az azt követő mulatozást pihengető körmendi sikeredzőből, Zsebe Ferencből. – Igaza van, a döntő előtt azt mondtam, a Kaposvár ellen annyi esélyünk van a gyors sikerre, mint arra, hogy egyszer agysebészként keressem a kenyerem. Jaj annak, aki az első páciensem lesz. Főleg, hogy az elmúlt napok után egy kicsit remeg a kezem…
– Csak nem izgul?
– Alkohol, kialvatlanság: tudja, hogy van ez.
– Egyetlen szóval, hogy jellemezné csapata rájátszásbeli száguldását?
– Fenomenális.
– Szakmai magyarázata létezik-e annak, hogy egy középcsapat megtáltosodik, és amikor kell, lesöpör a pályáról mindenkit, aki szembe jön vele?
– Nagy okosságokat ne várjon tőlem. Annyit tudok mondani, hogy erőnk teljében voltunk, amikor a többieken már a fáradtság jelei mutatkoztak. A történet ott kezdődik, hogy az utolsó fordulóban Pakson le tudtuk győzni az Atomerőműt, és minthogy előtte nyertünk Fehérváron is, a körbeverések után a Zalaegerszeggel kerültünk össze.
– Más ellen nem ment volna?
– Nem lehet tudni, hogy egy másik csapat ellen mire mentünk volna a negyeddöntőben.
– Ehhez képest a továbbiakban, vagyis az elődöntőben és a fináléban sem volt túl sok gondjuk.
– Ez igaz. A döntő második meccsének harmadik negyedét leszámítva kézben tartották a találkozókat a fiúk. Tudja, megpróbáltuk azt játszani, ami a
legjobban megy. Az egyértelmű volt, hogy játékosonként tíz-tizenöt kiló hátrányban vagyunk, ezért gyorsan kellett kosaraznunk. Hozzáteszem, a bajnoki hajrában a srácok valahogy megoldották a lepattanózást is, amivel pedig egész évben rettenetesen küszködtünk.
– Ismerje el, meseszerű történet az önöké.
– Ezt aláírom. Amikor még az alapszakasz során a nagy rivális ZTE otthonában Polster Peti bevágta csapata századik pontját, tudtam, hogy ennél csak jobb jöhet. Azon a mérkőzésen negyvenkét ponttal megfáztunk, a drukkereink a játékosok fejét követelték, és persze nem kíméltek engem sem. De beszélhetnék a szurkolói tüntetésről is, ugyanis az évad közben az is volt.
– Ugyanezek az emberek csütörtök éjjel azért tüntettek, hogy érkezzenek már meg Kaposvárról.
– Ott voltunk.
– Valamennyi körmendi bajnoki aranyéremben aktívan benne van, hiszen 1987-ben és 1996-ban játékosként, most pedig edzőként tett rengeteget a sikerért. Mondja csak, mit jelent ez önnek?
– Azt, hogy nagyon megöregedtem.
– Ilyenkor kötelező feltenni a kérdést: hogyan tovább?
– Valamiféle agymosásra vágyom, hogy a következő másfél hónapban egyáltalán ne kelljen a kosárlabdára gondolnom. Ez persze kivitelezhetetlen, hiszen már most egyeztetni kell az egyesület vezetőivel a jövőt illetően. Jó lenne tudni, ki megy, ki marad.
– Körvonalazódik már a kép?
– Konkrétumokat még nem tudok, de az bizonyos, hogy magasra került a mérce, már Sotomayor, vagy talán Bubka kell hozzá, hogy átvigye.
– Nocsak, így lesz aggasztó egy bajnoki arany…
– A szurkolók igényeinek meg kell felelni. Az tisztán látszik, hogy a következő évadra szükségünk lesz egy igazi ötös centerre, mert különben nem lehetünk eredményesek.
– Ezek szerint még egyszer nem kivitelezhető, amit a Körmend ezúttal bemutatott?
– Erre most mit mondjak? Ez már Vágó Istvánnál is tízmillió forintos kérdés…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik