Csak papíron ászok

Vágólapra másolva!

2003.04.16. 20:27

Címkék

Ha nem is túl merész, de megvalósíthatónak tűnő tervvel vágott neki a legmagasabb osztálynak a Soproni Ászok férficsapata. A vezetőség a nyolc közé jutást jelölte meg célul, ám a sörgyáriak messze leszakadva mindössze két győzelmet szerezve az utolsó helyen fejezték be az alapszakaszt. A közelmúltban távozott is a csapattól a két tengerentúli kosaras, Parker és Wiley. Ma egyértelműen a bentmaradás a cél. Igyekeztünk utánajárni, hogy mi történt a csapattal, miért nem sikerült megfelelnie a várakozásnak.

A sok légiós közül mára Glisovics maradt hírmondónak Sopronban (Fotó: Pluzsik Tamás)

– Nem lehet, hogy mind az anyagiakat, mind a terveket illetően túlterveztek az évad elején? – kérdeztük Bokor Ákos ügyvezetőt.
– Az anyagiakat illetően nem, a követelmények tekintetében viszont, mint az bebizonyosodott, igen. A költségvetést tekintve ott áll a klub, ahol a tabellán a csapat. Azaz, a büdzsénk a legkisebb az A-csoportban. Ennek ellenére úgy éreztük, posztokra kell igazolni olyan külföldieket, akik az előző évadban remek statisztikai mutatókat produkáltak.Nálunk viszont gyakorlatilag semmit. Kovacsevicsnek ezért is kellett novemberben mennie.
– Ha már a légiósoknál tartunk,az évad során tíz külföldi fordult meg a csapatnál. Kis túlzással egymásnak adták a kilincset.
– Négyen csak a próbajátékig jutottak. Kovacsevics távozása után csaknem az egész évadot végigkísérte a dilemma, hogy centert vagy irányítót igazoljunk. Maljkoviccsal, akit egy hónapra szerződtettünk – ez utólag lehet, hogy hiba volt – nyertük a két meccsünket az alapszakaszban. Neki jobb ajánlata jött, Nikolicsról pedig kiderült, hogy egyénieskedő játékos. Jött Wiley és reaktiváltuk a tavaly huszonöt pont körüli átlagot nyújtó, nálunk tíz fölé alig jutó Parkert.
– Néhány fordulóval az alapszakasz befejezése előtt, bár Sopronban voltak, már egyikük sem játszott.Hogy áll most az ő helyzetük?

Halmos László emlékére

„Halmos, szia!” – szólt bele a telefonba, amikor fel akarta hívni a figyelmünket valamilyen olyasfajta módosításra, amirôl szerinte még nem tudott a Nemzeti Sport. Mindig, mindenben a rendelkezésünkre állt, sokkal több dologban, mint amennyi a kötelessége lett volna, az ô számára azonban nem az volt a fontos, hogy neki mennyi dolga van, hanem a kosárlabda: az, hogy kedvenc sportágának bajnokságaiban minden zökkenômentesen menjen. Mindenkit ismert, mindenki ismerte, mert aki kapcsolatba került a sportággal, kapcsolatba került vele is, aki a honi szövetség agya volt. Hétköznapi ember számára szinte elképzelhetetlenül sok szál futott össze a kezében, voltaképpen az ô érdeme, hogy miközben az MKOSZ jelentôs szervezeti átalakuláson ment keresztül, a versenynaptár változatlan maradt, és nem ütötte fel a fejét a káosz. Miközben az ô irodájában szinte mindig káosz volt, papír papír hátán, de ô mindig tudta, hová kell nyúlnia, ha valamit el akart intézni. És még a múlt héten is intézte a kosarasbajnokságok ügyeit, szerdán azonban végleg átadta a stafétabotot fiának, akit már régóta az utódjának szánt – talán mert ô tudta a legjobban saját magáról, mennyire beteg. Mi, akik szinte nap mint nap együtt dolgoztunk vele, nem tudtuk, mert sohasem errôl beszélt, hanem az aktuális teendôkrôl. Sajnos nem halljuk többé a hangját, sajnos nem látjuk ôt többé a meccseken a jegyzôasztalnál, ahol a hivatalos ellenôrök ülnek.
Életének ötvenegyedik évében elhunyt Halmos László, egykori játékvezetô, komisszár, legutóbbi tisztsége szerint a profiligák versenybizottságának elnökhelyettese. Akik ismerték, tudják, halála mekkora veszteség a magyar kosárlabdaéletnek.

– Tartozunk nekik. De sajnos, nemcsak nekik, hanem mindenkinek. Több mint tizenötmillió forint szerződésben vállalt kintlevősége van a klubnak. Végül kénytelenek voltunk kölcsönt felvenni. A Szeged elleni elvesztett hazai összecsapás után nyilvánvalóvá vált, hogy nem kerülhetjük el az utolsó helyet, és a végjátékban, a bentmaradásért vívott harcban csak egy külföldi szerepelhet. Tény, csúsztunk a fizetésükkel, így azzal, hogy a két amerikai nem edzett és nem jött el Kecskemétre a meccsre, a mi döntésünket könnyítette meg – Glisovics lesz az a légiós, akire számítunk a bentmaradásért vívott harcban. Wiley és Parker pedig már hazautazott.
– Az ön által is említett pénzügyi nehézségeknek mekkora szerepük volt az alapszakaszban mutatott gyenge produkcióban?
– Nyilván volt, de a Postás példája egyrészt azt mutatja, hogy pénz nélkül is lehet jól játszani, másrészt, hogy folyamatos, jó játék esetén sem dől a pénz.
– Hogyan tovább?
– A város nehéz helyzetben van, ennek ellenére a sporttámogatást megkapjuk. Most már nekünk kell bizonyítanunk azzal, hogy bentmaradunk az A-csoportban. A felnőttek valóban gyengén szerepeltek, a juniorok viszont másodikok lettek, és négyen közülük a felnőttkeretben edzenek, sőtpályára is léptek már az első csapatban. A saját nevelésű soproni fiúk most bizonyíthatják, hogy lehet rájuk számítani.