Pocsék időjárás, pocsék játék

Ez így körülbelül ötezer kilométeres kirándulás néhány napon belül – mostoha, téli időjárási viszonyok közepette. Biztosan nem sokan irigylik őket ezért. A vendégek amúgy már a bemelegítésnél elrettentették a hazai nézőket, felvonultatták ugyanis a 198 centis, óvatos becslések szerint is száz kilónál súlyosabb bosnyák válogatott Rankica Sarenacot. Mellette szinte eltörpült a mindössze 151 centis, törékeny Lara Tran Van Nho, akinek ősei talán vietnámiak lehettek, a neve legalábbis erre utal, az viszont biztos, hogy Franciaországban született. Érdekes látványt nyújtott az irányító és a center egymás mellett.
Balogh Judit egykori csapata, a tavalyi Ronchetti-kupa döntős, most először euroligás Tarbes dobta az első kosarat Savasta révén, de hamar fordítottak a pécsiek a PVSK-hoz hasonlóan soknemzetiségű társaság (hat francia, egy bosnyák, egy jugoszláv, egy ausztrál és egy szlovák játékos alkotta a Gespe Bigorre keretét) ellen. A gallok – akiket fiatal, mindössze harminchárom éves edző gardíroz – az elején elsősorban Sarenacra építettek, vele szerettek volna kosarakat dobatni. Ez időnként sikerült is, miközben a házigazdák is sűrűn cseréltek, pedig nem volt öldöklő az iram. Béresék minden tekintetben jobbak voltak, ezért már a nagyszünetig tizenkét pontos előnyt szorgoskodtak össze. Szembetűnő volt, hogy a második negyedben a vendégek mennyire kevés támadólepattanót szereztek meg, ami azt bizonyította, hogy Sarenac is távol tartható a palánk alól.
Gyengén kezdte a harmadik negyedet a MiZo-Pécsi VSK, csaknem három percen át nem ért el kosarat. Amitől persze felbátorodtak a franciák, és fel is zárkóztak egy 6–0-s sorozattal, de a közönség nem ennek tapsolt, hanem annak, hogy Branzova megszerezte századik euroligás pontját pécsi színekben, ezzel a bolgár játékos a vasutasok legeredményesebbje most a nemzetközi porondon. Mozgékonyabb volt a PVSK, a Tarbes kosarasai darabosabbnak tűntek, ám jobb lábmunka, gyorsabb gondolkodás ide vagy oda, nem tudott nagyon megugrani a baranyai hölgykoszorú, csak a hat-nyolc pontos vezetését állandósította.
Intő jel volt azonban, hogy a harmadik játékrészt elveszítették Iványiék, akik a negyedikben sem kosaraztak jól. Újabb háromperces kosárínségük miatt négy pontra felengedték a gallokat, innen kezdve viszont már nem volt félnivalójuk. A fanatikus szurkolóik átsegítették őket a holtponton, ráadásul az ellenfél is kezdett elfáradni, ami abból is látszott, hogy játékosai több labdát is eladtak. Popovic nagyon fontos találatot ért el 45–41-nél, de Branzova pontjai is nagyon kellettek a hazaiaknak, mert még így is viszonylag szorosan alakult a mérkőzés. Egy időkérést követően az utolsó három és fél percnek nyolcpontos (51–43) pécsi előnnyel vágtak neki a csapatok. A hajrában a támadóidőt kihasználva, okosan ölték az időt Rátgéber László tanítványai, és a legjobb pillanatokban dobták kosaraikat, miközben a vendégek büntetőket hibáztak. Az utolsó percre a kipontozódott Dumerc helyére az alig másfél méteres Tran Van Nho is bejött a pályára, ám fordulatot az alacsony termetű játékostól sem lehetett várni, így nyertek a fekete-fehérek, és megszerezték ötödik győzelmüket az Euroliga 2002–2003-as idényében.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Nem vagyok elégedett a mutatott játékkal, de a legfontosabb, hogy nyertünk, és megszereztük ötödik győzelmünket, ehhez pedig gratulálok a lányoknak. Köszönöm a szurkolóinknak, hogy ilyen rossz időjárási viszonyok közepette is kilátogattak a mérkőzésünkre.
Damien Leyrolles: – Számunkra minden mérkőzés nehéz az Euroligában, ahol ez az első idényünk. A Pécs nagyon erős csapat, bár most nem játszott jól.