Nem borult a papírforma

1.15 kontra 3.30. Íme a meccs oddsai a tippmixen. A pécsiek aligha berzenkedtek a favorizálás miatt, noha előre lefutott derbinek titulálni a csatát…
Hát, nem is tudom. Odaát öt orosz világbajnoki ezüstérmes, akik nem egész két hete éppen Pécsett mutatták be, hogy micsoda válogatottat alkotnak, no meg Milton, a csokibőrű klasszis, akinél szinte lehetetlen felsorolni, mi mindent nyert már. Szóval "ütős” kis csapat a Jekatyerinburg, még akkor is, ha az Euroliga-rajt kétségkívül a pécsieknek sikerült jobban. Csak emlékeztetőül, e találkozóig három meccsből hármat nyert a PVSK.
Csütörtökön pedig a negyedik sikerért indult harcba, de hogy nem lesz könnyű dolga, az rögtön az elején kiderült. Gyanítjuk, a hazai hölgyeket tökéletesen ismerő baranyai tábor nem is nagyon várt kosáresőt Iványiéktól, ám a kínos gólcsend így is sokkoló volt. Öt perce tartott már a találkozó, és egyedül Tranquilli talált be, igaz, ő távolról. Ezer szerencse, hogy odaát sem volt felhőtlen az élet, és akkor még finoman fogalmaztunk. Baranova, az egyik legnagyobb ász nehezen volt megjátszható, hála Tranquillinek, aki majdnem húsz centiméternyi magasságkülönbséget kompenzálva őrizte mesébe illően. Jórészt a nagyszerű védekezésnek, no meg a bolgár Branzova ponterősségének volt betudható, hogy az első felvonás végén magához vette a kezdeményezést a házigazda.
Rátgéber edző a folytatásban is ragaszkodott ahhoz, hogy szinte percenként alakítson az együttesén, míg az oroszok inkább az állandóságra voksoltak, ám bizonyára nem ezért fordult a kocka a második etap elején. Úgy tetszett, az óriások egyre inkább kezdenek belelendülni. Oszipova nem ritkán valósággal kikönyökölte magának a helyzetet, Milton a mezőnyből és a palánk alól is betalált, és elkapta a fonalat Baranova is. Markáns veszélytől mindazonáltal nem kellett tartani, részint mert az orosz előny egyáltalán nem volt tetemes, részint pedig mert a mieink fegyverei, a pontos, távoli tempók állandó rettegésben tartották a Jekatyerinburgot.

Érdekes módon Branzova, a magyarok centere volt az, aki a szakasz végén élt e lehetőséggel – szögezzük le, nem ez volt az első triplája. A trojka jeladás volt, csatába hívó kürtszó, és a publikumnak felettébb tetsző roham vége az lett, hogy nyolcpontos előnyt épített fel a PVSK.
És hol volt még a remeklés vége? A harmadik negyedben mintha már csak Oszipova hitt volna a vendégcsapatban, a többiek szép csöndben elkönyvelték a vereséget. Szerencse, hogy a fehér mezesek meg is tettek mindent az évadbeli negyedik euroligás diadalért. Ujvári szórta meg magát ekkortájt, aztán a hatalmas centermunkát végző Béres villant kétszer, és nem volt ember a csarnokban, aki ne vette volna biztosra a mecseki győzelmet.
Hát még amikor betalált Iványi és Károlyi is. Azok voltak csak a szép pillanatok! Kapaszkodjanak meg, húsz ponttal "égett” ekkor az orosz sztárcsapat. A végén aztán behullott néhány kósza vendégtripla, de ezt ekkor már senki sem bánta. Hiszen győzött a vendéglátó, és nyertek a mieinkre fogadók is. 1.15 kontra 3.30.
A pécsiek sokadszor hozták a papírformát.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Kevés hiányzott a tökéleteshez. Védőlepattanót talán nem szedtünk annyit, mint amennyit lehetett volna. Köszönöm a szurkolóinknak ezt a felejthetetlen kosárlabdaestét.
Vlagyimir Koloszkov: – Egyszerűen jobb volt a Pécs. Mást nem nagyon tudok mondani.