Kiderült, van élet az NBA után

Nem is ő lett volna, ha nem vacillál heteken, hónapokon át. A Strasbourg, a francia középcsapat, mint bástya szerepelt számára, ha nem jön össze más, ha nem adódik egy új, jobb lehetőség, a gallok tárt karokkal várják. Már-már úgy tetszett, marad Franciaországban, amikor robbant a bomba, kaptuk a szívet melengető hírt: Zalgiris Kaunas.
– Higgye el nekem, csöppet sem volt tervezett a részemről, hogy többször is kivártam – kezdett bele Dávid Kornél. – Egyszerűen így alakult. Az elmúlt években igyekeztem a lehető legkörültekintőbben csapatot választani.
– Arra azért kíváncsi lennék, utólag megváltoztatná valamelyik döntését?
– Meglehet, talán jobb lett volna előbb kipróbálnom magam valamelyik európai csapatban. Csakhogy nem voltak túlságosan kedvező lehetőségeim. Még Honvéd-játékos voltam, amikor elmehettem volna Amerikába tanulni, ki tudja, hogy alakul a karrierem, ha akkor, huszonkét évesen belevágok.
– Esetleg simább út vezetett volna a nagy cél, az amerikai profiliga felé. Apropó, NBA. Visszavágyik?
– Én már csak olyan vagyok, hogy sohasem adom fel. Ugyanakkor tisztában vagyok a realitásokkal, azzal, hogy előfordulhat, többé már nem lesz esélyem kikerülni a tengerentúlra. Figyelem a kinti eseményeket, képben vagyok, vagyis várom az alkalmat, bár nem felejtem el azt sem, hogy az amerikai próbálkozások kevés sikerrel jártak az utolsó időszakban. Tudniillik alig-alig játszottam.
– Talán, mert makacs volt, s nem váltott.
– Így van. Azt tudni kell, hogy kezdetben óriási szerencsém volt, a Bullsban rengeteg lehetőséget kaptam. Belekóstolhattam, mit jelent, ha minden mecscsen számítanak rám. Később, amikor már inkább perememberré váltam, egyre csak vártam, mikor fordul a kocka, s lesz minden olyan, mint korábban volt.
– Hát nem lett…
– Ötperces kosaras maradtam.
– Nem úgy Strasbourgban, ahol a csapata vezéregyénisége lett. A világért sem szeretném lebecsülni a teljesítményét, no meg a gárda erejét, de: jobb lehetőség nem adódott?
– Egy volt, hívott a Málaga. Azóta is sokat gondolkodtam rajta, el kellett volna mennem vagy sem. Riasztott, hogy csak egy kis időre kellettem volna. Beugrónak hívtak, valaki megsérült, én lettem volna a helyettes.
– Kaunasban szerencsére nem kell ettől tartania. Álmai csapata a Zalgiris?
– Nem az. Mondom ezt úgy, hogy nagyon az idény elején járunk, rengeteg hazai meccsünk és legalább kilenc Euroliga-derbink van hátra.
– Hogy tetszik önnek a kontinens legerősebb vetélkedése?
– Az Euroliga remek sorozat. Szervezett, színvonalas.
– Megállja-e a helyét az NBA-vel való összevetésben?

– Az NBA más. Számomra mindenképpen az a csúcs. Még akkor is, ha teszem azt a tíz évvel ezelőttihez képest jelentősen felhígult.
– Térjünk vissza az öreg kontinensre, s vessünk néhány pillantást az Euroliga egyéni statisztikáira. Öt forduló után ön a liga tizedik legeredményesebbje, a hatodik legjobb lepattanózója, az összteljesítményről árulkodó IBM-listán pedig ötödik. Világnagyságok egész sorát előzi meg: gondolta volna, hogy ilyen jól megy majd önnek a játék?
– Nem, egyáltalán nem, de bevallom, nem is tulajdonítok nagy jelentőséget az egyéni mutatóknak. Főleg, hogy borús idők járnak felénk mostanság, három meccset vesztettünk zsinórban, az Euroligában egy–négyes mutatóval állunk, ami az edzőnk, Algirdas Brazys állásába került. December elsejétől a litván válogatott szövetségi kapitánya, Antanas Sireika irányítja a munkát.
– Jó hír ez nekünk? Brazysnál végigjátszotta a meccseket.
– Így van, és bízom benne, hogy így lesz ez a későbbiekben is. Az edzőváltás mindazonáltal mindig kétesélyes, tudja hogy van, új ember, új elképzelések. Abban biztos vagyok, hogy a csapat jól jár Sireikával, akiről azt mondják, az egyik legjobb szakember Litvániában. Remélem, fel tudja rázni a csapatot, mert a mostaninál többre hivatott a társaság.
– Önön kívül Németh István és Gulyás Róbert is tagja az Euroligának – milyen a magyarok megítélése kontinensszerte?
– Jó. És remélem, egyre jobb lesz. Nem is olyan régen egy hosszabb interjút közölt velem az Euroliga internetes oldala, amelyben beszélgettünk a többiekről is. És tudja, mi történt? A cikk megjelenését követően több külföldi menedzser is felhívott telefonon, és érdeklődtek Németh Istiék iránt.
– Mit mondott róluk?
– Hogy jók. Fiatalok, tehetségesek.
– Másfél hét múlva együtt bizonyíthatnak. Jönnek a franciák. Mire számít?
– Arra, hogy győzünk. Hihetetlenül fontos meccs lesz, úgyhogy a másik két Európa-bajnoki derbire egyelőre nem is gondolok.
– Jó, hogy ismét teljes lesz a keret. Nem volt ez mindig így…
– Hagyjuk ezt. Nem szívesen foglalkoznék azzal, hogy mi történt korábban. Varga Mátyás szövetségi kapitánnyal tisztáztunk mindent, és azóta nincs gond. S nem is lesz, ígérem. Csak győzzük le Franciaországot!