Jó, hogy itt vagyok!

Hirtelenjében kapósak lettek a mieink.
Báder pedig – kis, de tényleg csak nagyon kis túlzással – sztár lett, gyorsabban, mint azt bárki hihette volna.
– Csaknem tizenhét pontos meccsenkénti átlag, állandó tagság a szlovén gárda kezdő ötösében, fogadja elismerésünket, ennél aligha alakulhatott volna szebben a Novo Méstó-i első hónapja…
– Köszönöm szépen. Való igaz, szépen alakulnak a dolgok. Négy hivatalos edzőmeccsen vagyunk túl, és valamenynyin kezdő voltam. Ez pedig mesés eredmény, főleg azok után, hogy korábban úgy tűnt, harmadik számú centerként számít rám a Krka.
– Valóban jelentős fordulat. Mi történt?
– Semmi különös, mindössze annyi, hogy egy amerikai fiútól, Davisontól időközben megvált a klub, nekem pedig elég jól megy a játék, és remekül érzem magam. Az, hogy Skelin, a horvát válogatott centere elmegy, tudvalevő volt, őt egy igazi sztárcsapat, az olasz Skipper vitte.
– Egy gondolat erejéig kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Ismert, hogy a szerződéskötés előtt makacsul ragaszkodott az edzőhöz, a kontinensszerte elismert Neven Spahijához. Mi több, úgy tudjuk, egyfajta feltétel volt, hogy a tréner Novo Méstóban maradjon.
– Hadd kezdjem azzal, hogy amikor próbajátékra érkeztem, egyáltalán nem ismertem a csapatot, és Spahijáról is csak annyit tudtam, hogy korábban a Cibona Zagrebet edzette. Csakhogy az a négy nap, amit Szlovéniában töltöttem, meggyőzött arról, hogy amit róla mondanak, igaz.
– Mégis mit mondanak?
– Például, hogy a csapat ereje elsősorban abban rejlik, hogy Spahija az edző. Vagy azt, hogy fantasztikusan bánik a játékosokkal, és remek edzéseket tart. Egy biztos, a Krka kitörési lehetőséget jelent egy magamfajta kosarasnak, az edző személye pedig külön csáberő volt.
– Azért arra kíváncsi lennék, mit szóltak a szlovénok, amikor kifejtette, előbb írjon alá Spahija, azután jön Báder is…
– Lehet, hogy volt olyan pillanat, amikor leesett az álluk. Főleg, hogy a tréner is kivárt, ugyanakkor mi állandó kapcsolatban voltunk, és a horvát szakember azt mondta, kilencven százalék, hogy marad. Vagyis még mindig ott volt az a hiányzó tíz százalék, ráadásul vagy két hétig állt az ügy.
– Egyvalami leszűrhető: az edzője tud valamit.
– Elég sokat. Hogy mást ne mondjak, a szolgálataira minden nyáron igényt tart a San Antonio Spurs is. Rendszeresen megy ki oktatni az NBA-s kosarasokat, nemrég pedig egy amerikai tréner érkezett hozzánk, most ő segít nekünk.
– Lassan egy hónapja él Novo Méstóban, milyen az élet a kisvárosban?
– Nyugodt. Itt aztán tényleg csak a kosárlabdával kell foglalkoznom. Hozzáteszem, másra nem is nagyon maradna időm. Elképesztő, hogy mennyit edzünk. Úgy képzelje el, hogy augusztus hetedike óta egyetlen szabadnapunk volt. Aztán feltűnő az is, hogy az itteniek mennyire szeretik a csapatot. Olykor-olykor már engem is felismernek a városban.
– No és milyen az új csapata?
– Fiatal, gyors, hajtós. Itt ugyan nincsenek nagy nevek, talán a szlovén válogatott Duscakot leszámítva egyetlen sztár sem játszik a Krkában, viszont rengeteg fiatal tehetséget találni a keretben.
– Ha megengedi, itt el is időzhetnénk egy kicsit. Idehaza önt mindenki tálentumként kezelte, hallani ugyanakkor olyan hangokat is, hogy túlságosan nagy falat a Novo Mésto. Mit gondol, nem volt korai a szerződés?
– Most úgy érzem, egyáltalán nem. Remekül érzem magam a fiatalok közt, és bevallom, gyakran eszembe jut, milyen jó, hogy itt vagyok.
– Itt jegyzem meg, lehetne Amerikában is…
– Feltéve, ha két évvel ezelőtt kimentem volna tanulni.
– Miért nem ment?
– Két utat tartottam járhatónak: az egyik Amerikába vezetett volna, és egy ottani egyetemi csapatból harcoltam volna az NBA-s helyért. A másik, amelyen végül el is indultam, egy Krka szintű csapattól vezet valamelyik európai élgárdához. Annak idején rengeteget töprengtem, és a döntésemben közrejátszott az is, hogy az amerikai modell eddig egyetlen magyarnak sem vált be. Másként: az egyetemi bajnokságból senki sem lépett tovább a profiligába.
– A jelszó tehát világosan kitűzve: jöjjön a tanulóév! Ami azt illeti, (játék)lehetőségben nem lesz hiány.
– Így igaz, hiszen a szlovén bajnokság mellett, amelybe a rájátszásban kapcsolódunk be, indulunk a délszláv együtteseket tömörítő Goodyear-ligában és a hihetetlenül erősnek tűnő ULEB-ligában is.
– Ismeri már a csapat elé tűzött célokat?
– Neven Spahija valamelyik szlovén újságban azt nyilatkozta, az idén valamit nyernünk kell.
– Márpedig, ha ő mondja… Azt nem volt nehéz leszűrni, hogy a horvát szakember villámgyorsan a kedvence lett. Már csak az a kérdés: vajon ő is így van ezzel önnel kapcsolatosan?
– A mester meglehetősen távolságtartó ember, úgyhogy ez valószínűleg nem mostanában fog kiderülni.