Jól és látványosan játszottak

Paks Duna-parti kisváros, mindössze 20 986 lakossal, Tolna megyében. Ha valaki netán nem tudná, hol keresse a térképen, nehezen találná meg, hiszen még csak nem is megyeszékhely, és ekkora település, mint az "atomváros”, még Magyarországon is nagyon sok létezik. Valami miatt mégis egyedivé vált a helység, és nem az ott épült atomerőmű miatt, hanem az Atomerőmű okán.

Igen, így, nagybetűvel.
Merthogy most nem az energiatermelő központról, hanem egy kosárlabdacsapatról van szó, amely hatalmas dicsőséget szerzett városának ebben az évben: megnyerte hazánk bajnokságát. Egy olyan sportágban, amelyben pedig óriási a konkurencia, éppen ezért hatalmas az értéke az aranyéremnek. Voltaképpen szó szerint, elvégre nem titok, hihetetlen pénzek röpködnek a honi élcsapatoknál, a legjobbaknak már évek óta kilenc számjegyű a költségvetésük.
De ennek az írásnak inkább az a témája, hogy Fodor Péter gárdája teljes mértékben megérdemelte a diadalt. Már a kezdet kezdetén látszott, nagyon egységes együttes a paksiaké, egyik poszt sem "lyukas”, a kezdő ötös mindegyik tagja nemzetközi szintű kosaras. És a hazai szinten sztároknak számító játékosok remekül megtalálták a közös hangot a pályán és azon kívül egyaránt. Mondják, kitűnő közösséget alkotnak az Atomerőmű SE kosarasai, de ennél sokkal fontosabb, hogy nagyszerűen érzik egymást a pályán, és ez oda vezetett, hogy Davisék játszották a legszórakoztatóbb, leglátványosabb kosárlabdát az élvonalban. És ezúttal végre a szép játék eredményességgel is párosult, aminek a sportág rajongói örülhetnek a legjobban. Elvégre mennyivel jobb egy olyan alakulatnak tapsolni, amely szemre is tetszetős támadásokkal és kosarakkal aratja sikereit, mint egy olyannak, amely rendre csak küszködik a pályán, és sikereit kizárólag annak köszönheti, hogy mindenki másnál magasabb szinten műveli az ellenfél játékának széttördelését.

Azért persze előfordult, hogy a paksiaknak is küszködniük kellett, de meglehetősen ritkán. Leginkább tavasszal, a középszakasz kellős közepén, amikor öt meccsből négyszer kikapott az addig a honi pontvadászatban mindössze kétszer veszítő egyesület. De hát hiú ábránd még a legelvakultabb szurkolók részéről is, hogy kedvenceik hullámvölgy nélkül játsszanak végig egy majdnem kilenc hónapon át tartó évadot… Márpedig atomváros büszkeségei ezt a bizonyos, előbb említett, március végi, április eleji időszakot leszámítva remekeltek kis hazánk bajnokságában, a rövid megingás előtt és után is az ASE volt a legstabilabb magyar csapat. No meg amit élgárdáink java része nem mondhatott el magáról a nemrég befejeződött szezon kapcsán, nemcsak otthon, hanem idegenben is képes volt rangadókat nyerni. Alighanem éppen ez emelte a piros-kékeket a többiek fölé.
"Nagyon régóta várt a város erre a sikerre, és nagyon boldog vagyok, hogy két fiammal együtt lettünk bajnokok. És kérem, írja meg azt is, ilyen remek közegben öröm dolgozni” – mondta hetekkel a nagy diadal után Fodor Péter vezetőedző. És hogy mennyire jó lehetett a hangulat az atomosok körében, azt az bizonyítja a legjobban, hogy a kulcsemberek kivétel nélkül maradnak Pakson, hiába bombázták őket mesés ajánlatokkal máshonnan. Szeretnek együtt játszani, szeretnek együtt dolgozni, és ennek sok szép siker lehet még az eredménye.
Talán a következő évadban már nemcsak itthon, hanem a nemzetközi porondon is.


Edzői szemmel

- Nagyon sűrű programmal indult a szezon, mivel a bajnokság és a nemzetközi kupa terhei mellett a válogatottban is szerepeltek játékosaink, négy embert adunk a nemzeti csapatnak, akik hozzá is járultak ahhoz, hogy válogatottunk életben tartotta továbbjutási esélyeit - mondta Fodor Péter. - Kitűnően szerepeltünk az alapszakaszban, hiszen a már említett terhek ellenére végig az első helyen tudtunk maradni, és kifejezetten jó mutatóval zártunk. Ezek után jött a középszakasz, ahol volt egy kis hullámvölgyünk, valószínűleg a nagy megterhelés fáradtsága itt jött ki a fiúkon, de így is elsők maradtunk, tehát kedvező pozícióból indultunk neki a play offnak. Ott két, viszonylag sima kör után kerültünk a döntőbe, és végül, úgy érzem, az a csapat nyerte az aranyérmet, amely az egész évad során a legtöbbet nyújtotta, és nem csak a bajnokságban.