NEM VAGYOK A KLUB-VB HÍVE, sőt kifejezetten a klub-vb ellen vagyok, ezt nem árt leszögezni. Természetesen lehet nem egyetérteni, és elfogadom azt a futballromantikus álláspontot is, hogy olyan csatákat láthatunk futószalagon, amilyenekre korábban egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán nyílt alkalmunk. Annak az ódiumát is vállalom, hogy a nézőpontom európai központú, ennélfogva arrogánsnak és lekezelőnek tűnhet – mégiscsak itt van a klubfutball fókuszpontja –, mert leszámítva az öreg kontinens csapatait tényleg mindenki nagy kedvvel és az új lehetőségnek megörülve érkezett az Egyesült Államokba a tornára. És való igaz, hogy egy olyan amatőr csapatnak, mint az Auckland City, rajta keresztül pedig magának Új-Zélandnak, sőt a komplett óceániai régiónak ez maga a futball ünnepe. De még az afrikai és az ázsiai csapatoknál is hasonló a hozzáállás és a torna kiváltotta érzet, számukra voltaképpen nem jelent problémát, ha nem nyernek, nekik tényleg nettó nyereség a részvétel.
Csakhogy a világ öröme az európaiak erejére és erőfeszítésére épül. Mindenki az európai csapatokkal akarja összemérni magát, mindenki az európai elit alakulatok ellen szeretne globális nézettséget szerezni, miközben ezek az európai gárdák jelenleg az utolsó utáni tartalékaikat mozgósítják azért, hogy a világ vágyát kielégítsék. Persze a busás pénzdíjat elfogadják – hangozhat az ellenérv, ám egyrészt ez nem a játékosok és az edzők, hanem a klubvezetők öröme elsősorban, másrészt ha megkapargatjuk a felszínt, fájó egyenlőtlenségre bukkanunk. A legnagyobb európai klubok teljes működési bevétele 800-1000 millió euró körül mozog, ha közülük kerülne ki a klub-vb győztese, legfeljebb százmilliót tehetne be a kasszába.
Ha a legtehetősebb nem európai csapat nyerne – jelen esetben a brazil Palmeiras, mert a szaúdi Al-Hilal gazdasági realitása egy másik világ –, a legjobb esetben is csak a felét vihetné haza, ám a működési bevételeihez viszonyítva (ami, ha minden összejön, akkor is csak alulról karcolja a 200 millió eurót) busásabb honorálásnak számít. Magyarán: vagy a nem európai klubok vannak túlfizetve, vagy a belüket kidolgozó európaiak díjazása kevés… És akkor még elő sem vettük az egyre durvuló sportnaptárt, mert nincs az a pénz a világon, ami igazolná ezt az erőfeszítést.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!