Siti Bea: Felejtsük el a norvégokkal kapcsolatos sztereotípiákat!

Bár az oroszok elleni tegnapi, a mieink számára tét nélküli mérkőzésen elszenvedett vereség már a harmadik volt a szerbiai tornán, amikor igazán kellett, hozta magát a válogatott, és a kulcsmeccsek megnyerésével bejutott az elődöntőbe. A magyar csapat délelőtt elhagyta a több mint másfél hétig otthonául szolgáló Újvidéket, és elfoglalta szállását a hétvégi éremcsatáknak otthont adó Belgrádban, ahol kora este már edzést is tartott Karl Erik Böhn szövetségi kapitány.

Mint ismert, a mieink két év után tértek vissza a nemzetközi vérkeringésbe, és rögtön négy közé kerültek az Eb-n – Böhn első nagy tornáján szövetségi kapitányként. A kontinenstornák 1994 óta íródó történetében a magyarok ötödik alkalommal jutottak az elődöntőbe. Szombati ellenfelünk, Norvégia a korábbi alkalmakkor is rendre az utunkba akadt a végső szakaszban. Az utolsó pihenőnapon Balogh Beatrixszal tekintettünk vissza a korábbi emlékezetes Eb-szerepléseinkre, míg Siti Bea, a válogatott másodedzője már a norvég-meccsre is kitért.

1994-ben az első Eb-n, Németországban három győzelem mellett egy-egy döntetlennel illetve vereséggel jutott be a csoportból a magyar csapat az elődöntőbe, ahol a dánok állták az útját, majd a bronzmeccsen következett a másik északi ellenfél, Norvégia, amelytől 24–19-re kikaptak a mieink.

„Azon az Eb-n még nagyon fiatal voltam, így annak is örültem, hogy ott lehettem a többiekkel. Az már akkor is nagy dolog volt, hogy bejutottunk Európa négy legjobb csapata közé – kezdte Balogh Beatrix a Nemzeti Sport Online-nak. – Arra tisztán emlékszem, hogy kiváló volt a hangulat a csapaton belül, de ez mindig is jellemezte a válogatottunkat, teljesen mindegy, milyen összetételben játszottunk."

Négy év múlva Hollandiában jött össze az első érem az Eb-n, ahol ezúttal az elődöntőben futottunk össze a norvégokkal, és 28–14-re kapott ki a már Mocsai Lajos irányította együttes. Siti Bea, a válogatott jelenlegi másodedzője akkor még játékosként vett részt a tornán, és az emlékek felidézése mellett elmondta, reméli, a norvégokkal kapcsolatos sztereotípiánk lassan elmúlik:

„Ez volt az első olyan sikerünk, amely éremben is megmutatkozott. Itt kezdte el bontogatni a szárnyait az az együttes, amely a következő évben a vébén, majd a 2000-es olimpián sikerrel szerepelt. Arra emlékszem, hogy a norvégok elleni elődöntőben nem túl taktikusan játszottunk, a kapusaik védéseiből rendre könnyű gólokat dobtak. Néha talán túlzottan is tiszteltük őket, tartottunk tőlük, de remélem, hogy ezeket a sztereotípiákat lassan elfelejtjük."

A bronzmeccsen aztán visszavágtunk a csoportkörben elszenvedett vereségért az osztrákoknak, így meglett a harmadik hely.

„A norvégok már meghatározó tagjai voltak a mezőnynek, de rettentően örültünk a bronzéremnek is, és hogy a csoportkör után le tudtuk győzni az osztrákokat" – tette hozzá Balogh.

2000-ben érték el mindmáig a legnagyobb eredményt női kéziseink az Eb-ken – az elbukott olimpiai döntő után valamit kárpótolt a sors azzal, hogy a romániai tornán végül a mieink nyakába akasztották az aranyérmet. Pedig a négy között a házigazdát kellett felülmúlni, amiből nagy részt vállalt a kilenc gólig jutó Siti Bea is.

„Az emberben utólag megszépülnek a dolgok, de a 2000-es szerintem egy sikeres olimpiai szereplés volt. Abban az időben a miénk volt a világ egyik legjobb csapata, amelyik megérdemelte, hogy utána az Eb-n felérjen a csúcsra" – emlékezett vissza Siti. Balogh Bea térdsérülés miatt lemaradt a tornáról, de szintén nagy sikerként tekint arra az aranyra.

A 2004-es, magyarországi rendezésű Eb-n Kiss Szilárd alakulata újfent az elődöntőben találkozott a norvégokkal, akik 44–29-re nyertek, ám utána a magyar csapat megszerezte a bronzérmet az oroszokkal szemben.

„Válogatott karrierem alatt egyre előrébb léptek a norvégok, emlékszem, eleinte annyira más stílust képviseltek, mint amihez hozzá voltunk szokva, hogy alig tudtunk gólt lőni a kapusaiknak. Több verseny kellett hozzá, míg valamennyire alkalmazkodtunk. Ez a kérdés most megint aktuális lesz, hiszen Lunde-Haraldsen személyében kiváló kapusuk van, aki ráadásul a Győrben játszik" – vélekedett Balogh.

Itt érkezünk el a szerbiai Eb-hez, ahol a norvégokkal kerültünk szembe a szombati elődöntőben. A magyar csapat már hat meccsen van túl a tornán – kérdés, mennyit vett ki a lányokból az eddigi menetelés.

„Mindenki nagyon motivált, fizikailag jó állapotban vagyunk, és remélem, fejben is ott leszünk a norvégok ellen" – mondja Siti, aki szerint ugyan több válogatottból is sokat kivett az olimpiai esztendő, de az Eb-re újra sikerre éhesen érkeztek a résztvevők.

„Nagyon hosszú és megterhelő volt ez az év, és csak rövid pihenő állt a játékosok rendelkezésére. A korai olimpia miatt a szezon befejeztével szinte azonnal kezdődött a felkészülés, majd a játékokat követően a klubokban az alapozás. Több csapat a nemzetközi kupákban is érdekelt volt, így természetes, hogy az Eb előtt másmilyen edzéseket kellett tartani – így Siti, aki a mieinkkel kapcsolatban kiemelte, a kétéves kihagyás után már nagyon várta a csapat a nemzetközi megmérettetést.

Balogh amondó, az eddigi meccsek azt bizonyítják, hogy mindig akadt olyan, aki előre tudta lendíteni a csapat szekerét:

„Az elején mindenki megijedt, de aztán fokozatosan belelendült a válogatott, és csapatként érte el a sikert. Mindig volt valaki, aki hozzátette a magáét, hol az irányító, hol a kapus, hol a szélsők. Látszik, hogy a fiatalabbak is jól érzik magukat a közösségben, és mindenki együtt dolgozik az eredményekért. A norvégok ellen talán jól jöhet, hogy a stáb pontosabban fel tudja készíteni az ellenfélből a játékosokat."

Valóban, a norvég-meccs kapcsán megkerülhetetlen kérdés a magyar stáb norvég része, amely tagjainak azonban nem okoz gondot, hogy hazájuk válogatottja ellen küldje harcba Görbiczéket. A két csapat legutóbbi találkozója a két évvel ezelőtti Eb-n történt, Lillehammerben 34–13-as vereséget szenvedtünk. Márpedig azon a meccsen sokan ott voltak a két válogatott mostani keretéből is:

„Sokat számít, ki hogyan tudja magában feldolgozni azokat az élményeket, tovább tud-e belőle lépni, tud-e belőle építkezni. Remélem, nekünk sikerült már magunk mögött hagyni. Mindig kétélű fegyver, ha két csapat tagjai jól ismerik egymást, utólag tudhatjuk meg, kinek származott előnye belőle. De az biztos, hogy a stáb norvég tagjainak nem okozna lelkiismereti kérdést a norvégok legyőzése" – zárta a beszélgetést Siti.