Danyi Gábor szerint meg kell vizsgálni, miért nem tudjuk hozni a kötelező minimumot, hogy ennek játéktudásbeli, fizikai vagy mentális okai vannak-e (Fotó: Kolektiff/Jozo Cabraja)

 

– Aligha így tervezte első világversenyét a női nemzeti csapat élén, és nem arra gondolok, hogy a szigorú járványügyi szabályok és intézkedések miatt Koldingban két hétig nem tudott nagy szenvedélyének, a futásnak hódolni.
– Természetesen az én szenvedélyem sokadrangú ahhoz képest, hogy milyen eseményen voltunk. Az én dolgaim háttérbe szorulnak a csapathoz képest. Vakrepülésként mentünk bele a tornába, mert nem tudtuk magunkat elhelyezni, hol is tartunk, milyen állapotban vagyunk. A kereten belül is eltérő szinten álltak a játékosok.

 
 Túl kell lépni a görcsön – így láttuk a mieink szereplését

– A torna végeztével hová lehet pozicionálni a magyar válogatottat?
– A kontinensviadal megmutatta, hogy jelen pillanatban hol vagyunk, ki milyen állapotban van, a csapaton belül is. Ahogy az is kiderült, a magyar együttes hol helyezkedik el az európai kézilabdában, úgyhogy nagyon tanulságos torna volt. Alapvetően mindig rendkívül pozitívan állok hozzá mindenhez, de szögezzük le határozottan, hogy most kevesebb akadt a pozitív fejleményekből, mint a negatívakból. Meg kell találnunk a súlypontokat és kulcshelyzeteket, és ezekre kell fókuszálnunk a jövőben. Amikor a csapat hullámvölgybe kerül, azok a pillanatok ne legyenek annyira mélyek. Ehhez először is meg kell találnunk a mélység okát. A márciusi hazai olimpiai selejtezőig olyan állapotba kell kerülnünk, hogy ha gyengébben is játszunk, az ne legyen tartós. 

– Ezek szerint tényleg ez a szereplés és a tizedik helyezés a realitás? Itt tartunk?
– Jelen pillanatban igen. Csodák nincsenek, illetve nem itt vannak, hanem egy másik világban. Tényszerűen kell néznünk, hogyan is állunk jelenleg. Két győzelmünk és négy vereségünk volt Dániában. A norvégok más szinten vannak hozzánk képest. Az aktuális világbajnok Hollandia ellen több mint egy félidőn át nagyon jól játszottunk, sokáig vezettünk is. A németekkel szemben rendkívül hullámzó volt a teljesítményünk, miközben abban a csoportmeccsben a mi részünkről sokkal több volt. Előzetesen mindenki úgy könyvelte el, hogy az első mérkőzés, a horvátok elleni meglesz, ezért nagy csalódás volt a vereség, hiszen mi is azt vártuk, hogy nyerünk. Azóta ez a horvát válogatott a norvégokon kívül mindenkit megvert, ez persze nem mentség, csak tényként mondom.

– A két győztes mérkőzésen látottakból mire lehet építkezni?
– Szerbiával szemben dominánsan játszottunk, nagyon jól kézilabdáztunk. Itt teszem hozzá gyorsan: az a meccs és eredmény sem volt reális, hiszen a szerbeknek húsz órán belül az volt a második mérkőzésük. Ezt is helyre kell tenni, nehogy valaki azt gondolja, az ötkarikás kvalifikáción ugyanez lesz Szerbia ellen. Ez a legnagyobb veszélye ennek a győzelemnek, hogy megint nem reálisan kezeljük és látjuk a helyzetünket, mint ahogy a vereségeket sem reálisan fogjuk föl. A győzelmeket sem tudjuk valós viszonylatukban nézni. A román meccsen hatalmas küzdést, akaraterőt és erényeket mutatott a csapat, talán ez az egész Európa-bajnokság legpozitívabb hozadéka. Ezekből a teljesítményekből kell nekünk nagyon alapos elemzést összeraknunk: melyek a felkészülés és a torna tanulságai, miből tudunk még többet kihozni, és mit kell jobban csinálnunk, hogy a kérdések és a kételyek márciusra elmúljanak, és meglegyenek a megfelelő válaszaink és opcióink.

– Szakmailag mi működött az Eb-meccseken, és mi az, ami nem?
– Mindig a jó dolgok felől indulva próbálom megtalálni a kevésbé jókra a választ. Arra kell alapozni, ami már megvan. A két győztes találkozó közül az egyiken a jó játék, a másikon pedig a kiváló hozzáállás és mentalitás dominált. Erre kell támaszkodnunk. A horvátok, a hollandok és a németek ellen is akadtak olyan szakaszai a mérkőzésnek, amelyekre lehet alapozni. Szembetűnő viszont, hogy amikor támadásban és védekezésben is megakad a játékunk, nagyon össze tudunk esni, és a nemzetközi élmezőnyhöz képest kevés választ és reakciót tudunk csak adni, képtelenek vagyunk hozni a kötelező minimumot, ami elvárható ezen a szinten. Meg kell vizsgálnunk, hogy ennek játéktudásbeli, fizikai vagy mentális okai vannak-e, hogy a kritikus helyzetekben ezek közül melyik dominál. A továbblépéshez először is tiszta kép kell, hogy lássuk, minek mi az eredője.

– Mi lehet az oka a szakmai stáb és a játékosok által szinte az egész viadal során emlegetett mentális problémáknak, gátaknak és görcsöknek?
– Keressük a választ arra, hogy aki nem először jár világversenyen, miért reagált így. Esetleg benne lehetnek az elmúlt hónapok történései, a vírus okozta nehézségek, de minden csapatot sújtott a járvány, ezt nem is kifogásként említem, csak lehet, adott pillanatban a játékosaink nehezebben reagáltak erre a szituációra, nehezebben dolgozzák fel, hogy most ilyen világot élünk. Előfordulhat, hogy a kihagyás, a nem megfelelő fizikai állapot szintén ilyen reakciókat idézett elő, egyszerűen elfogyunk a kritikus helyzetekre, nincs meg bennünk a kellő erő.

– A rajt előtt azt mondta, a jelenlegi helyzetben a legjobb formában lévő játékosokat tudták behívni Elek Gábor társkapitánnyal. Tartja ezt az állítását?
– Ha újra meg kellene neveznünk az utazó játékoskeretet, akkor is ezt a névsort hirdetném ki. A dániai összképet látva viszont valószínű, hogy változtatnunk kell.

– A munkamegosztás hogyan működött a szakmai stábon belül a két kapitány és Görbicz Anita szakmai tanácsadó között? Ha csak a koldingi mérkőzések során látott időkérésekből indul ki az ember, olyan érzete van, mintha valamilyen szinten kioltanák egymást a trénerek, legalábbis nem tudott teljes egészében kibontakozni és megmutatkozni mindenkinek az egyénisége.
– A stábon belül, magunk között is meg kell beszélnünk, hogy mi a legjobb és a leghatékonyabb módszer a csapat szempontjából, és ennek érdekében kinek mennyit kell magából engednie, többet vagy esetleg kevesebbet ahhoz, hogy a megfelelő egyensúlyt megtalálhassuk. Ne felejtsük, ez volt az első alkalom, hogy kipróbálhattuk ezt a felállást, nekünk is tanulságos volt a torna. Ismerve az őszinteségen alapuló kapcsolatunkat a többiekkel, meg fogjuk tudni beszélni a tapasztalatokat.

– Hogyan tovább? Mi a program a március közepi olimpiai selejtezőig?
– Folytatjuk a munkát, legközelebb márciusban találkozunk a kerettel. Fel sem vetődött bennünk az Európa-bajnoki szereplés után, hogy bármelyikünk is feladná. Remélem, az ötkarikás kvalifikáción meg tudjuk mutatni, hogy igenis működik az, amiben hiszünk, és tudjuk használni és hasznosítani az értékeinket. 


A MAGYAR VÁLOGATOTT EB-MÉRKŐZÉSEI
CSOPORTKÖR 
MAGYARORSZÁG–Horvátország 22–24
 Szerbia–MAGYARORSZÁG 26–38
Hollandia–MAGYARORSZÁG 28–24
 KÖZÉPDÖNTŐ
 MAGYARORSZÁG–Németország 25–32
MAGYARORSZÁG–Románia 26–24
 MAGYARORSZÁG–Norvégia 21–32

AZ EB VÉGEREDMÉNYE, AZ EDDIG ISMERT HELYEZÉSEK
  7. Németország
  8. Montenegró
  9. Spanyolország
10. MAGYARORSZÁG
11. Svédország
12. Románia
13. Szerbia
14. Lengyelország
15. Csehország
16. Szlovénia

A TOVÁBBI MENETREND
PÉNTEK
AZ 5. HELYÉRT
15.30: 
Oroszország–Hollandia
ELŐDÖNTŐ
18.00:
 Franciaország–Horvátország
20.30: Norvégia–Dánia
VASÁRNAP
15.30:
 bronzmérkőzés
18.00: döntő