Nem rabszolgamunka a tréning a bajnokcsapatnál

BÁLINT MÁTYÁS, SIMON JÓZSEFBÁLINT MÁTYÁS, SIMON JÓZSEF
Vágólapra másolva!
2010.08.07. 07:38
null
A szegedi nevelésű Laluskát barátként fogadták<br />Veszprémben (Fotó: Mirkó István, archív)
Bar&aacute;tk&eacute;nt fogadt&aacute;k &eacute;s h&aacute;rom h&eacute;t ut&aacute;n m&aacute;ris csal&aacute;dtagnak &eacute;rzi mag&aacute;t az MKB Veszpr&eacute;mben a szegedi nevel&eacute;sű Laluska Bal&aacute;zs. A v&aacute;logatott jobb&aacute;tl&ouml;vő a szerb Marko Vujinnal alkot rivaliz&aacute;l&oacute;-bar&aacute;ti p&aacute;rost ezen a poszton, &eacute;s mindkettőj&uuml;kre tem&eacute;rdek feladat v&aacute;r.

„Néha már a fülünkön vesszük a levegőt, de az erőnléti alapozás szerencsére a vége felé jár, és szinte felfrissülés volt, hogy pénteken már felkészülési meccset játszhattunk Tatabányán" – kezdte a választ a veszprémi Laluska Balázs, akit új klubjáról, a beilleszkedéséről, valamint arról kérdeztünk, hogy vív-e presztízsharcot a jobbátlövő posztért.

„Az ilyenkor szokásos rettenetesen erős, de a jó erőnlétünkhöz és a megfelelő állóképességünkhöz elengedhetetlen tréningeken vagyunk túl. A kissé átalakult, megfiatalodott és magyarosodott MKB Veszprém öltözőjében az új barátságok hamar kialakultak, a régiek meg folytatódnak. A szlovéniai Koperből hazatérve nekem mindkettőt volt szerencsém átélni, és most nagyon kellemesen érzem magam a bőrömben."

A válogatott játékos vidáman, kiegyensúlyozottan mesélte, hogy az utóbbi három hétben – azóta készül az új idényre Mocsai Lajos csapata – elfogadta és megszokta a veszprémi rendet, és berendezkedett új lakásában.

„A ragyogóan felszerelt csarnokban ideálisak a körülmények, a csapat körül mindenki pontosan tudja és teszi a dolgát, és ami nekem még ennél is fontosabb, hogy a játékosok nem egyszerűen barátok vagy jó haverok, hanem szinte családias légkörben élnek" – folytatta a szegedi nevelésű, korábban a spanyol bajnokságot is megjáró Laluska Balázs.

„Így aztán a legfárasztóbb edzések se tűnnek rabszolgamunkának, de hozzáteszem, ebben óriási szerepe van Mocsai Lajosnak, akinek a módszereivel a tavaszi világbajnoki selejtezőkre való felkészülésen, valamint a szlovénok elleni két, irgalmatlanul nehéz meccsen ismerkedtem meg. Akkor persze más volt a feladata mind a mesternek, mind nekünk, s azt nem lehet összehasonlítani a jelenlegi veszprémi alapozó és formába hozó tréningekkel."

Laluska Balázs az izzasztó edzések után alig várja, hogy hazaérjen és szerettei körében pihenhessen új családi házukban.

„Lassacskán felfedezzük és nem csupán szépnek, hanem szerethetőnek látjuk Veszprémet, amelynek egyik csendes, kertvárosias kerületében, berendezve kaptuk meg a klubtól a lakásunkat, jóformán csak a személyes holminkat kellett magunkkal hoznunk. Két kisgyermekkel, a négyéves Bencével és egyéves húgával, Elza Mártával ez sem volt kevés, de feleségemmel, Nórával ezúttal is úrrá lettünk minden nehézségen."

Amikor a gárdán belüli esetleges nehézségekre tereltük a szót, és a csapatba kerülésért Marko Vujinnal vívandó presztízscsatáról kérdeztük, töprengés nélkül válaszolt.

 „Szó sincs ilyen csatáról. Marko remek fickó, jól megértjük egymást a pályán és azon kívül is. Nem érzem, hogy rivalizálás lenne közöttünk, és ha a jobbátlövőkre váró feladatokról esik szó, inkább a munkamegosztásról beszélünk. Tudjuk, mindkettőnknek sok dolga lesz, hiszen a csapatot hozzá kell segítenünk a kötelezőnek mondható bajnoki és Magyar Kupa-elsőséghez, hogy a legnehezebb feladatokról, a BL-meccsekről ne is beszéljünk.

LALUSKA ESZTER KÉNYTELEN BEFEJEZNI
 

Míg Laluska Balázs vidáman mesél új csapatáról és nagy veszprémi terveiről, húga, Eszter már a civil életet tervezi – 24 esztendősen úgy döntött, befejezi sportpályafutását.

 

Az év elején harmadszorra is megműtötték a térdét, de akkor még úgy gondolta, valamikor visszatérhet a pályára.

 

„Bizakodó voltam, aztán ahogy jöttek az újabb és újabb vizsgálatok, kiderült, hogy hosszú távon nem tenne jót, ha tovább terhelném a térdemet – árulta el bajnoki ezüstérmesként, EHF-kupa-győztesként búcsúzó átlövő, aki legutóbb Békéscsabán szerepelt. – Nem akartam megkockáztatni újabb sérülést és még egy műtétet, na meg szeretném, ha tudnék majd futkározni a gyermekeim után, szóval kénytelen voltam úgy határozni, hogy befejezem. Sokáig érleltem magamban a dolgot, párszor meggondoltam magam, de meg kellett bizonyosodnom róla, hogy kész vagyok meghozni ezt a döntést. Egyelőre jól érzem magam, nem hiányzik a kézilabda – és most végre van egy szabad nyaram is, azt élvezem –, aztán majd igyekszem frissen végzett jogászként munkát találni. Hogy elégedett vagyok-e a pályafutásommal? Annak idején nagy tehetségnek kiáltottak ki, és bár sokan talán ennek az ellenkezőjét gondolják, úgy érzem, kihoztam magamból, amit lehetett. Sokat tanultam, csodálatos élményeket és remek barátokat szereztem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy megadatott egy ilyen pályafutás."

 

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik