2022 óta nem volt magyar csapat a férfi kézi-BL kölni négyes döntőjében, ahová a Veszprém nyolcadszor, a Szeged először juthatna be. Mindkét magyar csapatnak nüanszokon múlhat a siker, ugyanakkor – ha eljutnak odáig, akkor – mindenképp egy „ötven-ötvenes” negyeddöntős párharcot kell győztesen megvívniuk hozzá.
Bitolában egyetlen csapat sem mehet biztosra az új az idényben, ahonnan a legutóbbi évadban csak a Veszprém, a Füchse Berlin és a PSG tudott két ponttal távozni. A világklasszis Filip Kuzmanovszki által vezetett első sor erőnlétén sok fog múlni, a cseresora neki a leggyengébb a mezőny 16 csapata közül. Könnyen lehet, hogy már a nyitó este eldől, lesz-e esélye a továbbjutásra, ugyanis a horvát RK Zagreb vendégeskedik nála.
A legrangosabb európai kupát még az 1990-es években kétszer a magasba emelő együttesnél az elmúlt évtizedben egymásnak adták a kilincset a vezetőedzők. Ez idő alatt több mint egytucatnyian ültek a BL egyik „hagyományos” résztvevőjének a kispadján. A következő szakember, aki lehetőséget kap, Andrija Nikolic lesz, aki a 2023–2024-es évad után veszi vissza az irányítást Velimir Petkovictól. A 24 éves Giorgi Chovrebadze óriási fogásnak tűnik, a 24 éves grúz jobbátlövő fantasztikus tűzerővel és lövőmozdulattal van megáldva, az örökös horvát bajnoknak a német Gummersbach csapatától sikerült megszereznie őt. A kevésbé kilátástalan játéknak köszönhetően a múlt szezonban elkezdtek visszaszivárogni a nézők az Arena Zagrebba, stabilan kint voltak 6-7 ezren, a norvég Kolstad elleni meccsen 13 500-an szurkoltak a helyszínen. A 36 éves Igor Karacic rutinja sokat érhet, ahogyan a magyar válogatott Topic Petar beállójátéka is.
Hátulról a harmadik csapatnak is a hazai pálya lehet a legnagyobb erőssége, igaz, azáltal, hogy az elmúlt idényben már nem a kétezres oroszlánbarlangjában fogadta a riválisait, elveszített valamit a varázsából. A Polyvalent Hall ugyan másfélszer akkora, mint korábbi otthona, de így a román fanatikusok nincsenek annyira a világsztárok nyakában. Rosta Mikóséknak azért így is sikerült továbbjutniuk, de a későbbi győztes Magdeburg túl nagy falatnak bizonyult. A 26 éves magyar válogatott beálló a harmadik évadát kezdi meg a Dinamóban, 64 és 48 gól volt a termése az eddigi két bukaresti évadában. Ali Zein, Haukur Thrastarson és Stanislav Kaspárek személyében egy komplett hátsó sor igazolt el, az érkezők közül a portugál Miguel Martins a legérdekesebb, aki Szeged után Aalborgban sem váltotta meg a világot. A francia Samir Bellahcene és a szerb Vladimir Cupara kapuspárosa borzasztóan kellemetlen pillanatokat okozhat majd az ellenfeleknek.
Talán a legkevésbé izgalmas csapat a mezőnyben, igaz, a 39 esztendős Andreas Palicka a labdába teljes testtel beleugrálós stílusa miatt mégis érdemes lesz figyelemmel követni. A rutinos svéd a Wisla Plockba igazolt Torbjörn Bergerud pótlására érkezett. Ha sorozatban harmadszor is a csoportkörben ragad, azzal száz százalék, hogy megkérdőjeleződik a helye a mezőnyben.
Legutóbb a GOG-t „kigolyózó” Federicia HK nem tudott meghatározó tényező lenni, egy-egy siker és iksz mellett 12 vereséggel zúgott ki a csoportkörben. A világ legjobb kézilabda-akadémiájára építő GOG visszatérésével egyértelműen erősödött a BL, a mindig fiatalos lendülettel rohamozó riválissal szemben szaladt már bele nagy verésbe többek között a Veszprém is. Aki eddig nem ismerte, most végre megismerheti a Mathias Gidsel-szintű tehetségnek tartott Óli Mittúnt. A 20 éves feröeri balátlövő első BL-szezonjában rögtön nagyon megkeserítheti a vele szemben álló klasszis védők dolgát. Egy ösztönös zseni, akinek minden egyes lépése és lövése teljességgel kiismerhetetlen volt a saját korosztálya számára.
Az első a 11 szupercsapat közül, amelynek a négyes döntőbe jutása egyáltalán nem lenne meglepetés. Ahhoz képest, hogy Talant Dujsebajev néhány éve még nagyjából két keretnyi játékos közül válogathatott, most igencsak visszafogott kínálatból kellene valami nagyot alkotnia. Ráadásul már Lengyelországon belül sem az övé a trón, hiszen a Wisla Plock egymás után másodszor is felülmúlta csapatát a bajnokságban. Alex Dujsebajev zsenije egyre kevésbé érvényesül az 55. perc utáni sorsdöntő időszakban, lehet, hogy nemsokára ő és testvére, Daniel is távozik a Kielcéből. A szlovén Aleks Vlah megszerzése nagy fegyvertény, de Andreas Wolff tavaly nyári búcsúja után most sem érkezett sztárkapus. A pletykák a szerb Dejan Miloszavljevről szólnak, de ő is csak jövőre igazolhat Berlinből Kielcébe.
A Vardar Szkopjét 2017-ben BL-győzelemre vezető Raúl Gonzáleznek hét év is kevés volt, hogy ugyanezt a párizsiakkal is megtegye. A spanyol szakember hétből hét bajnoki címmel a birtokában távozott a nyáron, a helyére az Aalborgból – némi anyagi támogatással – topcsapatot csináló Stefan Madsen került. A Thierry Omeyer és Daniel Narcisse vezette klubvezetés tehát egy teljesen új irányvonal mellett tette le a voksát, aminek nagy eséllyel idő kell a kibontakozására. Nagyobb baj, hogy jelenleg a játékoskeret sem tűnik olyan félelmetesnek, mint amikor a fentebb említett legendák mellett Mikkel Hansen, Nikola Karabatic vagy Uwe Gensheimer pattogtatták a labdát. Túl sok múlik a saját magát a kelleténél is többször dobáló irányítón, Luc Steinsen, aki viszont továbbra is két olyan fantasztikus átlövőnek készíthet elő, mint amilyen Elohim Prandi és Jahja Omar. A védőspecialista Karl Konan megszerzése rendbe teheti hátul a dolgokat, érkezésével a védekezés is kapott egy irányítót. Viszont a Jannick Green, Mikkel Lövkvist kapuspáros ugyanolyan aggasztónak tűnik, mint amit a Kielcénél tapasztalunk – előbbi hiába rutinos, utóbbi hiába tehetséges.
Az a bizonyos „sötét ló” a lengyel bajnok lehet. Xavier Sabaté irányába 2018 óta töretlen a bizalom. Hogy miért, azt az Orlen egyre nagyobb anyagi támogatásának is köszönhetően egyre magasabb szintű kézilabdázókkal tudja megmutatni. Nem tudjuk, hogy a „szerencsés ág” létezik-e egy olyan mezőnyben, amelyben 11 csapat pályázik 4 helyre, de egy olyannal kölni álmokat is dédelgethetne a tavasszal. Egy borzasztóan kellemetlen stílusú védekezés mindennek az alapja, amely a kapuban a Mirko Alilovic, Torbjörn Bergerud páros valamelyikével a legtöbb ellenfelet 24-26 gól körül tarthatja. Elöl pedig immár az is előfordulhat, hogy az Ilic Zoran, Fazekas Gergő, Szita Zoltán trió egyszerre rohamozza majd a kaput. Bergerud mellett szintén hatalmas fegyvertény, hogy sikerült Lengyelországba csábítani a franciák balkezes szupersztárját, Melvyn Richardsont. Ahogyan kíváncsian várhatjuk, hogy a Veszprémben tavaszra kulcsemberré váló Szergej Koszorotov tovább folytatja-e 7-8 gólos formáját.
A legutóbbi négyes döntő meglepetéscsapata volt, amelynek hogy újra itt legyen, először a Montpelliert kellett „házon belül” maga mögé utasítania. Ez könnyedén sikerült is, így tovább fejlődhet az együttes. Aymeric Minne és Thibaud Briet a januári világbajnokságon már a francia válogatottban is meghatározó játékosok voltak, Nicolas Tournat visszatérése szintén nyerő húzásnak bizonyult – az egyik legjobb támadó beálló hét éve nem volt olyan eredményes a BL-ben, mint a legutóbbi 70 góljával. Grégory Cojean csapata a negyeddöntőben egy igazi ötven-ötvenes párharcot nyert meg a Sportinggal szemben.
Napjaink kézilabdás „rosszfiúja”, Juri Knorr nagy meglepetésre az Aalborgot választotta. A Löwennel nem volt esélye a BL-re az elmúlt négy szezonban, és 25 évesen már ki akarta magát próbálni ezen a színpadon is. A német válogatott első számú játékmestere meccsenként 10-14 kanadai pontot szokott hozzátenni, igaz, a nemzeti csapatban szinte végig a pályán van. Nagyon kíváncsian várjuk, hogy a tehetségét már szintén bizonyító dán fiatal, Thomas Arnoldsen vagy ő lesz-e fent irányítóként az igazán fontos pillanatokban. Ráadásképp pedig ott van a Kolstad-projektből két és fél év után kiábránduló Sander Sagosen, aki szintén a legnagyszerűbb döntéshozó játékosok között van. Csak akkor válhat ismét BL-győzelemre esélyes csapattá az Aalborg, ha a kevés nemzetközi rutinnal rendelkező Simon Dahl ezt a feladványt minél hamarabb meg tudja oldani.
Az elmúlt idényben a BL-be hét év szünet után visszatérve rögtön az első meccseken berúgta az ajtót, elég csak a Veszprém elleni kiütéses győzelmére gondolni. Ricardo Costa vezetőedző fejében megszámlálhatatlan támadás variáció van jelen, és ahhoz, hogy a pályán visszaköszönjenek az elképzelései, a játékosanyag is megvan neki. Két kulcsembere a két fia, Martim és Francisco, akik közül még egyikük sem töltötte be a 23-at sem! Míg a Porto nemrég a hét a hat elleni játékkal tört be az elitbe, addig a Sporting az elsöprő lendületű, kiismerhetetlen testvérpár vezérletével teszi ezt. Kicsivel több rutinnal már rögtön a bemutatkozó szezonjában bejuthatott volna a négyes döntőbe, de a Nantes végül elütötte ettől. Salvador Salvador igazi „svájci bicska”, ha kell, irányít és leosztja a labdákat, ha kell, bombaerős közbelövéseivel szerez gólokat, ha kell, hármas védőként robotolja végig a mérkőzést. André Kristensen és Mohamed Ali kapuspárosa nem tartozik a nagy nevűek közé, mégis mindketten képesek stabilitást adni és sorozatban védeni a ziccereket. A hidegvérű szélsők közül Orri Freyr Thorkelsson sem nevezhető már „rejtett tartaléknak” egy 75 gólos szezon után…
Mindkét magyar csapatot magasra tettük ugyan, de a 4–11. hely között tényleg csak nüanszok döntöttek. A Veszprém mellett szólt a mezőny egyik legnagyobb BL-specialista vezetőedzője, Xavier Pascual személye, akinek a bemutatkozó idényében a klubvilágbajnokság és az NB I megnyerése összejött, a BL négyes döntő és a Magyar Kupa viszont nem. Ludovic Fabregas és Szergej Koszorotov távozása hatalmas érvágásnak tűnik, de a vezetőség igyekezett a lehető legjobban pótolni a világ legjobb beállóját/hármas védőjét és az elmúlt évad másik legjobb gólszerzőjét. Az igazolások között sok az egyiptomi, ami nem véletlen, Pascual immár egyiptomi szövetségi kapitányként is tevékenykedik. Ahmed Hesam tehetségét már régóta ismerjük (a 2019-es ifi-vb MVP-je volt), 25 évesen a legjobb korban érkezik a mezőny egyik állandó tagjához. Ugyanúgy hamar kulcsemberré válhat, mint Ivan Martinovic jobbátlövőként – igaz, ez Nedim Remili szerepkörén is múlhat. Míg Momir Ilics már inkább irányítóként számolt a franciával, addig Pascual visszavezényelte eredeti posztjára. Jehja el-Dera ugyan „papíron” nem új igazolás, de mivel a legutóbbi szezonban szinte végig sérült volt, ezért valamilyen szinten mégis az. A Hesam, el-Dera, Remili trióban nagy lehetőségek vannak, a balkezes beálló Ahmed Adel is jó benyomást tett ránk a párizsi olimpián. Viszont így garantált a két csere, már csak azért is, mert Thiagus Petrus, Ligetvári Patrik és Ali Zein is inkább ebben erős. Rodrigo Corralest nagyon régen láttuk egymás utáni fontos meccseken klasszis formában, most a Párizsba visszatérése előtt még egyszer utoljára neki és a svéd Mikael Appelgrennek kellene megráznia magát. A Veszprém a rengeteg változás és kérdőjel miatt került a másik magyar csapat, a Szeged mögé az erősorrendünkben.
Soha nem volt ekkora esélye a régóta üldözött, hőn áhított négyes döntőre a Szegednek – mondhatnánk, de nem lenne igaz, 2019-ben az (anyagi) szakadék szélén lévő Vardar Szkopje ellen egyszer már reálisnak tűnt a Kölnbe jutás. Ez volt eddig az egyetlen olyan helyzet, amikor ugyanannyi esélyt adhattunk neki egy negyeddöntős párharcban, mint az ellenfelének. A mostani több szempontból is egy „most vagy soha” lehetőség a Tisza-partiaknak, mert a 11. helyig visszamenőleg bemutatott topklubokban mind-mind látunk egy olyan kérdőjelet, ami markánsabb, mint a Szeged gyenge pontja. A magyar csapattal szemben az elmúlt idény biztató játéka és teljesítménye után (három siker a Veszprém ellen, a PSG kiejtése, a Barca elleni utolsó percig nyílt párharc) az elvárások is megnövekedtek. Michael Apelgren elképzelései jól működtek, a „kékek” igazi csapattá értek, amelybe extra adalékként megérkezett az elmúlt tíz év egyik legkiválóbb irányítója, Jim Gottfridsson. Távozó nem volt, de mindig azt a bizonyos utolsó elemet a legnehezebb beilleszteni a kirakósba. Erre a svéd vezetőedzőnek egy-két idénynél nem biztos, hogy több ideje lesz, mert a keret idősödik – az alap meccskeretből egyedül Szilágyi Benjámin fiatalabb 28-nál –, így nemsokára ismét újra kell kezdenie a csapatépítést.
Amelyik csapat a világ legjobb beállójával, egy személyben az egyik legkiválóbb hármas védőjével erősít, annak továbbra is a legjobb háromban van a helye egy erősorrendben. Pedig Carlos Ortegának a nyáron kilenc távozóval kellett, hogy szembenézzen. Közülük a jobbátlövő Melvyn Richardson, a balszélső Hampus Wanne és Aitor Arino, a kapus Gonzalo Pérez de Vargas és a védő Thiagus Petrus is kulcsszereplője volt a négy év alatt három BL-t nyerő garnitúrának. Egytől egyik óriási nevek, de Fabregas megszerzése mellett szintén mindennél fontosabb lehet, hogy a világ legjobb kapusa, Emil Nielsen és a világ második legjobb kézilabdázója, Dika Mem továbbra is a Barcát erősíti 2025–2026-ban is. A 19 éves Petar Cikusa már nagyon fiatalon első számú irányítóvá léphet elő, amennyiben Ortega őt fogja preferálni a jövő nyáron Kielbe szerződő Domen Makuccal szemben.
Vajon Bob Hanning ügyvezető igazgató mindent szétvert az idény eleji „nevezetes tollvonásával”, amellyel kirúgta a sikeredző Jaron Siewert és a sportigazgató Stefan Kretzschmar párosát? A Füchse az elmúlt öt évben gyönyörűen építette fel a várát, amelynek a csúcsa így lehet, hogy az elmúlt idénybeli Bundesliga-győzelem és BL-döntő volt. A felek sokáig nem tudtak megegyezni a szerződésük meghosszabbításáról, ami kiszivárgott a sajtóba, ami nem tetszett Hanningnek, aki ezért menesztette a többek között Mathias Gidselt is a német fővárosba csábító párost. Ami biztosnak tűnik, hogy nem a játékosok, így nem a kézilabdavilág csúcsán lévő Gidsel „puccsolták meg” őket, hiszen a dán klasszis a szombati Magdeburg elleni kiütéses vereség után könnyes szemmel beszélt arról, hogy mennyire fontos volt neki Siewert és Kretzschmar. Egyelőre az sem vigasztalja őt és a társait, hogy a dán Nicolej Krickau ült le a kispadra, akivel maga Gidsel is együtt dolgozott még a GOG-nál. Ebben a helyzetben az is benne van, hogy a következő egy-két hónapban teljesen szétesik a fél évtizede példaértékűen felépített projekt – ez a hihetetlenül erős német ligában a címvédésbe kerülhet. Ami biztos, hogy egy héttel ezelőtt még a Füchse Berlin lett volna az erősorrendünk első helyén, pontosan a folyamatos fejlődés miatt, ami az elmúlt napok eseményeivel most megtörni látszik.
Nyilván nem vállalunk felesleges kockázatot azzal, hogy a címvédő, immár három teljesen különböző korszakban öt BEK/BL-trófeát nyerő (1978, 1981, 2002, 2023, 2025) Magdeburgot tesszük az első helyre… Bennet Wiegert valóságos dinasztiát épített fel az elmúlt évtizedben, korábban nem volt olyan csapat a történelemben, amelyik ennyire az egy-egyezésre, illetve a gyors lerohanásokra építve tudott volna ilyen sokáig dominálni. Játékosai a Bundesliga és a BL sorozatterhelését is elnyűhetetlenül bírják, ha pedig valaki mégis kidől fél évre vagy még hosszabb időre, az addigi B-ember is olyan simán lép elő és válik meghatározó elemévé a gépezetnek, amit elképesztő látni. Minden posztra két, valamelyikre három sztár, a játékosmozgás pedig minimális. A kapuba Sergey Hernández és Nikola Portner mellé megjött a 23 éves Matej Mandic, a bal szélre Matthias Musche és Lukas Mertens mellé csatlakozott Sebastian Barthold, ahogyan a balátlövő Elvar Örn Jónssonnal sem lett gyengébb a 19 tagú keret. Az ősszel még lehet, hogy verhetők lesznek, ami megint beindíthatja a „sakkozást”, hogy miként lehet majd elkerülni őket a negyeddöntőben.
KÉZILABDA
Férfi Bajnokok Ligája, csoportkör, 1. forduló
Szeptember 10., szerda
A-csoport
18.45: Aalborg HB (dán)–One Veszprém HC (Tv: Sport1) – élőben az NSO-n!
18.45: Dinamo Bucuresti (román)–Sporting (portugál)
B-csoport
20.45: Peliszter (északmacedón)–RK Zagreb (horvát)
20.45: Magdeburg (német)–PSG (francia)
Szeptember 11., csütörtök
A-csoport
20.45: Kielce (lengyel)–Kolstad (norvég)
20.45: Nantes (francia)–Füchse Berlin (német) (Tv: Sport 1)
B-csoport
18.45: OTP Bank-Pick Szeged–Wisla Plock (lengyel) (Tv: Sport 1) – élőben az NSO-n!
20.45: Barca (spanyol)–GOG (dán)