1997. SZEPTEMBER 21. UTÁN GYŐZTE LE ismét a győri együttes a Szegedet. A 28–22-es mérkőzés után majdnem három teljes évtizedet kellett rá várnia az ETO szurkolóinak, hogy csapatuk a bajnokságban ismét sikerrel járjon a Tisza-partiakkal szemben. Az első osztályba hosszú évek után tavaly visszatérő klub férfiszakosztályának egyértelműen ez a legnagyobb győzelme az idényben, amivel megerősítette a helyét a felsőházban.
„Kijelenthető, hogy az idény legjobb teljesítményét nyújtottuk, majdnem végig vezettünk egy BL-nyolcaddöntős csapattal szemben – mondta lapunknak a 35–33-as találkozó után Balogh Zsolt. – Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tudom, mi az a kettős terhelés, és milyen egy BL-párharc közben eljönni idegenbeli bajnokira. Egy olyan kis csapatnak, mint amilyen mi vagyunk, ez az esélye. Megérdemeltük a győzelmet, hatalmas fegyvertény a klub és a város életében, igazi csapatmunka volt. Ekkora sikert csak így lehet elérni, közösen.”
A Győr már az első percekben magához ragadta a kezdeményezést, a szünet előtt nem sokkal pedig öt góllal elhúzott. A fordulást követően a Szeged agresszívabb stílusra váltott, kevesebbet hibázott, és rövid időre a vezetést is átvette. Ám a hazaiak nem törtek meg, a meccs utolsó szakaszában megfordították a találkozót, a két pontot Dean Bombac találatával és Pásztor Imre óriási védésével harcolták ki.
Az ETO bebizonyította, hogy egy sor jó játékosnál nem feltétlenül kell több ahhoz, hogy egy meccsen felvegye a lépést egy nála jobb erőkből álló és hosszabb kispadú ellenféllel. A 35 találatból 33-on a rutinos Balogh és Bombac mellett a hajrában ihletett állapotban játszó Milos Bozsovics, valamint a két magyar szélső, Hári Levente és Nagy Martin osztozott.
A kapuban Pásztornak tíz védése volt, ezek szinte mindegyike olyan „ziccervédés” volt, mint amilyet fél perccel a vége előtt Gleb Kalaras lövésénél bemutatott. Ha pedig nem ziccert, akkor hétméterest hárított, a 11 gólos Mario Sostaricon és a balszélső Sebastian Frimmelen is kifogott egyszer-egyszer.
„Talán nem is voltak erre felkészülve, hogy ennyire meglepjük őket. Amit taktikailag megbeszéltünk, azt maradéktalanul be is tartottuk. Kilvinger Bálint és Dean Bombac is azt kérte, hogy ha van lehetőség, diktáljunk nagy tempót. Én is próbáltam hozzátenni a csapat teljesítményéhez, ez sikerült, és a végén még szerencsém is volt. Nagyon szép idényt futunk feljutóként, hat forduló van hátra, nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de szeretnénk a legtöbbet kihozni belőle” – mondta Pásztor Imre, aki tényleg halmozta a nagy védéseket ezen a napon.
Hiába állt a gólvonal előtt a túloldalon olyan rutinos klasszis, mint Mikler Roland, ezúttal nem ő volt a legjobb a kapusok közül. A 40 éves szegedit az első félidőben korábbi csapattársa, Balogh szemtelen mozdulattal ejtette át. „Semmiképp sem egy előre eldöntött megoldás volt, csak az utolsó ezredmásodpercben pattant ki az ötlet. Lélektanilag is kockázatos ejteni, mert ha nem sikerül, mentálisan megfogja az embert” – mondta az idény végén visszavonuló, öt gólt szerző Balogh, akinek a látványos játéka mindig is üde színfolt volt a hazai kézilabdapályákon.
„Különleges, hogy pályafutásom egyik utolsó mérkőzésén le tudtuk győzni a Szegedet. Ha választhattam volna, inkább a Veszprém ellen szerettem volna bravúrpontokat gyűjteni. Mióta eljöttem Szegedről, ez nem sikerült, furcsa érzés. Nagy versenyfutás lesz még az ötödik, de lehet, hogy a negyedik helyért is. A tavaszt nem kezdtük jól, de ezzel a győzelemmel megindulhatunk felfelé. Az ilyen hatalmas sikerek után mindig nehéz a következő találkozó, ha nem tudjuk legyőzni a NEKA-t is, ez a két pont semmit sem ér” – tekintett előre a 36 éves jobbátlövő.
A Szeged második helyét még így sem veszélyezteti semmi, a fináléban várhatóan ismét összecsap a rekordbajnok Veszprémmel. A harmadik helyen álló FTC-nek 33 pontja van, a zöld-fehéreknek nyolc pont az előnyük a Tatabányával szemben. A 25 pontos Bányász mögött közvetlenül ott van a Balatonfüred (24 pont) és az ETO is (23 pont), valóban izgalmas versenyfutás várható a negyedik helyért.