A magyar férfi kézilabda-válogatott teljesítette a célkitűzést, bejutott a világbajnokságon a legjobb nyolc közé, és kedden a házigazda horvátokkal csatázhat a menetelés folytatásáért.
Ez az eredmény véleményem szerint nagyon rendben van, ettől függetlenül egyáltalán nem mindegy, mi történik a negyeddöntőben. Valóban meg kell becsülni, hogy idáig jutott Chema Rodríguez együttese, mert látjuk, a sportág elitjében egyre nagyobb a verseny, már a középdöntőben is a részletek döntenek, nem egyszer pedig a szerencse vagy egy-egy játékvezetői ítélet alakítja a további mezőnyt.
Nyilvánvaló, hogy a magyar csapatsportágak közül a pólósok mellett a kézilabdázók képesek igazán nagyot robbantani, örvendetes, hogy a nők visszatértek az élmezőnybe, a fiúk pedig zárkóznak fel. Nem leszek elégedetlen kedden, bármi is az eredmény, ha azt látom a horvátok ellen, hogy végig versenyben vannak, taktikailag, fizikailag egyenrangú felekként küzdenek, és természetesen felszántják a pályát játékosaink. Az pedig tényleg a hab lenne a tortán, ha sikerülne a legjobb négy közé kerülniük.
Persze Zágrábban, 15 ezer tomboló hazai drukker előtt ez még nehezebb lesz, de azért olvasunk olyan nyilatkozatot, amely alapján lehet, hogy egy számmal nagyobb a mellény a horvátokon, meg az is előfordulhat, hogy ezúttal házigazdaként rosszul kezelik a nyomást. A mieinken csak annyi a teher, hogy tudnak-e egyet előrelépni az előző két vb-hez képest, amelyen a legjobb nyolc volt a végállomás. A közhellyel élve az ilyen meccsekért érdemes elkezdeni sportolni, egy diadal életre szóló élményt jelentene sportolóinknak.
Akadnak azért kritikus hangok a magyar csapat eddigi teljesítménye kapcsán, de egyetértek a szövetségi kapitánnyal: nincs miért magyarázkodni, sőt, büszkének kell lenni a srácokra, hogy már eddig jutottak, és a nagy durranáshoz annyi kell, hogy a relatív sok kihagyott helyzet helyett most belődözzük a ziccereket, mondhatjuk azt is, hogy már az elejétől kezdve jó lenne apró gólokkal megzavarni a horvátokat, hogy saját közönségük előtt fussanak csak ők az eredmény után.
Magunknak csupán annyit javasolnék: üljünk le a tévé elé és szorítsunk ennek a csapatnak, amely egyre kiegyensúlyozottabban teljesít és sok örömöt szerzett már nekünk.
Talán most jöhet a földöntúli boldogság is!
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!