Vámos Petra: Amiért jöttünk, elértük, de merjünk nagyot álmodni!

„Úgy éreztem, teher nélkül játszhatunk – vágott bele a három gólig jutó Vámos Petra. – Persze tudtuk, mi ennek a meccsnek a tétje, de közben azzal is tisztában voltunk, hogy nem kell semmi extrát előhúznunk a kalapból, csak azt kell következetesen játszanunk, ami eddig sikerre vezetett. Az elején nehezen indult be a gépezet, de közben világos volt, hogy kis odafigyeléssel, zártabb védekezéssel nem lesz problémánk.”

A románok láthatóan próbálták féken tartani a Metzben légióskodó irányítónkat, aki szerint erre is megvolt a válaszunk.

„A románok is készültek ránk, próbálták elvenni előlünk a területeket a ketteseknél az egy az egy elleni szituációkban, ennek ellenére tudtunk előnyöket szerezni, és a jobb oldalon viszonylag sok helyzetünk adódott – magyarázta. – Az a jó, ha valami nem működik, van egy B-tervünk, ha ez sem ül, akkor ott a C, és így tovább. Taktikailag nagyon nehéz ránk felkészülni, ez is azt mutatja, hogy már komoly szintre jutottunk.”

Vámos korábban babonából sem akart beszélni az elődöntőről, most már viszont nem volt akadálya a kérdésnek:

„Még nem fogtam fel, hogy bejutottunk az elődöntőbe, egészen az 59. percig nem is mertem rá gondolni. Hihetetlen, nagyon sokat dolgoztunk érte, több évnyi munkánk van benne, hogy idáig eljutottunk. Sokan nem hittek bennünk, most mutattuk meg igazán, hogy velünk számolni kell. Lehet, hogy voltak olyan meccsperiódusok, amelyek nem sikerültek, de helyén volt a szívünk, nem adtuk fel, hanem mindig türelmesen mentünk előre és tettük tovább a dolgunkat. Minden kirakós a helyére került. Innentől hatványozottan nehéz mérkőzéseink következnek, de merjünk nagyot álmodni. Amiért jöttünk, már elértük, viszont érezzük, hogy sok van a csapatban, megpróbáljuk a a folytatásban is a maximumot nyújtani, meglátjuk, mire lesz elég.”

Hozzátette, még nem szeretne a keddi, franciák elleni meccsel foglalkozni, egyelőre szeretné kiélvezni a mostani sikert, amely önmagában is hatalmas eredmény. 

Bordás Réka ezúttal is sokat melózott mindkét kapu előtt, az interjúfolyosón azonban elárulta, még kicsit ő is hitetlenkedve fogadja, mit ért el a csapat:

„Nagyjából ki tudtuk zárni, mi a mérkőzés tétje. Nagy erőt adott azért, hogy hazai pályán, telt ház előtt küzdhettünk ezért a célért. Hihetetlenül büszke vagyok a csapatra, ma is úgy vágtunk neki, hogy nem állunk meg és nyerni akarunk. Védekezésben próbáltuk megszűrni a beállójátékukat, miközben a lövőikre és a páros kapcsolatokra is figyelni kellett, hellyel-közzel megtaláltuk a megoldást” – értékelt a Ferencváros beállója. 

„Pár éve el sem tudtam volna képzelni, hogy nagy tornán elődöntőt játszhatok, ráadásul éppen egy Eb-n sikerült, ami a legerősebb világverseny – folytatta Bordás, majd röviden előretekintett. – Az egész csapat tűzben ég, nem szeretnénk itt megállni, ezzel a lendülettel megyünk tovább és elkapjuk a franciákat is! Szeretnénk elsőként továbbmenni a csoportból, a keddi lesz az utolsó debreceni meccsünk a fantasztikus közönségünk előtt, azzal hálálnánk meg a támogatásukat, hogy százszázalékosak maradunk.”

Az ötgólos Győri-Lukács Viktória elmondta, a meccs előtt, ahogy elindultak a hotelből, még bevillant neki, hogy a négy közé jutásért fognak játszani, azonban meccs közben már nem gondolt rá.

„Ahogy belefújtak a sípba, már csak azzal foglalkoztam, hogy ott van még hat játékos mellettem a pályán, és a többiek a kispadon, ha bármi történne, együtt meg fogjuk oldani – árulta el a Győri ETO játékosa. – Nagyon sokat dolgoztunk a mostani eredményért. Tudom, ismétlem magamat, de az olimpián valami megváltozott, egyszerűen elkezdtünk hinni magunkban és abban, hogy bárkit legyőzhetünk. Ezen az Eb-n abban tudtunk előrelépni, hogy nem egy vagy két vezéregyéniségünk van, hanem bárki lehet az adott meccsen kulcsemberünk. A sok évnyi rosszabb szereplésünk után nehezen találom még a szavakat, hogy arról beszélgethetünk, megyünk Bécsbe, az elődöntőre.” 

Hozzátette, szépen fejeznék be a debreceni csoportot, jó lenne folytatni a győzelmi sorozatot. „Bécsbe sem feltartott kézzel megyünk. Jó lenne elkerülni az elődöntőben a norvégokat, de a négyben már mindenki nagyon erős – ezzel azt is elárultan, hogy minket is annak tartom.”

„Szerintem még senkiben sem realizálódott, hogy tényleg sikerült a négy közé jutás – értékelt Szemerey Zsófi. –Sikerült bizonyítani, hogy nem csak a levegőbe beszéltünk, amikor kimondtuk, hogy mit szeretnénk elérni ezen az Európa-bajnokságon. Éppen a meccs előtti napon beszéltük a csajokkal, hogy már két hete itt vagyunk. Most már azért voltak apró hátráltató tényezőink, betegségek a csapatban, de összekaptuk magunkat. Valahogy a hármas védők között a váltások nem úgy sikerültek, mint a korábbiakban, ezt ki kell javítani a franciák elleni meccsre. Nem lehetünk elégedetlenek, hiszen a románok elleni győzelem mindig jóleső.”

A magyar válogatott kedden 18 órakor találkozik a franciákkal, annak a mérkőzésének a tétje már csak a csoportgyőzelem lesz.

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
KÖZÉPDÖNTŐ, 3. FORDULÓ 
I. CSOPORT (DEBRECEN)
MAGYARORSZÁG–ROMÁNIA 37–29 (20–15)
Debrecen, 4163 néző. V: Antics, Jakovljevics (szerbek)
MAGYARORSZÁG: Szemerey – GYŐRI-LUKÁCS 5, KLUJBER 10 (3), Papp N., FÜZI-TÓVIZI 3, VÁMOS P. 3, Szöllősi-Schatzl 1. Csere: BÖDE-BÍRÓ (kapus), KUCZORA 4, Simon P. 3, Márton G. 4, Bordás 1, Csíkos 1, Faluvégi D. 2. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
ROMÁNIA: CURMENT – Bors 1, Popa, Boiciuc 4, OSTASE 6, Bazaliu 3 (2), Dindiligan. Csere: Kelemen (kapus), Bucur, Necula 2, Seraficeanu 5 (1), Grozav 2 (1), Gogirla 1, STOICA 5, Lupei, Cotet. Szövetségi kapitány: Florin Pena
Az eredmény alakulása. 6. p.: 3–4. 12. p.: 6–7. 15. p.: 9–7. 21. p.: 11–10. 26. p.: 16–14. 35. p.: 24–16. 42. p.: 26–20. 47. p.: 29–21. 51. p.: 30–24. 54. p.: 32–24. 57. p.: 34–27
Kiállítások: 6, ill. 8 perc
Hétméteresek: 3/3, ill. 7/4
MESTERMÉRLEG
Florentin Pera: – Nagyon nehéz meccs volt ez a fiatal csapatomnak. Jól kezdtünk, az első húsz percben kitűnően játszottunk, de aztán elkezdtünk sokat hibázni. Legalább tíz tiszta helyzetet kihagytunk, amikor már csak a kapussal szemben álltunk. A szünet után megpróbáltam játékrendszert váltani, de a hét mezőnyjátékos sem hozta meg az eredményét. Büszke vagyok a csapatomra, mert játékosaim nem adták fel, a végsőkig küzdöttek.