Kuczora Csenge: Kimondott célom, hogy a kritikus helyzetekben is húzóember legyek

– Az egyik svédeknek lőtt bombagólját az EHF is külön kiemelte. Van valami titka?
– Sokan mondták már nekem, hogy férfikezem van, ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy többet kellene a törzsemet használnom – válaszolta a svédek elleni magabiztos siker során hét gólig jutó Kuczora Csenge a Nemzeti Sportnak a mieink vasárnapi sajtófélóráján. – Inkább karból lövök, valószínűleg még erősebb is lenne a lövésem, ha a törzsemet is bevonnám. 

– Bár a kulcsembereink sokat játszottak a svédek ellen, mégis végig bírták erővel a magas hőfokú meccset. Saját esetében is érzi a fejlődést ilyen téren?
– Biztos, hogy erőnlétben előreléptem az utóbbi években. A svéd meccs végére is inkább mentálisan fáradtam el, nem fizikailag. Különedzéseket is végeztem, Szűcs Martin vagy az olimpia előtt még Holanek Zoltán programját is követtem. Mindkettejüktől kértem plusz feladatokat, de a közös erőnléti edzéseinknek is meglátszik az eredménye a pályán. 

– Hogyan látja a saját szerepét a válogatottban?
– Kimondott célom, hogy a kritikus helyzetekben is húzóember legyek és balátlövőben lehessen rám támaszkodni. Érzem, hogy bíznak bennem a válogatottnál, és hogy ha akad rosszabb megmozdulásom, van időm kijavítani. Amikor tegnap nem kellett fenn lennem védekezésben, a kispadról is kaptam tanácsokat és biztatást, ez aztán továbblendített. A svédek ellen nemcsak nekem ment jól a játék, hanem ahogy a kapitány is elmondta, nem akadt hiányposzt, mindenki hozzá tudott tenni. 

– Jól érzékeljük, hogy már jobban kimutatja az érzéseit a meccsek során?
– Alapvetően nem vagyok az a típus, aki kifelé túlságosan kimutatja az érzéseit, ám ez az évek alatt azért lágyult valamennyit. Most már van néhány pillanat, amikor látható is rajtam a pályán – már előfordul, hogy egy jó megmozdulás vagy gól után a visszafutásnál kimutatok a kispad felé vagy a nézőtérre. 

– Miért érezte szükségét, hogy a nyáron légiósnak álljon?
– Szükségem volt új impulzusra, hogy ne a megszokott magyar közegben kelljen bizonyítanom. Más kézilabda-kultúrával és ellenfelekkel akartam megismerkedni, akiket nem ismerek betéve. Ez a környezetváltozás már nagyon kellett nekem, és eddig nagyon pozitívan élem meg. Még jobban kiismertem magamat, és próbálom egyre kijjebb tolni a határaimat. A Thüringer HC-ben többet tudok csapatszinten játszani, míg Vácon sokszor tőlem várták a megoldást. 

– Mit adtak az első, Németországban töltött hónapok?
– Kipróbálhattam, hogyan tudok beilleszkedni egy másik rendszerbe, és egész szépen lépdelek előre. Amikor az olimpia után belecsöppentem, még minden nagyon új volt, sok inger ért, most már jobban megértem a társakat és az edzőnket. Sok pluszt tud adni a fejlődésemhez, hogy máshogy is látom a játékot, nem csak az itthon tapasztaltakra építhetek. Szeretnék a válogatottba is áthozni a „németországi énemből”. 

– A svédek elleni meccsre visszatérve, mitől lett ez még magabiztosabb győzelem, mint amilyen a tavaszi olimpiai selejtezőn játszott mérkőzés volt?
– Belül azért nem éreztük annyira magától értetődőnek. Igazából mentálisan tudtunk a svédek fölé kerekedni, már az elejétől kezdve. Mind a két idei, egymás elleni meccsen nagyon közel volt a két válogatott, tudtuk, hogy ők sem fogják félvállról venni. A félidőben is arról beszéltünk, hogy meg kell nyomnunk a második játékrész elejét, mert a svédek nem fogják elengedni a mérkőzést. Ezért továbbra is koncentráltak maradtunk, és szerintem mentális győzelmet arattunk. 

– Ezzel elég kedvező helyzetből kezdhetjük a középdöntőt. Miként tekint a folytatás elé?
– A szombati győzelem arra volt jó, hogy ráléptünk egy útra, és ezen kell végigmennünk, meccsről meccsre haladva. Ide értve a hétfői találkozót is, mert a továbbjutásunk ellenére ezt is fel tudjuk használni a további épülésünkre a középdöntő előtt. Ha a saját játékunk továbbra is ilyen összeszedett lesz, bárkit legyőzhetünk. 

– Végezetül hogyan látja a saját jövőképét?
– Egyre feljebb szeretnék jutni: most Európa-ligában játszom, a későbbiekben célom a Bajnokok Ligájában szerepelni. Közben a válogatottal is egyre előrébb jutni, beleértve egy esetleges érmes helyezést. Nem szeretnék semmilyen lehetőséget sem kihagyni a karrierem során, mert ki tudja, mikor fog újra megtalálni. 

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
CSOPORTKÖR, 2. FORDULÓ
A-CSOPORT (DEBRECEN)
MAGYARORSZÁG–SVÉDORSZÁG 32–25 (16–13)
Debrecen, Főnix Aréna, 4163 néző. V: Weijmans, Wolbertus (hollandok)
MAGYARORSZÁG: Böde-Bíró – GYŐRI-LUKÁCS 6, KLUJBER 8 (1), PAPP N., Füzi-Tóvizi, VÁMOS P. 2, Szöllősi-Schatzl 3. Csere: SZEMEREY (kapus), KUCZORA 7 (2), SIMON P. 6, Bordás, Pásztor N., Tóth Nikolett. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
SVÉDORSZÁG: Bundsen 1 – Hagman 2 (1), LINDQVIST 4, Roberts 2, Blohm 4, CARLSON 6, Hansson 1. Csere: Eriksson (kapus), Löfqvist, Axnér 1, Thorleifsdóttir 1, Strömberg, Lerby 3. Szövetségi kapitány: Tomas Axnér
Az eredmény alakulása. 5. p.: 3–1. 11. p.: 7–3. 18. p.: 11–7. 22. p.: 12–10. 26. p.: 13–12. 34. p.: 19–14. 40. p.: 23–16. 44. p.: 25–17. 48. p.: 27–20. 56. p.: 32–20
Kiállítások: 10, ill. 4 perc
Hétméteresek: 6/3, ill. 3/2