Igazat kell adnom Per Johanssonnak. A Győr női kézilabdacsapatának svéd edzője az Európa-bajnokság előtt arról beszélt, hogy Magyarországnak erős a kézilabda-kultúrája, Debrecenben pedig ellenfélként szinte lehetetlen nyerni, az az egyik legnehezebb helyszín, ahol vendégcsapat szerepelhet, és ezt a nyomást tudni kell kezelni.
A svédek idén már megtapasztalhatták a Főnix Aréna „erejét”. Április 12-én az olimpiai selejtezőtornán a magyar válogatott elképesztő hangulatban, remekül játszva, támadásban és védekezésben önfeláldozó csapatmunkával 28–25-re győzte le a skandinávokat, és tett nagyon nagy lépést az álom, Párizs felé. A selejtezőtornát később megnyerte Golovin Vlagyimir együttese, így a lányok készülhettek a játékokra.
Ott aztán ismét találkoztunk a svédekkel, a tét pedig még nagyobb volt: az elődöntőbe jutás. A legmerészebb álomtól pedig mindössze nyolc másodperc választott el. Vámos Petra lábak között bepattintott lövésével 59:45-nél még mi vezettünk 29–28-ra, ám nem sikerült kivédekezni az ellentámadást, Nina Koppang egyenlített. A lendület és a lélektani előny a hosszabbításban vitte tovább a svédeket, négy góllal múltak felül bennünket. A drámai vereséget követően potyogtak a könnyek, szomorkodott az amúgy tizenegy gólt szerző Klujber Katrin is, aki szerint szép, amit elértünk, de egyelőre csak annyit éreznek, hogy amit akartak, amiért küzdöttek, az nem sikerült.
Élénken élt ennek a vereségnek az emléke a játékosokban és a szurkolókban is az Európa-bajnokságon, tudtuk, hogy a csoportmérkőzések közül messze a legnehezebb a svédek elleni lesz. A hangulat még az áprilisit is felülmúlta, a lelátó elképesztő ereje már a kezdő sípszó előtt megmutatkozott, azt viszont kevesebben gondolhattuk vagy remélhettük, hogy a játékunk is túlszárnyalja az olimpiai selejtezőn látottat.
A dráma ezúttal elmaradt, a fantasztikus debreceni közönség kiváló magyar vígjátékot élhetett át. Ízlelgessük: a klasszisok sorát felvonultató svédek valóban nem tudták kezelni a nyomást, csak a mérkőzés első percében vezettek, döntetlent is csupán 1–1-nél mutatott az eredményjelző. A második félidő hajrájának pedig úgy vághattunk neki, hogy a szurkolók tízig számoltak, sőt, tucatnyira hízott a magyar előny. Kiválóan működött a védekezés, a meccs legjobbjának választott Szemerey Zsófi magabiztosan szállította a bravúrokat a kapuban. Mosolyoghatott mindössze húszéves irányítónk, Simon Petra, önfeledten ünnepelhetett góljait követően Győri-Lukács Viktória – és boldogok lehetünk mi, szurkolók is, ugyanis gálát láthattunk.
Ez a siker erőt és alapot adhat a folytatáshoz. Remélem, Johanssonnak abban is igaza lesz, hogy aki a svéd–magyart megnyeri, ott lesz az elődöntőben. Ilyen mentalitással és játékkal ugyanis joggal bízhatunk benne, hogy ezt a Golovin Vlagyimir és Szilágyi Zoltán által rendezett magyar örömjátékot Bécsben, a helyosztókon is láthatjuk.
