Kácsor Gréta: Már most segít az, hogy kimentem külföldre

Ha nem is volt könnyed ujjgyakorlat, összességében sima győzelmet aratott a magyar női kézilabda-válogatott Tatabányán. Golovin Vlagyimir együttesével szemben Románia sokáig jól tartotta magát, de a nagyobb erőt képviselő, hosszabb kispadú csapatunk a hajrában lelépte riválisát. A második fél­időben a balátlövő Kácsor Gréta is gól­erősen kézilabdázott.

„Nem ez volt a legjobb meccsem a válogatottban, de az átlagosnál biztosan jobban ment a játék, bízom benne, hogy tudom tartani a formám – mondta a 37–28-as sikerből négy gólt vállaló játékos a Nemzeti Sportnak. – Úgy érzem, hogy már most segített az, hogy kimentem külföldre. Kiléptem a komfortzónámon kívülre, remélem, hogy a kint szerzett tapasztalataimat kamatoztatni tudom a válogatottban.”

A 24 éves kézilabdázó egyike volt azon válogatott játékosoknak, akik úgy döntöttek, hogy a nyáron légiósnak állnak. Míg Kácsor a román CS Gloria Bistritát választotta, Vámos Petra és Szemerey Zsófi a francia Metz, Kuczora Csenge a német Thüringer HC, Pásztor Noémi a román CSM Bucuresti együttesében szerepel az idényben. Csakúgy, mint csapatként a válogatott, ők egyénileg is szépen fejlődtek az elmúlt időszakban, aminek az eredménye az olimpián elért 6. hely volt.

A mieinknek a következő lépcsőfok a november 28-án kezdődő Európa-bajnokság lesz, amit a csoportkörben és – továbbjutás esetén – a középdöntőben is hazai pályán, Debrecenben vívhatnak meg. Az odáig vezető út első állomása volt a románok elleni két mérkőzés, amiből az elsőt még csütörtökön, zárt kapuk mögött kettő, majd a másodikat már 2693 néző szeme láttára kilenc góllal nyert meg együttesünk.

„Az első meccs után kiderült, hogy nagy lövőik vannak a románoknak, ezért távolról eredményesek. Éppen ezért fontos volt, hogy a második mérkőzés első félidejében minél több megállító faultunk legyen. A védekezés hellyel-közzel össze is állt. Nyilván a győzelem a legfontosabb, de az is pozitív, hogy a végén a csapatmunka is rendben volt. Szeretnénk a legjobb teljesítményt nyújtani az Európa-bajnokságon is” – nézett előre Kácsor.

Hogy mi lehet a maximum a magyar válogatottól, arról két hónappal a kontinensviadal előtt még nehéz beszélni. Arra is várni kell még, hogy a hazai szövetség meghatározza a célt, de az első ízben 24 csapatos Eb-n az ágak erőssége és a Párizsban látottak alapján azért már körvonalazódnak az erőviszonyok.

A legoptimistább forgatókönyv az, hogy a hazai pálya a legjobb hat közé repíti a lányokat, amivel minimum megtartanánk az ötkarikás játékokon elért helyezésünket. Ahhoz, hogy a bécsi végjátékig eljussunk, előbb az A-csoportból kellene a középdöntőbe jutni. Törökország és Észak-Macedónia ellen ez a részsiker elég könnyen abszolválható, a jó ismerős Svédországgal szemben pedig már értékes pontokat lehet gyűjteni.

A középdöntőben aztán a Monte­negró, Románia, Szerbia, Csehország négyesből jön két ellenfél. Azt nehéz megmondani, hogy a torna legkiegyenlítettebb csoportjában melyik kettő végez előrébb, de az biztos, hogy mindkettővel szemben jó esélyünk van a győzelemre. Ha nem borul a papírforma, akkor Baselből a francia és a spanyol válogatott repülhet át Debrecenbe, de az olimpia tapasztalatai szerint utóbbinak nagyon meggyűlhet a baja a portugálokkal és a lengyelekkel. A középdöntőből a legjobb kettőnek az elődöntőben, a harmadik helyezettnek az 5. helyért vívandó hely­osztón folytatódik a küzdelem, immár az osztrák fővárosban.

A magyar válogatott legközelebb október végén lép pályára, az olimpiai ezüstérmes, vb-címvédő Franciaország otthonában játszik újabb két felkészülési mérkőzést.