Elek Gábor: Nekünk most bejött a jackpot, éltünk is vele

– Gondolom, előzetesen is pontosan ilyen bajnoki rajtot tervezett…
– Nyilván álmodtam ilyenről, de a tervezés szót használni meglehetősen nagyképű lenne – vágta rá a női kézilabda élvonalban újonc Esztergom edzője, Elek Gábor, aki csapatával a Kisvárda elleni nyolcgólos siker után az elmúlt hétvégén 34–28-as bravúrgyőzelmet aratott az éremre hajtó DVSC otthonában. – Nagyon szerettem volna jó meccset játszani Debrecenben. A mérkőzés utáni interjúban is elmondtam, továbbra is állítom, már sok ilyen csatának voltam a szenvedő alanya meg a haszonélvezője is. Tudom, hogy vannak ilyen találkozók, amikor neked minden bejön, és az így szerzett lelki előny sok mindent megkönnyít, míg a másik oldalon jönnek a hibák a sorsfordító pillanatokban. Így volt ez most is, és a szerencsével sem álltunk hadilábon. A védekezésünk és a kapusteljesítményünk jó volt, de rengeteg olyan helyzetet rontottak el a hazaiak, amihez nekünk nem volt közünk. Ezek mind kellettek a sikerhez.

– Mi döntött még az önök javára?
– Mindenki eksztázisban kézilabdázott nálunk, ez nem megszokott, pláne nem egy feljutó csapatnál. Nekünk most bejött a jackpot, éltünk is vele, ami nagy öröm. Ugyanakkor bízom benne, ettől most nem „tojjuk össze magunkat”, hogy hűha, nőttek az elvárások. Nem, mi megmaradtunk annak, akik a debreceni mérkőzés előtt is voltunk. A hétvégi, Vasas elleni fordulónak is jól össz­pontosítva kell nekivágnunk, ha akarunk valamit attól a meccstől – és a többitől is később.

– Meglepte valami az első két találkozójukon?
– A Kisvárda elleni nagyon fontos találkozó volt, örülök, hogy valamivel magabiztosabban nyertünk, mint azt előzetesen várni lehetett, a legutóbbi siker pedig extra volt. Olyan, ami nagyon ritkán adatik meg az ember életében, úgyhogy erre nem lehetett készülni. Felszabadultan kézilabdáztunk, örömteli volt a teljesítményünk, nagyon jó lelkiállapotban csináltuk meg az első két feladatot. A lényeg, ne higgyük el, hogy kevesebb is elég lehet, illetve azt is tudjuk, egy csapat erejét igazán az mutatja meg, mire képes akkor, amikor gyengébben játszik.

– A kulcs tehát az, hogy ezt a felszabadultságot és lelkiállapotot fenntartsák a folytatásban is?
– Igen, ez kell. Nem szabad előre nézegetni, hogy mire lehet elég az eddigi játék és számolgatni, hogy ha nyerni tudtál Debrecenben, akkor az mire lehet jó máshol, mert minden meccs más lesz. Nagyon bízom benne, hogy állandósítani tudjuk ezt a teljesítményt, mert egyelőre úgy érzem, még nem vagyunk elég stabilak.

– „Védekezés, védekezés, védekezés…” Sokszor idéztük már öntől ezt a mantrát a taktikai elemek fontossága kapcsán. Nincs ez másként Esztergomban sem?
– Persze. Azért azt se felejtsük el, harmincnégy gólt lőttünk a DVSC-nek, amely évek óta a mezőny egyik legjobban védekező csapata, tehát kiváló volt a támadójátékunk is, de valóban, a védekezéssel és főleg a visszarendeződéssel nyertünk, nem kaptunk sok könnyű gólt.

– Milyen újra az NB I-ben dolgozni?
– Furcsa, még azért nézegetek körbe, előjönnek a régi érzések. Mondok egy példát: még nem játszottam úgy Debrecenben, hogy ne lett volna telt ház, most viszont azért más volt a helyzet. Ezen kívül viszont nagy élmény újra az NB I-ben csatázni, az pedig különösen, hogy rangadót tudtunk kerekíteni a debreceni összecsapásból.

– Úgy áll jelenleg a csapat a munkában, ahogyan azt előzetesen tervezte?
– A felkészülésünk nagyon jól sikerült. Nyolc edzőmérkőzésből hetet nem Esztergomban játszottunk, amiben volt egy kis tudatosság, hogy fiatal csapatunk kezdje el szokni az idegenbeli fellépések légkörét is, mert nyilván könnyebb ahhoz hozzászokni, hogy hatszázötven ember minket támogat, mint ahhoz, ha nem mellettünk állnak a szurkolók. Két bajnoki forduló után viszont még nem akarok mérleget vonni.

– Mivel lenne elégedett a tavaszi évadra fordulva?
– Nem változtatunk semmin. Jól indult az idény, ám látjuk, hogy tényleg bármi közbejöhet: az árvíz miatt a hétvégi bajnokink pályaválasztói jogát fel kellett cserélnünk. A rajt előtt is elmondtam, most is tartom magam ehhez: nagyon nagy fegyvertény lenne, ha áprilisban-májusban nem számolgatással kellene töltenünk a mérkőzéseket megelőző időszakokat, tehát a bennmaradás miatt ne kelljen már aggódnunk – ha ez így történne, azzal már maximálisan elégedett lennék.

MAJOROS Klaudia, az Esztergom beállója: – Nagyon nehéz hét volt mögöttünk, nem úgy jött ki a lépés az edzéseken, ahogyan szerettük volna és elvárja tőlünk a szakmai stáb. Teher nélkül vágtunk neki a debreceni meccsnek, élveztük végig, és nagyon jól jöttünk ki belőle. Az erő a csapategységben volt, együtt csináltuk meg!

TÓTH Nikolett, az Esztergom kapusa: – Nehéz felfogni, ami Debrecenben történt, de visszagondolva, a mérkőzés elejétől volt egy olyan érzés bennünk, hogy a meccs jól végződhet. A legnagyobb erősségünk, hogy igazi csapatként működünk. Ha hiba csúszik a játékunkba, nem esünk pánikba, mindig van valaki, aki kisegíti a másikat, és egy emberként örülünk a jó dolgoknak. Nagyon büszke vagyok a csapatra, ám a legutóbbi győzelem akkor lesz igazán értékes, ha ezen a hétvégén is nyerünk.

AZ ESZTERGOM HÁTRALÉVŐ IDEI BAJNOKIJAI
Szeptember 21.: Vasas (i)
Október 12.: MTK (i)
Október 16.: Vác (o)
Október 20.: Szombathely (o)
November 2.: Győr (i)
November 5.: FTC (o)
November 16.: Fehérvár (i)
December 29.: Budaörs (o)