Stine Oftedal, Nikola Karabatic, Mikkel Hansen – korszakos kézilabdazseniktől búcsúztunk a nyáron

2024 nyara korszakhatár a világ kézilabdázásában, hiszen a férfiaknál biztosan minden idők legerősebb mezőnyét láthattuk az olimpián. Míg néhány éve két (22–28 évesek, 28–34 évesek), maximum három generáció pattogtatta egyszerre a labdát, addig napjainkra annyira kitolódott a kézilabdázók pályafutása, hogy már inkább négy generáció dobálja a gólokat a legmagasabb szinten. Már nem ritka, hogy valaki 18 évesen berobban a legjobbak közé (például a Costa testvérek a portugáloknál), és az is hétköznapivá vált, hogy a 35–40 évesek is meccseket döntenek el a mérhetetlen rutinjukkal.

A legidősebb generációt már a 2000-es évek óta csodálhattuk, közülük a legkitartóbbak ezt a nyarat választották a búcsú időpontjának.

NIKOLA KARABATIC     
A közmegegyezés szerint ő minden idők legjobb kézilabdázója, amit szédületes eredménysora mellett a pályán bemutatott vezérszerepével is alátámasztott. Az elmúlt 24 (!) évben irányítóként és balátlövőként is helytállt, emellett kettes és hármas védőként is óriási hatással volt a játékra. Az Ivano Baliccsal való rivalizálása pont azért volt akkora szenzáció, mert míg a horvátot a sportág varázslójaként tartották számon, addig Karabaticot egy munkás, a „vasat is átharapó” harcos mentalitás jellemezte.

Három olimpiai, négy világ- és négy Európa-bajnoki cím, három Bajnokok Ligája-győzelem (három különböző klubcsapattal), 714 gól a három nagy világversenyen, 1211 gól a BL-ben – ezek a legfontosabb számai.

 MIKKEL HANSEN     
Édesapja, a dán bajnokság hatszoros gólkirálya, Flemming Hansen sem volt rossz játékos, de amit fia, Mikkel balátlövőként bemutatott, az páratlan. Legkésőbb húszéves korára mindenki megismerte a nevét: a dán válogatottban pályafutása első nagy tornáján, a 2008-as pekingi olimpián az Oroszország elleni csoportmeccsen időn túli szabaddobásból lőtt győztes gólja azonnal ikonikussá vált.

Utánozhatatlan mozdulattal kivitelezte átlövéseit és hétmétereseit, a három nagy világversenyen szerzett 846 találatával a valaha volt legeredményesebb játékosként vonult vissza. Mivel védekezésben nem a topkategóriát képviselte, vagy le kellett őt tenni a szélre, vagy le kellett cserélni. Ettől függetlenül Dániában, ahol a kézilabda a nemzeti sport, hatalmas sztárként kezelték. A BL-trófeát sohasem emelhette a magasba, de a válogatottal elért sikerei (két olimpiai, három világ- és egy Európa-bajnoki cím) kárpótolták ezért.

STINE OFTEDAL     
„Stine hatalmas példakép mindannyiunk számára. Fantasztikus, inspiráló személyiség, nagyon szomorú látni, hogy visszavonult” – ezt győri csapattársa, Estelle Nze Minko mondta Stine Oftedalról az olimpia után. A világ nagy igazságtalansága lett volna, ha a norvég irányító olimpiai bajnoki cím nélkül zárta volna le pályafutását. A Párizsban szerzett 25 góljával és 51 gólpasszával sokat tett azért, hogy az utolsó hiányzó címet is magáénak tudhassa.

A női kézilabdázók közül talán csak Anja Andersen, Görbicz Anita és Katrine Lunde volt akkora hatással a játékra, mint a 168 centiméteres zseni. 2017-ben gyermekkori álma vált valóra azzal, hogy a Győr leigazolta őt, és az általa szinte azonnal a bal szélre „kiszorított” Görbicztől tanulhatott, akire mindig is felnézett.

 …ÉS A TÖBBIEK     
„Canellas egy halott ember, nehogy már megverjen téged” – így instruálta egy időkérés során Veszelin Vujovics Blaz Blagotinseket a spanyol–szlovén Eb-meccsen még 2018-ban. A hasonló kirohanásairól ismert legenda nagyobbat nem is tévedhetett volna Joan Canellasszal kapcsolatban, aki azt a kontinenstornát és a következőt is megnyerte Spanyolországgal.

Az irányító- és átlövőposztokon játszó spanyolokhoz hasonlóan neki is óriási játékintelligenciája volt, nem véletlen, hogy Jordi Ribera szövetségi kapitány a korábban Szegeden is játszó klasszisra is számított volna Párizsban, ha nem sérül meg közvetlenül a játékok előtt.

Szintén könnyes búcsút vettünk két olyan szélsőtől, akiktől szinte minden meccsükön kaptunk valami váratlant: a német balszélső Uwe Gensheimer és a szlovén jobbszélső Dragan Gajic játékát is élmény volt nézni. Ugyanez igaz a szerb Petar Nenadicsra, aki lehet, hogy tízből hatszor tudása alatt kézilabdázott, de azt a másik négy meccset egyedül megnyerte csapatának – 2018 és 2023 között pont a Veszprémnek.

Mikler Roland és Lékai Máté a magyar válogatottban szinte biztos, hogy nem lép többet pályára, ahogyan a dán Niklas Landin és Hans Lindberg, illetve a korábbi szegedi és veszprémi spanyol légiós, Jorge Maqueda sem veszi fel többé a címeres mezt.